A pillanat íze

 Németh Tibor azt mondja: Domonkos Marcellt látásból vagy személyesen sokan ismerik Celldömölkön – belső arcát jóval kevesebben. Ez a belső arc válik láthatóvá abban az ötvenöt haikut rejtő, frissen megjelent minikönyvben, amely A pillanat íze címet kapta. Az előszóban a szerző beszámol arról, hogy tizenhét éve kezdett japánul tanulni – és mert a nyelvtanulás mindig kultúratanulást is jelent, törvényszerűen jutott el a japán haikuhoz, a „minivershez”, amely mindig finom, törékeny, pontosan, a saját belső szabályai szerint komponált, és éppen ebben a törékenységben erős: a pillanatot rögzíti, így teszi időtlenné. 

Tulajdonképpen haiku Domonkos Marcell édesanyjának fiatalkori fényképe is a könyvborítón. 

Lássunk néhány ékszert Domonkos Marcell kötetéből: „Orgonavirág / Lila köddel leplezi / Az éghasadást.” Vagy: „Ujjaim között / A pillanat íze van / Egy szem eperben.” És még egy: „Hófedte utcán / Télnek levélpapírján/ Tintacsepp vagyok.” Az ünnepi hangulatú könyvbemutatón – amelynek fényét szó szerint is emelték a Domonkos Marcell által készített míves tárgyak – Némethné Őri Irma és Kovács Etelka Valéria beszélgetett a szerzővel. A kötetet a Kortárs Magyar Irodalom adta ki, a szerencsések még megrendelhetik: váratlan ajándék.