A szörnyfelvétel szünetel: a Ferrum Színházi Társulás mesél tovább

A Ferrum Színházi Társulás ősszel ünnepli 48. születésnapját – ez pedig a „mai világban” önmagában jelentős tény. A Csokonai-díjjal kitüntetett társulat alapítója és máig művészeti vezetője Török Gábor, aki – amint maga fogalmaz – ezúttal (bár nem először) „kicsit hátralépett”: átengedte a rendezést Márczi Renátának – aki tizenhét éve tagja a Ferrumnak. És annak is van már vagy tíz éve, hogy Renáta (fehérasztalos beszélgetés alkalmával) először szóba hozta Békés Pál A Félőlény című kisregényét – mint lehetséges alapot valamelyik következő Ferrum-bemutatóhoz. Most jött el az idő. Békés Pál (aki már 2010 óta nincs köztünk, de akinek mosolygó tekintetét, humánus lényét őrzik a könyvei) ezzel a bevezetővel bocsátotta útnak a történetet: „Félőlénynek van egy könyvtára, a könyvtárában sok-sok mese, a sok-sok mese pedig arról szól, mint tudjuk, hogy a gonoszoknak a mesék végén tutira annyi lesz. És mert ez le van írva, akkor ez is a világ, sőt, ez a világ, és amíg ezeket a meséket mondja valaki, vagy akár ha nem mondja, de mondhatja, csak a kezébe kell vennie az egyik könyvet a sok közül, és már olvashatja is fennhangon, mondjuk teázás közben, addig a szörnyek világa csak rút látszat, illúzió, kamu.” 

A könyvtár pedig az Utolsó Kiserdőben van – az egyetlen helyen, amelyet még nem foglaltak el a szörnyek. De már itt settenkednek. Félőlény (Cserpnyák Szederke) annyira fél, hogy már elő sem bújik, nem mesél a barátainak: Rakoncnak (Vitkó Vivien), Porhanynak (Nagy Ibolya) és Csupáncnak (Sövény László). Legjobb barátja, Csatang (Taródi Dávid) meg úgyis messze jár. Egy nap azonban – amikor nagy robajjal kidől az óriástölgy: a színpadon akkorát csattan a ládatető, hogy összerezzenünk  – Csatang visszatér. Azt ajánlja: álljanak be mind szörnynek, a túlésére nincs más lehetőség. Ahogyan a színpadokon is otthonos, Várkonyi Mátyás által „meg is zenésített” történet alapgondolata szól: „Szörnnyé válni könnyű. Nagyon könnyű. Nem lenni szörnnyé: az a nehéz.”

A Félőlény úgy állja ki a szörnyfelvételi három próbáját, hogy nem állja ki. (Így válik élőlénnyé.) Különben is: elnézve a Ferrum-előadást – amelynek pénteken és szombaton a Mesebolt Lázár Ervin-terme adott helyet és professzionális körülményeket –, erősödik a gyanú: amíg a színpadon mesélődik a történet, a 
szörnyfelvételi iroda tényleg szünetel. Mindkét előadás iránt nagy volt az érdeklődés. Ahogyan Török Gábor mondja, az embernek egyszer csak az a benyomása támad, hogy „mindenki ferrumos”, hiszen jöttek egykori társulati tagok, sőt: a Mesebolt munkatársai közül többnek ferrumos múltja van. A szörnyek hiába settenkednek, a történet folytatódik.