Kővé vált Puskin - Egy szobor kalandos története

A kőszobor talpára vésett mondathoz évszám is tartozik: MCML (1950). Ez azért roppant furcsa, mert a szobortörténetet kutatva olyan levéltári iratok kerülnek elő, melyek szerint e Puskinnak bronzból kéne lennie. Azonban a legrégebbi fotókon is kőből valónak látszik, igaz, a fényképek fekete-fehérek. Három képeslapgyűjtőt is megkérdeztünk, van-e régi színes képeslapjuk, amin a Puskin-szobor barnának látszana. Szombathely legtöbb parkjáról vannak régi képeslapok, de a Brenner parkról nem találtak. Az idős emberek is kőszoborra emlékeznek. 

Puskin nemcsak nemzeti költő volt, hanem mélyen nemzetközi is

A Puskin-szobor ügye Szombathelyen 1949-ben kezdődött. Mayer László levéltáros előkereste a korabeli dokumentumokat. A város Törvényhatósági Bizottságának címezte a Magyar Ifjúsági Népi Szövetség és a Magyar- Szovjet Társaság azt a levelet, amelyben közlik: kultúrestet rendeznek Puskin, a nagy Szovjet költő születésének 150. évfordulóján, minthogy ezt a Szovjetunió és a világ haladó nemzetei 1949. június 6-án ünneplik. Megemlékeznek Puskinról - annak életéről, munkásságáról, halhatatlan alkotásairól, melyek az idők távlatából még aktuálisabban hatnak, mint valaha .

De - folytatódik a levél - nem elég megemlékezni, csak beszélni Puskinról, a feledés portengeréből ragadjuk ki e gyöngyszemet, és Szombathelyen is alkossunk maradandó emléket a nagy Orosz realista irodalom elindítójának.

Így keveredik össze romantika és realizmus, és kezd kibontakozni a szocialista realizmus vadromantikája. Az irat a továbbiakban újabb meglepő fordulatot tartalmaz: egy korabeli budapesti emlékbeszédet idéz a Szovjetunió akkori nagykövetétől, akit történetesen szintén Puskinnak hívtak. Georgij Maximovics Puskin (1909-1963) hivatásos szovjet diplomata 1945-48 között a Szövetséges Ellenőrző Bizottság politikai tanácsadója és a Szovjetunió magyarországi meghatalmazottja volt. 1948- 49-ben dolgozott itt nagykövetként. Ez a Puskin tehát a következőket mondotta névrokonáról: Puskin nemcsak nemzeti költő volt, hanem mélyen nemzetközi is, igazi barátja valamennyi népnek, nagynak és kicsinek egyaránt. Jól jellemzi a 20. század közepén honos ideológiai közeget, hogy a levélíró népi szövetségi elvtársai e kijelentést indokként alkalmazták: Ezért a miénk is Puskin, és reméljük, hogy nemsokára a magyar dolgozók társadalma éppúgy szívébe fogja zárni, mint ahogyan szívébe zárja Petőfi Sándort, a szabadságharc lánglelkű költőjét. Ezen gondolatok jegyében fordulunk a Tisztelt Törvényhatósági Bizottsághoz, és kérjük, a Brenner parkot az emlékest napján nevezzük el Puskin-ligetté, és örökítsük meg táblával az utókor számára. 1949. június 27-én a jegyző aláírta a polgármesteri véghatározatot a Puskin-ligetté való átnevezésről, indoklásnak odaidézték a kérelem szövegét, megjegyezve, hogy a kihirdetés után 15 napon belül fellebbezésnek van helye a Belügyminiszter Úrhoz. Valószínűleg nem fellebbezett senki, mert a Vasmegye című újság 1950-es lapszámai már a Puskin-liget rendezéséről számolnak be. Az Ötéves terv rovatban március 31-én az volt a téma, hogy a Puskin-ligetben és a Pelikán parkban játszóteret létesítenek, körben kispadokkal. Április 8-án a lap arról tudósít, hogy megkezdték a Puskin-liget rendezését: csemetefákat, bokrokat ültettek, virágágyakat hoztak létre. Új, korszerű öntözőberendezést létesítenek, mely lehetővé teszi a liget zavartalan gondozását, öntözését. Ezzel is szebbé, barátságosabbá változik városunk. Április 12-én az újság hozza, hogy megnyílt A dolgozó ember élete című kiállítás, amely az első olyan Szombathelyen, ahol a szocialista-realista ábrázolás már nem szórványosan, hanem túlsúlyban érvényre jut. Eltekintve az egyes hibáktól, képzőművészeink már kezdik helyesen értelmezni a szocialista realizmus fogalmát. A kiállítást látogató dolgozók láthatják, hogy a műalkotások már nekik, róluk szólnak, az ő valódi életüket ábrázolják. Megmutatkozik a felszabadító Szovjet Hadsereg iránti hála és a szeretet is a kiállított képeken. Világosan látszik már a művészek és a dolgozók közti megváltozott viszony, amelyet a téma és a tartalombeli közérthetőség bizonyít . A másnapi lapszámból derül ki: Varga Károly, Reisz Lajos, Radnóti Kovács Árpád, Burány Nándor művei között szerepel Farkas János szobrászművész Puskin-portréja is. Igaz, nem derül ki az értékelésből, hogy ez a szocialista realizmus hibás értelmezése-e, vagy a Szovjet Hadsereg iránti hála megnyilatkozása, mert a cikk általánosan fogalmaz, és a korábbiakra ráerősít: A kiállítás azt igazolja, hogy a Vas megyei képzőművészek lényegében megértették új viszonyukat a művészethez. Az 1950. április 27-ei lapszám már a jól felszerelt játszóterek létrejöttéről és a Puskin-ligeti, Pelikán parkbeli tereprendezés befejezéséről tudósít.

Közben a városházán elkészül A dolgozó ember élete című képzőművészeti kiállítás anyagi értékelése. A levéltári véghatározat szerint a pályázaton 400-600 forint díjat kapott négy művész, köztük Radnóti Kovács Árpád is. Az indoklásban a következő áll: Így határoztunk, mert szükségesnek tartjuk, hogy a formalista képzőművészetet Szombathely városban és Vas megyében is felszámoljuk, és a szocialista realizmust, mint a legmagasabb rendű művészeti álláspontot képzőművészeink művein keresztül megismertessük a dolgozók széles tömegével. Képzőművészeinket a pályázaton keresztül a szocialista realizmus szolgálatába tudjuk állítani, és ezáltal a burzsoá formalizmus reakciós szemléletének felszámolása érdekében komoly lépéseket teszünk. Egyúttal a tehetséges, pályázaton még részt nem vett dolgozók felé is serkentő hatást érünk el.

Ma is akad, akinek Puskin úgy él a képzeletében, mint kommunista költő

Farkas János szobrászművész ugyan díjat nem kapott ezen a pályázaton, de ő már korábban kijárta a maga honoráriumát és anyagköltségét a városnál: még 1949 végén kért és kapott 1620 forintot a Puskin-szobor gipszből való elkészítésére, ezzel szerepelt 1950 tavaszán A dolgozó embere élete című kiállításon. A gipszszobor természetesen csak a minta volt, a levéltári anyagból kiderül, hogy a modell után még valamiből meg kellett volna önteni a kész szobrot. A polgármester a pénzügyminisztériumnak küldte a levelet még 1949 novemberében), amiben rejtélyesen így fogalmaz: A mellszobor elkészítéséhez a szükséges anyag az ajánlkozó művész által megtekintést nyert és alkalmasnak mutatkozik. Ez az anyag a városnak rendelkezésére áll és külön költséget nem igényel. Csupán a modell elkészítésére szükséges gipszet és a művészi honoráriumot fedezi a város. S hogy mi volt ez a titokzatos anyag , amiről itt szó van? Az egy 1950. május 11-én kelt jegyzőkönyvi kivonatból sejlik fel. Tárgy: a kórház tulajdonát képező bronz-szobor átengedése Szombathely városának . Az ülésen, ahol a jegyzőkönyv készült, Pintér György polgármester bejelentette, hogy a kórháznak van egy Vass Józsefet ábrázoló bronzszobra, amely jelenleg épp a közkórház raktárában van elhelyezve. Ugyanakkor közölte, hogy a város a Puskin-ligetben egy Puskin-szobrot szeretne felállítani, és ezért kéri a kórházbizottságot, hogy a fent említett szobrot mint bronzanyagot bocsássa a város rendelkezésére. A kórházbizottság az előterjesztést egyhangúlag magáévá tette , és utasította a kórház igazgató-főorvosát, hogy a kórház tulajdonát képező Vass-féle bronzszobrot Szombathely városnak a fenti célra adja át. Vass József bronz-szobrát öntötték újra, hogy a haladó világ íróinak egyik példaképéről, Puskinról készülhessen szobor. Csak az érdekesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a sárvári születésű Vass József (1877-1930) népjóléti és munkaügyi miniszter (aki itt volt Horthy Miklóssal a szombathelyi kórház átadásán) nemcsak kereszténypárti politikus, de kalocsai nagyprépost is volt. Így esett, hogy 1950-ben, a korszellemnek megfelelően, az 1930-ban felavatott szobra már csak alapanyagnak volt jó...

A Puskin-szobor azonban, amit ma látunk, nem bronz-, hanem kőszobor. Vajon két szobor volt-e, sőt az öntőformával (a gipszmintával) együtt három? Vagy menet közben a szobor kicserélődött? Vagy Puskint is beöntötték, mert kellett a bronz, és tettek a helyére kő-portrét? Dokumentáció nélkül, hogy nyoma se legyen a cserének? Ki tudja. Mindenesetre a lábazat körül is van némi zűr. Mert a városi tanács végrehajtó bizottsága 1950 augusztusában zajlott levelezése négy négyzetméter fehér lábazati ciklopkövet rendelt alája. A ma látható (és az emberemlékezettel befogható) posztamens pedig vörös kőből van. A valóságnak persze több síkja lehet, ebben az esetben is elhajol egymástól az adminisztratív és a tapasztalható.

A Vasmegye 1950. december 22-ei lapszáma sajnos fotó nélkül tudósított arról, hogy előző nap két ünnepség volt Sztálin elvtárs születésnapján: megnyílt a szombathelyi Múzeum, és felavatták a halhatatlan emlékű orosz költő mellszobrát a Puskin-ligetben. Az ünnepen a megyei tanács oktatási osztályának vezetője mondott beszédet: méltatta Puskin szerepét a haladó világirodalom megteremtésében. Puskin költeményeit a cárizmus elleni engesztelhetetlen gyűlölet és az elnyomott dolgozók iránti határtalan szeretet fűti át - mondotta Kotymán elvtárs, majd hangsúlyozta, hogy Puskinnak, a szabadság lánglelkű költőjének nevét ma szerte a világon ismerik és tisztelik a dolgozók. Ugyanezen a rendezvényen a Szombathelyi Pártbizottság nevében Börzsönyi elvtárs is beszédet mondott. Azt emelte ki, hogy a Puskin hazájában győztes proletárforradalomnak köszönhetjük mi, magyar dolgozók is a felszabadulásunkat: a nagy Sztálin katonái összetörték láncainkat .

Ennyi ideológiai sulykolás után nem csoda, hogy ma is akad, akinek Puskin úgy él a képzeletében, mint kommunista költő, akinek a szobrát tavaly emiatt valaki raktárba vitette, miután a Szépítő Egyesület megtisztította. Puskint ugyanis 2007-ben súlyosan megrongálták: festékkel lefújták, összefirkálták. A fehér mészkőszobrot 1999-ben is felújította egyszer Tornai Endre András a Rumi Rajki Kör felkérésére. A szobor képe a vöröskő talapzattal sok szombathelyi könyvben megjelenik. Úgy látszik, hogy kőszobor. Az 1966-ban megjelent Panoráma képeskönyvek sorozatban, de még a Köztéri szobrok, emléktáblák Szombathelyen című, 1989-es könyvben is, habár a leírásnál az áll: anyaga: bronz . Ez valószínűleg hiba. Múlt héten jelent meg Dr. Tóth József-Somkuthy Ferenc Szombathely város kertkultúrája a XIX- XX. században című képes albuma, az abban szereplő modernkori színes fotón is kőszobor mutatkozik.

A Puskin-szobor alkotója, Farkas János első felesége Görgey lány volt. A Képzőművészeti Egyetem honlapján megtaláljuk Görgey Ilonát (aki lehet a szobor talpán megörökített Helena), 1940-41-ben járt oda. Farkas Jánost is találunk, aki 1937-46 között volt az egyetem hallgatója. - Zsennyén éltek a kiskastélyban, emlékszik vissza Káldy Lajos festőművész, aki a barátjának tartotta. Zsennyéből járt be közéjük a szobrász a Derkovits-körbe, itt ismerkedett meg második feleségével, Zsuzsival. Farkas 1957-ben Kanadába ment, Zsuzsit ikergyerekeikkel hagyta itt Szombathelyen. 1977-ben áttelepült az USA-ba, Greensboróban halt meg 1994-ben.