Miro mosolya - képeslap Kunderának

Bámuljuk mondjuk a Rába fölött a kérészek táncát, aztán a fehér virágtakarót a víz felszínén. Pedig nem is virágtakaró.  Beleállunk a karneváli tömeg hullámzásába - kérészek a víz felszínén -, és az ötödik nap reggelén azt hisszük, hogy álmodtuk az egészet. 

“Az ember sohasem tudhatja, mit akarjon, mert csak egy élete van, s azt semmiképp sem tudja összehasonlítani az előző életeivel, vagy megjavítani az elkövetkező életei során. (…) Nincs lehetőségünk ellenőrizni, melyik döntésünk jobb, mert összehasonlításra sincs módunk. Az ember mindent előszörre és felkészületlenül él át. Mint mikor a színész egyetlen próba nélkül játssza a darabot. De vajon mit ér az élet, ha az első próbája már az élet maga? Az élet ezért mindig olyan, mint a skicc. Habár a skicc sem pontos kifejezés, mert a skicc mindig valaminek a felvázolása, előkészület a képhez, míg az életként értelmezett skicc semmire sem jó, vázlat kép nélkül” – mondja A lét elviselhetetlen könnyűségében Milan Kundera, aki nemrég költözött át abba a térfogatba, ahol életműve egyrészt lezárult, másrészt most nyílik meg igazán. Ebből az “einmal ist keinmal”-nézőpontból az örök visszatérés – na, az a nehéz. Bár aztán ő maga – Kundera - hinti el a kétely virágait: mi a könnyű, mi a nehéz. Biztos, hogy “könnyű” eldönteni? Talán az “einmal ist keinmal” rettenetes könnyűsége a legnehezebb. Ezért van minden évben karácsony, karnevál, ezért van színház. Mert megadja az ismétlés, az újraolvashatóság – a javíthatóság – illúzióját. Úgy “örök”, hogy változik. 

Joan Miro állítólag azt mondta, hogy ő semmit nem talált ki, ellenben mindent megtalált. Mint a fotóriporter, aki a rutinpáncél védelmében is képes olyan védtelenné válni, hogy megfogja, bekeretezze, egyúttal szabadon engedje – pont azt a kérészéletű pillanatot. Kérészek tánca 2023 augusztusában az ünnepi Rába fölött. Nem lehet levenni a szemünket róla. És ebből az elsuhanó, intenzív és megfoghatatlan mozgásból egyszer csak megszületik egy játékos, szürreális, szívfájdítóan szép és vidám Joan Miro-kép. Illetve hát nem Miro-kép, hanem Szendi Péter-fotó. És mégis: a kecses kérészek (kifejlett imágók) meg a fények tánca mintha Miro útmutatásával született volna. Miro-reinkarnáció. Miro-visszatérés. Az Imágó című Ulickaja-regény azt kutatja, hogy bizonyos történelmi korszakokban képes-e igazán felnőtté – bábból imágóvá - válni az ember. És repülni – kérészélet ide vagy oda.