Horvátnádaljától a Szentföldig Isten vigyázott Gyürki Lászlóra

Dr. Gyürki László november 8-án ünnepelte kilencvenedik születésnapját. A kerek évfordulón a körmendi és a horvátnádaljai hívek nagy szeretettel köszöntötték. A prelátus úr is boldog volt, hogy – ha rövid időre is, de – hazatért. Nyár óta ugyanis Szombathelyen, az Egyházmegyei Papi Otthonban él idős paptársaival. Szobája egyszerűen van berendezve, de azért láthatóan a prelátus úrra van szabva. Könyveit említi először, amelyeknek egy kis részét sikerült elhoznia utolsó szolgálati helyéről, Horvátnádaljáról, na meg persze a számítógépét, ami elég régi, azonban még használható, ráadásul rengeteg fontos dolog van rajta. 

Tizenegy órára végeznünk kell – ebben már az elején megegyezünk –, mert mise lesz az otthonban lakó idős paptársakkal. A szentmisét dr. Márfi Gyula nyugalmazott veszprémi érsek celebrálja, amióta itt lakik, a többiek mellette koncelebrálnak az oltárnál. Ez napi gyakorlat, ettől semmilyen körülmények között nem lehet eltekinteni. – Május 1-jén volt egy balesetem, combnyaktörést szenvedtem. Kórházba kerültem, Szombathelyen műtöttek, utána Szentgotthárdon volt a rehabilitációm. Az operáció során elaltattak, ezt elég rosszul viseltem. Amikor felébredtem, már nem voltam a régi. Feledékeny lettem, nehezen jut eszembe minden, pedig diákkoromban hihetetlen memóriám volt – mondja a kilencvenéves pap, aki gondosan felkészült a találkozásra, papírra jegyzetelte a legfontosabb dátumokat, történéseket. Pappá 1957. június 23-án szentelték – olvassa a jegyzetből –, akkor tizenhárman voltak kispapok, akik a püspök elé járulhattak. 

– Amióta az eszemet tudom, mindig pap szerettem volna lenni. Nagyon korán kezdtem ministrálni, másodikos koromban már tudtam a latin szöveget kívülről, annyira tetszett, annyira szerettem. Elég küzdelmes és nehéz volt a tanulás akkoriban. A családom egyházasrádóci, öten voltunk testvérek, mind fiúk, én vagyok a legidősebb – meséli László atya, és egy képre mutat a falon, ezen a teljes család rajta van. Az előtérben az egykori szülői házról van egy festmény, ebben egy szoba és egy konyha volt régen. A képet egyik híve készítette, mert a tömésépület időközben tönkrement, ez az emlék maradt róla egyedül. Dr. Gyürki László a szombathelyi premontrei gimnáziumban kezdte a középiskolát, amit végül a kisszemináriumban fejezett be az államosítás után. 

Onnan a központi papneveldébe került Budapestre. Felszentelése után Kisunyomba helyezték, ezután rövid ideig szolgált Kőszegen, majd a Zala megyei Pákán, később Rábakethelyen, Vasváron és Olaszfán. 1986 szeptemberében került Körmendre, 2007-es nyugdíjazásáig itt szolgált. Tíz évig volt hű munkatársa Császár István jelenlegi püspöki helynök, aki most is mindenben segíti. A pápai prelátusnak nagy szerepe volt dr. BatthyányStrattmann László boldoggá avatásának előkészítésében. Áttételesen személyes kapcsolata is volt a hercegorvossal, hiszen az egyik nagybátyját dr. Batthyány-Strattmann László gyógyította. Dr. Gyürki László kilenc alkalommal járt a Szentföldön, először egy római csoporttal jutott el oda. Minden útja után könyvet írt élményeiről, tapasztatairól. Végigjárta Szent Pál apostol útját is egyik öccse segítségével, természetesen ezt az utazást is könyvben örökítette meg. – A combnyaktörés után lassan megy a felépülés. Nézze, itt a tolókocsi meg ez a négylábú segítőeszköz, ezeket használtam. Most már tudok bottal járni, az orvos szigorúan előírta, hogy ragaszkodjak ehhez. A kedvesnővérek mindenben segítenek, jó helyen vagyok, de nehéz volt megszokni az új helyet, mert szerettem otthon lenni – teszi hozzá dr. Gyürki László, aki körmendi évei alatt templomépítést kezdeményezett a vasúton túli hívők örömére, tudta, hogy erre nagy szükség van. 

Új közösségi ház épült, bővült a plébániaépület, használatba vették a kórházkápolnát, hogy csak néhányat említsünk a nagy fejlesztések közül. A kanonok Rómában is tanult, de a második évre már nem tudott visszamenni, mert tüdőrákja lett. Később körmendi szolgálata idején nyelvrákot diagnosztizáltak nála, akkor hosszú időre kórházba került. A harmadik kritikus eset Pozsonyhoz köti, egy előadásra ment, amikor az őt szállító autó balesetet szenvedett. 

– Egyszer megjelent egy cikk rólam ezzel a címmel: Akinek háromszor meg kellett volna halnia. Ez igaz, de Isten vigyázott rám – mondja szinte végszóként az idős pap, aki a hívek szívében és lelkében ott van a mai napig. Várták a vasmiséjén, várták a születésnapján. És talán várják mindennap, hogy hazatérjen és azt mondja: Legyetek buzgók a hitben! Karácsonyra készülődve sem üzen mást László atya: Gyakoroljátok a hitet! Ahogy Brenner János is mindig mondta: Az Istent szeretőknek minden a javukra válik! Nehezen köszönünk el, a prelátus úr is mondaná még, de láthatóan elfáradt. Azért egyvalamit még megígértet velünk, mielőtt az ajtón kilépünk: azt, hogy együtt elmegyünk Horvátnádaljára, megnézzük a Házaspárok útját, a Hét papok anyjának síremlékét, Brenner János és Mindszenty József emléktábláját és mindent, amit ott ő létrehozott. 

Azt mondja, felvehetjük majd az otthonnál, neki – a napi szentmise után – bármikor jó, hozzánk igazodik. Nem kell most azonnal, jó lesz karácsony után is, amikor a kis Jézus megszületik a szívünkben.