Hullámverésben, egy hullámhosszon

Nem mindennapi élménnyel távoztak azok, akik esti programnak a két művész Tenger – szemben című előadói estjét választották: versek mesterien összefűzött láncával kiragadták a valóságból a közönséget. Képzeletünkben a tenger végtelen nyugalmat sugároz, ezt csak az erősödő hullámok törik meg, amelyek hangja, látványa mégis kellemes a szemnek, a fülnek; elmerengünk az alábukó szilaj hullámok láttán ugyanúgy, mint a végtelen békés vizén. Ezeket az élményeket hozta el Kelemen Zoltán és Varga Richárd a Stúdiószínpadra.

Sötét háttérben, asztal mellett, széken ülve indítottak dalaikkal, versekkel, verseikkel érzéseket bennünk. Lágy gitármuzsika vezette fel az estet, amelyhez aztán a művészek lágyan rezgő éneke néhol recitativóval megszakítva hozza fel szövegében a víz, a tenger képét – már az első dallal a tengerhez viszik el a hallgatóságot, gitárzenével követve a hullámok érkezését a part felé. Szünet nélkül követik egymást a dalok, semmi magyarázat, semmi értelmezés, csak zene és vers: ez a folytonosság analógiája a tenger végtelenségének, mozgásának.

Hol egy Radnóti-költemény bukkan fel, hol egy saját szerzemény összefűzve: nemcsak váltakozó rendben adja át a szót egymásnak Kelemen Zoltán és Varga Richárd, néhol párhuzamosan, a hullámok interferenciáját vetíti képzeletünk elé, feszültséget hagyva a hallgatóban: régi és új költemények szimultán előadása gitárszólóval új megvilágításba helyezi a darabokat, pont úgy, ahogy a fizika is kimondja: ha a tér egy pontjában két hullám van jelen, hatásuk ott valamilyen módon összegződik. Az est célba ért: dalokkal, hangokkal tengerhez repített, feszültséget hozott és levezetett.