125 éve dolgoznak a gyermekekért a szentgotthárdi Játékvár Óvoda nevelői

2017. május 13., 08:30 szerző: Vadas Krisztina fotós: Szendi Péter
komment
125. évfordulóját ünnepli a szentgotthárdi Játékvár Óvoda. A cél az alapítás óta ugyanaz: odaadással nevelni a gyermekeket.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

- Ritka és igazán örömteli eseményt ünnepelhet óvodánk, városunk - mondta Varjuné Molnár Katalin, a Szentgotthárd és Kistérsége Egyesített Óvodák és Bölcsőde (SZEOB) igazgatója. - Büszkék vagyunk arra, hogy kis városunk egy 125 éves múltra visszatekintő, szakmailag elismert, jó hírű óvodát tudhat magáénak - tette hozzá.Az óvoda történetéről Kovács Tiborné nyugalmazott igazgató írt könyvet a jubileum alkalmából. Kocsisné Bucsi Etelka intézményegység-vezető is segített a kutatómunkában: több hétig bújta a levéltári dokumentumokat. A több mint ötvenoldalas könyvben bemutatják, hogyan alakult az intézmény sorsa az elmúlt 125 évben.

A könyv nyomán felidézzük az eseményeket.1892. április 8-án döntött úgy a szentgotthárdi képviselő-testület, hogy átveszi az eddig egyleti fenntartásban működő Községi Óvodát. Mint arról a könyv is beszámol: Szentgotthárd élen járt abban, hogy felismerje az óvodai nevelés fontosságát, hiszen akkoriban még csak kevés településnek volt óvodája Magyarországon. Az önkormányzat azért döntött az átvétel mellett, mert az épület rendkívül elhanyagolt állapotba került, az ott dolgozó óvónő pedig már kilenc hónapja nem kapott fizetést. A dada a fizetés elmaradása miatt ekkorra már otthagyta munkahelyét. A képviselők 1892 szeptemberében megbízták Lang József építőmestert az épület helyreállításával.

Óriás szülinapi torta is járt a jubileumra - az óvodás gyermekek legnagyobb örömére Fotó: Szendi Péter

Ambrózy Cecíliát, Cili nénit kérték fel az intézmény vezetésére - 33 évig nevelte Szentgotthárd óvodásait, 1925-ben kérelmezte nyugdíjazását. Őt Dávid Erzsébet követte a sorban, aki szintén hosszú évtizedekig dolgozott az óvodában. Az őt 1954-ben követő Horváth Béláné Ági néni elbeszéléséből tudni, hogy Dávid Erzsébet, ismertebb nevén Bözsi néni 1954-ig vezette az óvodát és nevelte a gyermekeket. Idősebb szentgotthárdi lakosok elmesélték a könyv készítőinek, hogy 1950-ig félnapos nyitvatartással működött az óvoda, a gyermekeket nem étkeztették: otthonról vitték az elemózsiát. Ünnepségeket viszont már ekkor is tartottak: színdarabokat, verseket tanított Bözsi néni a kicsiknek.

A napi játékot mindig rövid tornával kezdték, majd rajzoltak, énekeltek, kézműveskedtek. 1970-ben a 85 helyes óvodában már száz gyermeket neveltek: három csoportban, négy óvónő vigyázott a kicsikre. 1969 nyarán a város képviselői új épület építéséről döntöttek: a Kossuth Lajos utcában négy csoportszobával, száz hellyel folytatták a nevelői munkát. A vezetői feladatokkal ekkor Tóth Györgyné Pável Annát bízták meg, ő 1991-ig dolgozott itt. Ám ez sem bizonyult elégnek, ezért 1977-ben úgy döntöttek a városvezetők, hogy újabb száz gyermeknyi hellyel bővítik a meglévő épületet - ez 1980-ra készült el. Időközben, 1976-ban a központi óvodához csatolták a rábatótfalui és a rábafüzesi intézményt is, így megkezdődhetett a nemzetiségi nevelés is: előbbiben a szlovén, utóbbiban a német.

Az ovisok jókedvűen táncoltak az udvaron Fotó: Szendi Péter

A rendszerváltás után folyamatos változások voltak az óvodában, egy dolog azonban állandó volt: 1991-től egészen 2016 júliusáig Kovács Tiborné Salfai Katalin irányította a működést. A  jelenlegi  igazgató, Varjuné  Molnár  Katalin kiemelte: az óvoda központi helyet foglal el a családok és a város életében, hiszen mindenki ennek az intézménynek a falai közül indult és indul el az iskolába. Mint mondta: egy városban addig van élet, amíg gyermekek népesítik be az óvodát, a köznevelési intézményeket. Ezt és az elmúlt 125 év történelmét, emlékeit ünnepelték a dolgozók és a gyermekek pénteken az óvoda udvarán. A kicsik élőképet alkottak: a 125-ös számot formázták meg.

Egy kis mozgás is jutott a tortaevés előtt: a gyermekeket a szabadban tornáztatták meg a nevelők. A Kishétrét zenekar koncertjén kifújhatták magukat, bár volt, aki folytatta a tombolást, és lelkesen tapsolt, táncolt a zenére. Néptáncosok is megörvendeztették az apróságokat, de a java csak ezután következett az ünnepi délelőttnek. A jubileum alkalmából fát ültettek az udvarra, és egy emléktáblát is helyeztek a tövébe: a gyermekek versekkel, az óvónői énekkar dalokkal köszöntötte a kert új ékét. Amikor ezzel végeztek, háromszáz lufit engedtek fel a levegőbe.

Különleges léggömbök voltak: minden gyermek kívánságát papírra vetették a nevelők, és ezeket a lufikkal együtt szélnek eresztették. Az esemény csúcspontja természetesen az óriás torta érkezése volt: négy hatalmas táblából állt, a tetején tűzijáték égett - a kicsik igazi ámulattal nézték. Persze egy oviban rendnek kell lennie: kicsit várniuk kellett a tortázással, előbb az ebédet ették meg, csak utána jöhetett az édesség. Ma tovább folytatódnak a programok, 15 órától a színházban várják az érdeklődőket: kiállítás, műsor és filmvetítés is lesz.

Vadas Krisztina

2017. május 13., 08:30 szerző: Vadas Krisztina fotós: Szendi Péter

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...