2021.04.11. 07:00
Július elejétől költő – Szauer Ágostonnal tanításról, versírásról és arról, hogy miért fürkészi az eget
Szorgalmi időben hallgatnak a múzsák – mondja Szauer Ágoston, aki mindenféle csinnadratta nélkül, finom, rebbenő eleganciával évtizedek óta elsősorban költőként, de prózaíróként is jelen van az irodalomban. A legtöbben magyartanárként ismerik.
Szauer Ágoston, a szombathelyi Bolyai-gyakorlógimnázium szakvezető tanára. Új verseskötete a Napútnál jelenik meg
Fotó: VN
Rásüthetnénk, hogy rejtőzködő alkat, nem vonzza az irodalmi életnek nevezett sürgés-forgás, de azt mondja, ez egyszerűen abból adódik, hogy számára maga a versírás, az alkotás folyamata, a bíbelődés a legfontosabb: az pedig magányos tevékenység. A költő a fehér papír fölé hajol. (Először tényleg papír fölé. Ez most nem metafora.)
– „Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, / ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas / fényes, páncélos, ízelt bogarat” – írja Babits, és bár ő másféle alkotói attitűdöket is felsorol a Cigány a siralomházban című versében, én megmaradtam parnasszista alkatnak. A mívesség leköt.
A rejtőzködés, a búvópatakszerű jelenlét, a mívesség, a szépség és a játék – finom, alig észlelhető öniróniával fátyolozva – egész pályáját végigkíséri. Csak egy példa: a 90-es évek közepén jelent meg Elfelejtett költők című kötete, amely bravúros mutatvány.
Szauer Ágoston fogta, és kitalált negyvenöt költőt, mindegyiküket megajándékozta rövid (lexikonokba, tankönyvekbe való, mégis csillogóan szellemes) életrajzzal is. És mind a negyvenöt kitalált költőtől közreadott egy-egy saját versfordítást. A kitalált (mégis hús-vér) szerzők közül az első Kr. e. a VI. századból, az utolsó a 20. századból való. A világlíra története dióhéjban, miközben persze az összes elfeledett-kitalált költő titokban – ő.
Az Elfelejtett költők által tényleg lehetne tanítani líratörténetet – de Szauer Ágostonról talán sok diákja sem tudja, hogy folyóiratokban rendszeresen megjelenő, többkötetes szerző. Az biztos, hogy ha tudják – nem tőle tudják.
1988-ban végzett magyar–népművelés szakon a szombathelyi (akkor még) Berzsenyi Dániel Főiskolán, aztán a pécsi (akkor még) Janus Pannonius Tudományegyetemen szerzett középiskolai tanári diplomát. 1986 óta jelennek meg versei, első önálló kötete azonban regény volt: a Két háború. Tanított Gencsapátiban, 1995-től pedig szakvezető tanár a szombathelyi Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban.
Digitális órák után beszélgetünk. Móricz Tragédia című novellája, érvelés, birtokos és mennyiségjelző – ma ezek a témák voltak soron a különböző osztályokban. A Tragédiát ráadásul a szombathelyi egyetemen magyar szakos hallgató tanította a 11. osztálynak – a virtuális térben úgy, hogy Szauer tanár úr ezúttal elsősorban nem a bolyais diákokat, hanem a fiatal tanárjelöltet figyelte. Azt mondja, évek óta motivált, felkészült magyar szakosokkal találkozik a Bolyaiban teljesített gyakorlatokon – őt magát pedig felfrissítik, tanárként frissen tartják ezek a tapasztalatok.
Ami pedig a digitális oktatás tapasztalatait illeti, az első jelző az, hogy időigényes. Körülbelül napi tíz óra a számítógép előtt, a tanórákon túl a felkészülést, a dolgozatjavítást, a feladatok, segédanyagok előkészítését, szétküldését is beleértve.
– De tudom élvezni – és nagyon hiszek benne. Úgy látom, hogy a befektetett munka megtérül, kamatostul. A nehezített pálya – hogy például online órán nem látjuk a gyerekek tekintetét, nem érzékeljük a közvetlen reakciókat – kikényszerít olyan megoldásokat is, amelyek a megszokott közegben nem biztos, hogy előkerülnének. Mondjuk olyan filmet, vendégszöveget kapcsolunk a tananyaghoz, amely az adott művel „összeszikráztatható”, hogy Lőrinczy Huba professzort idézzem. Az elmúlt év a digitális oktatás jegyében telt, sőt: amikor rövid időre visszatértünk az iskolába, bizonyos jól bevált elemeket megtartottunk – mintegy kisegítő eszközként. Ebből a szempontból pozitív, akár előremutató tapasztalatokat is hozott ez a rendkívüli – és sok tekintetben tragikus – helyzet.
Telefonon is „átjön”, érezni a hangján, hogy mindaz, amiről beszél, milyen fontos számára.
– Sokat hallani mostanában a kiégésről, hála istennek én nem érzem. Nem nagyon lehet ellanyhulni a gyerekek mellett.
Pedig irodalmat tanítani – kemény dió. Logika, tudomány, élmény, szórakozás, világ- és önismeret. Mikor melyik.
– Természetesen tapasztaljuk, hogy a kötelező anyag nem mindig alkalmas az irodalom megszerettetésére. De magam is azon vagyok, hogy bebizonyítsam a diákoknak: az irodalom nem száraz, unalmas, lila szövegek összessége, amelyeken valahogy túl kell esni. Rendszeresen készülök olyan rövid – ez is szempont – művekkel, amelyek igénylik a befogadói aktivitást: olvasóként részt kell vennünk a jelentések megképzésében. Van például rövidvers-gyűjteményem, amelynek egyes darabjai rendkívül szórakoztatóak. És a klasszikusok mellé, amikor csak lehet, igyekszem becsempészni egy kis kortárs irodalmat. Fogékonyak erre a diákok. Láttam én már tanítványok padján Simon Márton-, Kemény Zsófi-kötetet – talán a korosztályi közelség miatt is könnyebben képesek megszólítani őket.
Épp egy kortárs szerző beszélt arról egyszer, hogy költőnek lenni – bizonytalan állapot. Maga a szó rejti a bizonytalanságot: egyfelől főnév, másfelől folyamatos melléknévi igenév. Ezek szerint a költő csak akkor költő, amikor ír? Szauer Ágoston mikor ír?
– Szorgalmi időben hallgatnak a múzsák. Nyári szerző vagyok: a verseim jórészt július elejétől augusztus végéig születnek. Ilyenkor gyűjtöm az ötleteket: lejegyzek egy-egy sort, motívumot – aztán ha eljön az ideje, megcsinálom ezek alapján a verseket. Bár most azért a tavaszi szünetben éppen a végére jutottam egynek. Igen, ilyenkor félreteszem – szinte el is felejtem –, hogy amikor újra ránézek, ha szükséges, elvégezhessem az utolsó simításokat.
Ezek után elindulhat a maga útján a vers: folyóiratok szerkesztőségébe, az olvasók felé.
Kötetbe rendezve legutóbb (a múlt évben) „úgynevezett” gyerekversei láttak napvilágot. Úgynevezett, mert bár a Szauer-gyerekversek zeneiségükben, fülbemászó ritmusukban folytatják a Weöres-hagyományt, mindig megrebben bennük valami, amitől kibillennek a gyerekvers-definícióból. A beszélgetés végére jó hír, hogy hamarosan kézbe vehetjük az újabb, felnőtt olvasóknak szánt Szauer-verseskötetet, Körülírás címmel, a Napút Kiadó gondozásában.
Mindeközben Szauer Ágoston felülír még egy romantikus klisét: költő, tehát gyakran fürkészi az eget – tudományos alapon. Tagja a Magyar Írószövetségnek, a Magyar Csillagászati Egyesületnek és az American Association of Variable Star Observersnek. Legutóbb (április 7-én) a déli égbolton nyílt halmazokat fényképezett. Alkalmasak voltak erre az égi viszonyok. És amikor egy japán úr bejelentette: nóvát fedezett fel, kiderült, hogy Szombathelyről egy nappal a hivatalos észlelés előtt elcsípte már a kifényesedő csillagot.
A csillagnézés hozzátartozik a mindennapjaihoz – amikor az ég engedi.