160 éve erre a településre figyelt minden magyar - Az aradi vértanúk városában (fotóval)

Aradra kellett elmennem, hogy megismerjem Ormai Norbert nevét. Ő volt 1849-ben az első aradi vértanú. Augusztus 22-én felakasztották. A magyar katonai elit kivégzése tehát az augusztus 13-ai világosi fegyverletétel után néhány nappal elkezdődött.

Aradon, a hatalmas és gyönyörű belvárosi minorita templomban éppen román nyelvű mise van. Puskeli Péter aradi újságíró kollégám idegenvezetőként a templom előterébe visz, mutatja az új emléktáblát. A Dinnyés László budapesti szobrászművész által készített bronz dombormű három kevéssé ismert aradi vértanúnak, Ormai Norbertnek, az elborult elmével elhunyt Lenkey János tábornoknak, valamint az 1850. február 19-én szintén kötél általi halált halt Hauk Lajos alezredesnek állít emléket 2003 óta. 

                                 
Az Ardeaul Szálloda, amelyben ébren töltötte az éjszakát Görgei. Az előtérben aradi idegenvezetőnk, Puskeli Péter újságíró.  - VN fotó: Némety Mária

Sétálunk Arad belvárosának utcáin, nézegetjük a kopottan is szép szecessziós épületek sorát, a gyönyörű kapukat, a főutca közepén a feldúlt rózsakertet. Péter mesél. Hajdan kis Bécsnek nevezték Aradot. A városháza valóban nagyon hasonlít a bécsihez.

160 éve erre a városra figyelt minden magyar.

A bukott szabadságharc után példátlanul kegyetlen volt a megtorlás. A vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött. Szemtanúk beszélték el akkor, hogy a főkatonákon végrehajtott ítélet után egy-két órával tömegekben zarándokoltak a kivégzés helyére a gyászolók. Mindenki sírt, imádkozott. Aradon azon az október 6-án minden boltot, nyilvános helyiséget bezártak. Később mindenki tudta azt is, hogy 1849-től kezdve lett pesti hóhér a brünni származású Bott (Both) Ferenc, a felakasztott aradi vértanúk hóhéra.

Az aradi vértanúk mai nyomait keressük a városban. A séta során Péter megáll egy fellobogózott, szép hotelnél.

- Augusztus 13-án Világosról ide, a néhány éve állt, akkor még csak egyemeletes szállodába hozták Görgeit - meséli. - Jókai lejegyezte: egész éjjel fent volt, töprengett. Hallották a lépteit. Érdekesség, hogy később, a szomszédos színház felavatásakor Ferenc József is lakója volt a szállodának.

A fehér Ardeaul szállodának, a hajdani Fehér Keresztnek fényes múltja van. Ez volt Arad társasági krémjének találkahelye. Koncertezett dísztermében Liszt, Brahms, ifj. Johann Strauss, a múlt század elején Casals is.

Ballagunk tovább. Balra ott a tér, Arad főtere, amelyen hajdan állt az aradi vértanúk gyönyörű szobra. (Ma katonai emlékmű áll a helyén.)

- Közadakozásból jött össze rá a pénz, s a vértanúk családtagjai is eljöttek a felavatására - kezdi mesélni a szobor történetét Puskeli Péter.

Az az 1890. október 6-a nagy ünnep volt Aradon. Az Erdélyi Napló, a magyar nyelven megjelenő helyi napilap a korabeli újságok alapján néhány évvel ezelőtt közölte mi, hogyan történt akkor.

A boltok, az iskolák zárva voltak, a terek, a főutcák ünnepi díszt öltöttek, a rekviem 9 órakor kezdődött el a minorita templomban. A vértanúk szobrának leleplezési ünnepén Jókai Mór is vendége volt Aradnak. A templomból a Szabadság térre vonult a menet. 25 ezer ember. Az ünnepélyt a dalárdák gyászdallal nyitották meg, majd a polgármester a közönség meg-megújuló éljenzése közt megkapó beszédet mondott. A beszéd alatt lehullott a négy óriási árbocra erősített két vászonfal, leleplezték a szobrot. Csaknem mindenki könnyezett. Damjanich özvegye folyton sírt. Az ünnepélyen részt vett Schweidel tábornok lánya, Leiningen tábornok fia, a szabadságharc tisztjei közül Klapka György. Nagy meghatódottság között hangzott el azután a Szózat. Zala György lelkes beszéd kíséretében átadta a szobrot a polgármesternek. A kitűnő művészt a közönség lelkesen éljenezte. Ezután egy színész a pályanyertes ódát szavalta el, egy Edison fonográf Kossuth Lajos beszédét közvetítette.

Vajon hogyan élte meg azt az október 6-át őfelsége Ferenc József? Mire gondolt?

A szobor néhány éve újra áll Aradon. A centrumtól távolabb, a Megbékélés terén. Ezen a hatalmas téren többször is körbejárjuk, megcsodáljuk. Érdekes a története.

Tíz évi közadakozás után írt ki rá tervpályázatot Arad városa. Ezt Huszár Adolf nyerte, de nem tudta befejezni művét, meghalt. Zala György kapta a megbízást. Ő az eredeti tervektől eltérve, saját művészi alkotásává formálta a szobrot. Először az Ébredő szabadság alakja készült el 1886 tavaszán, ezt a Harckészség és az Áldozatkészség követte 1887 nyarán. A végére maradt a Haldokló harcos, illetve a csoport főalakja, a Hungária.

Trianon után, Arad Romániához csatolásakor azonnal felmerült a szobor lebontásának gondolata. 1923-ban a rongálások megakadályozása miatt bedeszkázták, két év múlva eltávolították, különböző helyeken tárolták. 1999. október 6-án a Magyarország és Románia között létrejött megegyezés alapján a Szabadság-szobrot a minorita rendház udvarára szállították. Itt kezdődött meg restaurálása. 2004-ben Adrian Nastase kormánya - több országgyűlési képviselő tiltakozása ellenére -, jóváhagyta, hogy a szobrot ismét felállítsák a román-magyar megbékélésnek szentelendő emlékparkban. A szobor leleplezése 2004. április 25-én történt, román és magyar hivatalos személyek jelenlétében. Vele szemben a románok felállítottak egy diadalkaput, a saját hőseiket örökítették meg alatta.

Mindig látjuk a tévében azt az obeliszket, amelyet Aradon megkoszorúznak október 6-án. Ez a Maros déli partján, a vár közvetlen közelében áll. Mások is kíváncsiak rá, két magyar rendszámú autó mellé parkolunk.

- Azt a futballpályát a Ceausescu-érában telepítették ide, az obeliszk közelébe, hogy minél kevesebben férjünk el az október 6-ai megemlékezéseken - magyarázza Puskeli Péter.

A szürke márványból készült emlékművet 1881. október 6-án avatták fel egy korábbi kőemlék helyén. Az egyik oldalán a kivégzés dátuma, másikon a tábornokok neve olvasható kivégzésük sorrendjében. Az obeliszk talapzatába 1974. október 6-án külön kis ládában helyezték el a tizenegy vértanú földi maradványait. Kiss Ernő a vajdasági Eleméren, Dessewffy Arisztid a felvidéki Margonyán nyugszik, de Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly, Nagy Sándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly itt pihennek.
Aradon, a Maros közelében.