Futó kutyák Kőszegen

A sok-sok ősi motívum között vannak olyanok, amelyek az épületek falain is megjelennek. Az egyik közöttük a futó kutya. Kedvelték az antik időkben, de igazán népszerűvé a művészetek újjászületésének idején, a reneszánsz korában vált. Nemcsak rangos palotákat, kastélyokat díszítettek vele, hanem szerényebb házakat is. Az alkalmazása nálunk inkább a városi környezethez kötődik, de Európában több helyen falusi épületeken is feltűnik. Vannak helyek, ahol a népi építészet és a népművészet egyik motívumaként tartják számon. A futó kutya a művészeti irodalom szakkifejezése, ugyanezt használják a németek is – „laufender Hund”. 

Az elnevezés közvetve valóban a kutya mozgására utal, de ha egy falfelület motívumai kerülnek szóba, akkor ne szaladgáló ebeket keressünk. Számos változata van, s nincsenek egészen pontos határok, hogy milyen díszítéseket sorolhatunk ebbe a körbe. Vannak, akik ide sorolják a görögöktől átvett szegletes meander motívumokat is. (A név a kanyargó Meander folyó nevéből ered. A vízfolyásnak saját istene volt, akit Maiandrosznak neveztek.) Akad, akinek a díszről a tajtékzó víz jut az eszébe. E megközelítések mindegyikében a mozgás ábrázolása is benne van. Statikus nézőpontból csupán egy szalagfonat. A motívumsor nemcsak díszít, hanem lehatárol és meghatároz egy teret, egy felületet. Így, ha épületen látjuk, akkor egy építészeti alkotásnak a része. A reneszánsz időkben a leggyakrabban sgraffito technikával készítették, de van, amikor csak egyszerűen felfestették. Az újabbak között előfordul a gipszstukkó is. 

A sgraffitónál több (általában kettő, néha több) eltérő színű festék vagy vékony vakolatréteget visznek fel a falra. A mintát lekaparással, ledörzsöléssel, bekarcolással alakítják elő. Kőszegen több sgraffitós ház van. A legszebbek a Jurisics tér 14. számú házon – itt a sgraffito kép az udvar felől látható – és a Jurisics tér 7. számú házon. Nézzük meg őket, de a futó kutya motívumokat ne itt keressük! Ha a várban járunk, akkor a lovagterem előtti folyosón találunk ilyet. A többi épület, ahol a sgraffito technika és a futó kutya együtt jelenik meg, már jóval szerényebb és kevésbé ismert. A régi városfalakon kívül, a Dózsa György utcában van egy ilyen ház. Nemrég újították fel, s szerencsére figyelmet fordítottak erre a díszítésre is. Az egyik Sziget utcai házon megmaradtak az eredeti vakolat részletei. A párkány alatti sávban itt is futó kutyás díszítés figyelhető meg. Az eddig említettek mind a reneszánsz, illetve késő reneszánsz korhoz köthetők. A Gyöngyös utcában, a Tuczentaller-házon is van ilyen, de ez már nem sgraffito, s később – a klasszicizmus időszakában –, 1820 körül készült. 

Először a mitológiai jeleneteket ábrázoló reliefekre figyelünk fel, de felettük ott van a régi korokat megidéző futó kutyás szalagdísz is. Amikor futó kutyás motívumokat keresve az épületek falait böngésszük, sokszor arra a következtetésre jutunk, hogy amit látunk, az vagy határeset vagy rokon motívum. Ilyen például a kőszegi plébániaház homlokzatának stukkós barokk díszítése vagy a Chernel utcai Sigray-p