A Magyar Nemzeti Táncegyüttes tartott zenés-táncos viseletbemutatót Gencsapátiban - fotók

Viseletbemutatót tartott a Magyar Nemzeti Táncegyüttes három táncos párja a Gencsapáti Művelődési Ház és Könyvtárban kedden este.

A táncosokat és az együttes zenekarát is köszöntötte Varga Albin igazgató, aki bemutatta a Kossuth-díjas Zs. Vincze Zsuzsanna koreográfust, az együttes szakmai vezetőjét és férjét, Zsuráfszky Zoltánt, az együttes művészeti vezetőjét.

Rábaközi, gyimesi, délalföldi, sárközi, matyóföldi, szatmári, székelyföldi, erdélyi és magyarországi cigány táncokat és viseleteket is láthatott a népes közönség, zsúfolásig megtelt a művelődési ház. Varga Albin vigasztaló szóként elmondta: megpróbálták kitolni a falakat, de egyelőre nem sikerült. Így igaznak bizonyult, amit a népdalban énekelnek kiabálva: „Kicsi nekünk ez a ház!”

Amilyen gazdag viseleteket, olyan gazdag táncanyagot láttunk, de gazdag az azokat leíró magyar szókincstár, és a táncban-dalban kifejezett érzelemvilág is. A női viseletek pazar hímzéseket, szőtt textileket vonultattak fel, soksoros gyöngyök, a copfokban masnik igyekeztek még vonzóbbá tenni a szép lányokat, repült a szoknya, villant a csipkés bugyogó. A férfiak tájegységenként hol végtelenül egyszerű, hol a nőkéhez hasonlóan „dús” öltözékben mutatkoztak meg: emitt kucsma, amott tollas kalap, Szatmárban borjúszájú fehér, a Maros mentén piros rózsás ingben. A régi stílusú zenékben megszólalt az ütőgardon, Csík és Gyimes csodálatos világát idézve, de hallhattunk szájbőgőzést is, valamint a férfiak lassúbb, szélesre kimért mozdulatokkal, bottal ütött ritmusát, ami a középkori fegyvertánc maradványa.

A sárközi táncban sikogattak, a gyimesiben csujjogattak, a perdültek-fordultak, ropogtatták a színpad dobogóját, valaha sem sajnálták a padlót. Az est során láttunk „darudübögőt”, vagyis sarkas átlépést, megtudtuk, milyenek a „lippentős” mozdulatok, Matyóföldön hogyan csalogatják egymást a táncban, és miért mondják, hogy a magyar páros táncok királynője a székely tánc. Ha eddig nem hittük volna, hogy passzol a rózsás szoknyához a csíkos harisnya, a délalföldi viselet most megmutatta, hogy jól áll - ráadásul szegedi piros papuccsal, amiben rendkívül nehéz táncolni. A népviseletnek is van túlzása, Zs. Vincze Zsuzsanna elmesélte, hogy Matyóföldön volt olyan nő, aki száz méter hosszú fodrot is fölvarrt a szoknyájára. Az pedig egy táncbeli kilengésnek számított, ha egy nő férfiak táncába kezdett – láttuk is a virágmintás szoknyából előbújó verbunkot –, azt mondták rá: „megrészegedett”. Az erdélyi cigánytáncot bemutató pár pedig a közönséget részegítette meg, országos ritkaság, ahogy járják: pirosba öltöztetett szenvedéllyel, szapora lélegzettel pörgött a pár, a nő ruhája minden irányban gyorsan hullámzott, a férfi pedig a rendkívül virtuóz tánc végén hopp, leugrott a színpadról.

A program a Petőfi Kulturális Program és a Nemzeti Művelődési Intézet támogatásával valósult meg.