Jancsó András: a futball a szurkolókért van

Nem az őszi szezon volt Jancsó András legjobban sikerült fél éve. A Lurkóban, majd az Illés Akadémián nevelkedett, ízig-vérig szombathelyi, már – édesapjának (is) köszönhetően – gyerekként is nagy Hali-drukker, több poszton is bevethető játékos hatszor volt

kezdő, kétszer csere, egy gólt szerzett. A 24 éves futballista október végén elkapta a koronavírust, amire rá is ment az őszi szezonjának egy része. Jancsó azóta már teljesen rendbe jött.

– Október 28-án kerültem karanténba, majd december 8-én edzhettem először, azaz csak az őszi szezon utolsó két hetére tértem vissza – mondta Jancsó András. – Habár megvolt a két negatív tesztem és az ilyenkor kötelező, tüzetes orvosi vizsgálat is mindent rendben talált, abban maradtunk a szakmai stábbal, hogy nem kockáztatunk, nehogy megsérüljek. Ezért sem a Siófok, sem a Szolnok ellen nem léptem pályára. Az őszi szezon zárása után is tovább készültem, futottam, erősítettem, majd december 23-ától a többiekhez hasonlóan már az egyénileg előírt edzésterv alapján tréningeztem.

Január 4-én pedig megkezdtük a felkészülést – most már jó erőben vagyok, de játékban van még lemaradásom. A technikai, taktikai dolgok még nem mennek úgy, mint a vírus előtt. A szakmai stáb jó és pörgős edzéseket tart, nincs sok időnk a felkészülésre, hónap végén már bajnokit játszunk. Nincs mese, minél hamarabb a megfelelő állapotba kell kerülnünk, de nem lesz ezzel probléma. Ami a célokat illeti, elsősorban azt kívánom, kerüljenek el a sérülések, és mivel a mester szeret rotálni, minél többször a kezdőcsapatba akarok kerülni, minél több bajnokit akarok végigjátszani. Teljesen mindegy, milyen poszton számít rám a mester, ha mondjuk éppen belső védő kell, akkor ott próbálok helytállni, ha máshol van szükség rám, akkor ott. Jó, a kapusposztot azért nem vállalom…

A Haladás 6. a bajnoki tabellán, de őszi futballját elnézve állhatna előbbre, feljutó helyen is.

– Jelenleg szerintem reális a 6. helyezésünk, de pozitívan tekintek a tavaszra, a magam részéről azt várom, hogy a bajnokság végén az első ötben, és ott is minél előbbre végezzünk – jelezte a középpályás. – Hogy ebben a feljutás is szerepel-e? Ennyire ne szaladjunk

előre, az NB I. elég merész álom lenne, inkább úgy fogalmaznék: csapatunk bármire képes lehet! Remélem, miharamabb rendeződik a vírushelyzet és a szurkolók visszatérhetnek a lelátókra, hiszen a futball a nézőkért van. Nekünk ez különösen nagy előny lenne, hiszen népes és parádés szurkolótáborunk van!