Az Iseumról a Szombathelyi Képtárban: Ásatási terület, belépni szabad

Rómában csoda történt / A kutyán lovagló Isis szobrának / - mely a hajó felett állott - / feje a templom belseje felé fordult - írta Cassius Dio görög történetíró, római szenátor Rhómaiké hisztoria című művében. A régmúltat dr. Kiss Gábor régész idézte, hozzátéve: Hasonló csoda legutóbb Szombathelyen esett meg, 2001. szeptember 1-jén, amit az Inter-Alp Kft. építési naplója így örökített meg: A mai napon a márvány homlokzati elemek daruzását befejeztük. A domborműveket Baghi László és Kőfalvi Vidor kőrestaurátorok közreműködésével - érdemi sérülés nélkül - leemeltük és raklapra tettük. Raktárba szállításukról később intézkedünk. A leemelt kövekből aztán nyolc évvel ezelőtt kiállítás nyílt ugyanitt, a képtár aulájában. Akkor láthatta a nagyközönség újra testközelből a savariai Iseum egykori homlokzatának megmaradt faragványait, amelyeket - mint arra előtte pár nappal Mráv Zsolt rájött -, nem is négy, hanem hat oszlop támasztott alá. Nem győzött csodálkozni az új rekonstrukciós rajzon a korábbi ásató, Szentléleky Tihamér, többször is megszámlálta az oszlopokat, hihet-e a szemének.

A kiállításra dr. Kiss Gábor olyan pillanatfelvételeket hozott, amelyeket a betűk őriztek meg az utókor számára. A faragványokról szóló első szakmai közlés Szentléleky Tihamértól való: Az 1955. év végén, Szombathelyen a Thököly utca 14-16. számú házak területén, raktárépület nagyobbítása közben római kori faragott márványtömbökre bukkantak. A faragott kövek ábrázolásaiból arra lehetett következtetni, hogy a savariai Isis-szentély maradványai kerültek elő. (A kiállításon látjuk is azt a felvételt, ahol - Sosztarits Ottó régész kommentára szerint - a hazánkban ideiglenesen állomásozó baráti régész kollektíva segíti ki a gödörből a márványdarabokat.)

Az első 20. századi Iseum-kutatás 1955 és 1963 között zajlott. De a történet sokkal korábban kezdődött. Az Iseum egyik köve, az Anubisz-ábrázolásos darab, már évszázadok óta ismert volt. A legkorábbi híradás róla, amit Carolus Clusius írt le 1585-ben. Mikor a városban régiséget keresett, meglátta az Anubisz-követ a belsővár kapubejárójában, ahova valószínűleg a 15. században falazták be. Majd a vár második kapuján belépve újabb finom kőtöredéket talált, amely három alakot ábrázolt térdtől felfelé - vajon Junó, Cerer és valamely más istennő szoborcsoportja lehetett? Clusius a város akkori jelenét is megörökítette írásában: Plinius szerint az isteni Claudius kolóniája, ma azonban csak kicsiny mezőváros, részben agyagból döngölt, részben kőből rakott, de formátlan falakkal körülvéve. Tágas piactere van, ámbár nincs lekövezve. Ennek közepét egy négyszögletes torony foglalja el, melynek minden oldalán óra van, forgó mutatójával jelezve az órákat. A házak alacsonyak, nagyrészt szalmával fedettek, a többi zsindellyel...

A kiállítás megnyitóján dr. Kiss Gábor ásatási naplókból, sajtótermékekből idézett, hogy a szakmai leírások mellett az élet egyéb lenyomatai is megjelenhessenek. Szentléleky Tihamér 1955-ös bejegyzése például: Délelőtt a Szovjet parancsnokság darus kocsit bocsátott a rendelkezésünkre. A daruval ki-emeltük a ... párkányzatot, valamint a ... szemöldökgerendákat. A kiemelést filmre vették. 1956. május 8.: A kieg. Parancsnoksággal megállapodtam, hogy a sarok kibontására a gépkocsi utat felbontjuk. Erre az időre a kieg. Parancsnokság jelenleg üzemképtelen kocsiját az ásatás területéről kitoljuk.

A régész idézett egy plakátot is 1967-ből: a Savariai Ünnepi Játé-kok keretében bemutatták az Iseumban Mozart Varázsfuvoláját. Közreműködtek: a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar (karnagy: Petró János), a szombathelyi Erkel Kórus (karnagy: Schmidt Mihály), a szombathelyi balettiskola - ilyen is volt! - (tanár: Blatt Lászlóné). A plakáton a So-this kutyán ülő és sistrumot tartó Isis istennő látható.

- Amikor az új Iseum felavatódik, mit mondunk majd a legutolsó ásatás résztvevőinek? Azoknak, akik újra napvilágra hozták a régmúltat? Alighanem a Varázsfuvola utolsó soraival köszönthetjük őket: Üdv, üdv néked! / A bátor ma győzött, elnyerte ezért / A szépségnek, észnek kijáró babért! - mondta dr. Kiss Gábor a legújabbkori ásatást vezető Sosztarits Ottóhoz fordulva, és egy zacskó babérlevelet adott át neki. Ő pedig megígérte, hogy a babérokat szétosztja azok között, akik e nagy munkában hosszabb-rövidebb ideig társai voltak. A jövőről szólva felhívta a figyelmet a tárlaton látható, Iseum-rekonstrukcióról szóló 3D-s animációs filmre, amely a szentélyt mutatja kívül-belül - érdemes megnézni: lenyűgöző. Visszakanyarodva a múltba, a régész tárlatvezetést tartott. A kiállítás képei az Iseum Team szellemiségét tükröző módon humorosan címzettek. A munkálatokat bemutató fotók mellett sok olyan is akad, amely az ásatás mindennapjaiban feltűnő apró csodákat örökíti meg. Például Útonállók címmel az egyik legrégebbi római út-részletet látjuk 1959-ből, rajta az akkori munkások. Itt van 1974-ből Kováts Kolos, amint Sarastrót énekli az iseumi Varázsfuvala-előadáson. Czika László képe a régi Iseumot mutatja, a bebetonozott márványdomborművekkel, a szentély négy oszlopával - ebből az állapotból indult az új kutatás. Vágjunk bele! címmel Szentléleky Tihamér képe, amint 2001. július 14-én megteszi az első csákányvágást - Horváth Csaba, a Vas Népe munkatársa felvétele. Betűvetők címmel az első ásatási évad legfontosabb pillanata, amikor a RI betűkombinációt megtalálták, és ezáltal megfejthetővé vált a homlokzati főfelirat. Isteni szikra : a márványdomborművek kiaszabadítása a betonból a 2007-es bontáskor. Letettük a garast - pénzlelet, Titusz császár által veretett sestertius. Eső után fibula - a nyári zápor által kimosott ruhakapcsoló tű (2004). Sistrumot ábrázoló falképtöredék (2007), háromrétegű padló, amit 2009 őszén találtak. Vadállat az ásatáson: Önjáró gesztenye - egy eltévedt sün (2009). Rolling stone - a markolóra gördülő oszloptöredék (2007). Talajtorna - munka az ásatáson (2007). Baljós árnyak vetülnek az előbukkanó bronz-edényre (2007) - az árnyékot a 40 fokos hőségben szükséges munkavédelmi eszközök, a széles karimájú kalapok adják. Amire lehetett alapozni - a teljes szentély kibontva (2009), az alapfalak látszanak. Vigyázz, a gép harap! - az egykori fogadóépület bontása (2009). A helyzet magaslatán - fotózás markolókanálból (2009), jobb híján így készít a régész (légész és légtornász ) légifelvételeket. A szivárványos képet úgy kommentálja Sosztarits Ottó: Mi szinte itt élünk az Iseumban, ezért jók az esélyeink arra, hogy elkapjunk akár egy ilyen pillanatot is eső után.

A kiállítás két fotója némi horrort sejtet. Miért vannak sírok az Iseum területén? A régész elmondja, hogy az Isis-kultusz összefügg a császár-kultusszal. Keletről érkezett szokás volt a császár istenként való tisztelete. A 310-es években, amikor Nagy Konstantinus keresztény lett, ez a fajta tisztelet megszűnt. A hívek elhagyták az Iseumot, és a használaton kívüli szentélyt 330- 350 között lebontották, el-egyengették a földjét. Így történhetett, hogy Savaria déli temetője idáig felhúzódjék, a város irányába terjeszkedjék. Rátelepült a korábban szen-télyek utcája -ként ismert területre. Az Iseum kútjának kibontása is okozott némi meglepetést: tele volt embermaradványokkal, összedobált csontvázakkal. Hogy kerülhettek ezek oda? Sosztarits Ottó elmondja: magtár volt a képtár helyén. Valentinus császár 374-375-ben itt telelt át, az őt kísérő népséget el kellett tartani, gyorsan építettek hát egy magtárt. De mivel itt akkor már részben temető volt, exhumálták a holtakat, és mivel nem volt hova tenni őket, egyszerűen bedobálták a csontokat az Iseum kútjába (ami később a temető kútja lett). E sötét történeteket hallva nem csoda, hogy a múltat ásó szakembereknek szükségük van humorra. A késő római sírból kiemelt koponya alá például azt írták, amit helyzetük miatt sokszor éreztek az elmúlt évtizedben: Lenni vagy nem lenni...

Rómában csoda történt / A kutyán lovagló Isis szobrának / - mely a hajó felett állott - / feje a templom belseje felé fordult - írta Cassius Dio görög történetíró, római szenátor Rhómaiké hisztoria című művében. A régmúltat dr. Kiss Gábor régész idézte, hozzátéve: Hasonló csoda legutóbb Szombathelyen esett meg, 2001. szeptember 1-jén, amit az Inter-Alp Kft. építési naplója így örökített meg: A mai napon a márvány homlokzati elemek daruzását befejeztük. A domborműveket Baghi László és Kőfalvi Vidor kőrestaurátorok közreműködésével - érdemi sérülés nélkül - leemeltük és raklapra tettük. Raktárba szállításukról később intézkedünk. A leemelt kövekből aztán nyolc évvel ezelőtt kiállítás nyílt ugyanitt, a képtár aulájában. Akkor láthatta a nagyközönség újra testközelből a savariai Iseum egykori homlokzatának megmaradt faragványait, amelyeket - mint arra előtte pár nappal Mráv Zsolt rájött -, nem is négy, hanem hat oszlop támasztott alá. Nem győzött csodálkozni az új rekonstrukciós rajzon a korábbi ásató, Szentléleky Tihamér, többször is megszámlálta az oszlopokat, hihet-e a szemének.

A kiállításra dr. Kiss Gábor olyan pillanatfelvételeket hozott, amelyeket a betűk őriztek meg az utókor számára. A faragványokról szóló első szakmai közlés Szentléleky Tihamértól való: Az 1955. év végén, Szombathelyen a Thököly utca 14-16. számú házak területén, raktárépület nagyobbítása közben római kori faragott márványtömbökre bukkantak. A faragott kövek ábrázolásaiból arra lehetett következtetni, hogy a savariai Isis-szentély maradványai kerültek elő. (A kiállításon látjuk is azt a felvételt, ahol - Sosztarits Ottó régész kommentára szerint - a hazánkban ideiglenesen állomásozó baráti régész kollektíva segíti ki a gödörből a márványdarabokat.)

Az első 20. századi Iseum-kutatás 1955 és 1963 között zajlott. De a történet sokkal korábban kezdődött. Az Iseum egyik köve, az Anubisz-ábrázolásos darab, már évszázadok óta ismert volt. A legkorábbi híradás róla, amit Carolus Clusius írt le 1585-ben. Mikor a városban régiséget keresett, meglátta az Anubisz-követ a belsővár kapubejárójában, ahova valószínűleg a 15. században falazták be. Majd a vár második kapuján belépve újabb finom kőtöredéket talált, amely három alakot ábrázolt térdtől felfelé - vajon Junó, Cerer és valamely más istennő szoborcsoportja lehetett? Clusius a város akkori jelenét is megörökítette írásában: Plinius szerint az isteni Claudius kolóniája, ma azonban csak kicsiny mezőváros, részben agyagból döngölt, részben kőből rakott, de formátlan falakkal körülvéve. Tágas piactere van, ámbár nincs lekövezve. Ennek közepét egy négyszögletes torony foglalja el, melynek minden oldalán óra van, forgó mutatójával jelezve az órákat. A házak alacsonyak, nagyrészt szalmával fedettek, a többi zsindellyel...

A kiállítás megnyitóján dr. Kiss Gábor ásatási naplókból, sajtótermékekből idézett, hogy a szakmai leírások mellett az élet egyéb lenyomatai is megjelenhessenek. Szentléleky Tihamér 1955-ös bejegyzése például: Délelőtt a Szovjet parancsnokság darus kocsit bocsátott a rendelkezésünkre. A daruval ki-emeltük a ... párkányzatot, valamint a ... szemöldökgerendákat. A kiemelést filmre vették. 1956. május 8.: A kieg. Parancsnoksággal megállapodtam, hogy a sarok kibontására a gépkocsi utat felbontjuk. Erre az időre a kieg. Parancsnokság jelenleg üzemképtelen kocsiját az ásatás területéről kitoljuk.

A régész idézett egy plakátot is 1967-ből: a Savariai Ünnepi Játé-kok keretében bemutatták az Iseumban Mozart Varázsfuvoláját. Közreműködtek: a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar (karnagy: Petró János), a szombathelyi Erkel Kórus (karnagy: Schmidt Mihály), a szombathelyi balettiskola - ilyen is volt! - (tanár: Blatt Lászlóné). A plakáton a So-this kutyán ülő és sistrumot tartó Isis istennő látható.

- Amikor az új Iseum felavatódik, mit mondunk majd a legutolsó ásatás résztvevőinek? Azoknak, akik újra napvilágra hozták a régmúltat? Alighanem a Varázsfuvola utolsó soraival köszönthetjük őket: Üdv, üdv néked! / A bátor ma győzött, elnyerte ezért / A szépségnek, észnek kijáró babért! - mondta dr. Kiss Gábor a legújabbkori ásatást vezető Sosztarits Ottóhoz fordulva, és egy zacskó babérlevelet adott át neki. Ő pedig megígérte, hogy a babérokat szétosztja azok között, akik e nagy munkában hosszabb-rövidebb ideig társai voltak. A jövőről szólva felhívta a figyelmet a tárlaton látható, Iseum-rekonstrukcióról szóló 3D-s animációs filmre, amely a szentélyt mutatja kívül-belül - érdemes megnézni: lenyűgöző. Visszakanyarodva a múltba, a régész tárlatvezetést tartott. A kiállítás képei az Iseum Team szellemiségét tükröző módon humorosan címzettek. A munkálatokat bemutató fotók mellett sok olyan is akad, amely az ásatás mindennapjaiban feltűnő apró csodákat örökíti meg. Például Útonállók címmel az egyik legrégebbi római út-részletet látjuk 1959-ből, rajta az akkori munkások. Itt van 1974-ből Kováts Kolos, amint Sarastrót énekli az iseumi Varázsfuvala-előadáson. Czika László képe a régi Iseumot mutatja, a bebetonozott márványdomborművekkel, a szentély négy oszlopával - ebből az állapotból indult az új kutatás. Vágjunk bele! címmel Szentléleky Tihamér képe, amint 2001. július 14-én megteszi az első csákányvágást - Horváth Csaba, a Vas Népe munkatársa felvétele. Betűvetők címmel az első ásatási évad legfontosabb pillanata, amikor a RI betűkombinációt megtalálták, és ezáltal megfejthetővé vált a homlokzati főfelirat. Isteni szikra : a márványdomborművek kiaszabadítása a betonból a 2007-es bontáskor. Letettük a garast - pénzlelet, Titusz császár által veretett sestertius. Eső után fibula - a nyári zápor által kimosott ruhakapcsoló tű (2004). Sistrumot ábrázoló falképtöredék (2007), háromrétegű padló, amit 2009 őszén találtak. Vadállat az ásatáson: Önjáró gesztenye - egy eltévedt sün (2009). Rolling stone - a markolóra gördülő oszloptöredék (2007). Talajtorna - munka az ásatáson (2007). Baljós árnyak vetülnek az előbukkanó bronz-edényre (2007) - az árnyékot a 40 fokos hőségben szükséges munkavédelmi eszközök, a széles karimájú kalapok adják. Amire lehetett alapozni - a teljes szentély kibontva (2009), az alapfalak látszanak. Vigyázz, a gép harap! - az egykori fogadóépület bontása (2009). A helyzet magaslatán - fotózás markolókanálból (2009), jobb híján így készít a régész (légész és légtornász ) légifelvételeket. A szivárványos képet úgy kommentálja Sosztarits Ottó: Mi szinte itt élünk az Iseumban, ezért jók az esélyeink arra, hogy elkapjunk akár egy ilyen pillanatot is eső után.

A kiállítás két fotója némi horrort sejtet. Miért vannak sírok az Iseum területén? A régész elmondja, hogy az Isis-kultusz összefügg a császár-kultusszal. Keletről érkezett szokás volt a császár istenként való tisztelete. A 310-es években, amikor Nagy Konstantinus keresztény lett, ez a fajta tisztelet megszűnt. A hívek elhagyták az Iseumot, és a használaton kívüli szentélyt 330- 350 között lebontották, el-egyengették a földjét. Így történhetett, hogy Savaria déli temetője idáig felhúzódjék, a város irányába terjeszkedjék. Rátelepült a korábban szen-télyek utcája -ként ismert területre. Az Iseum kútjának kibontása is okozott némi meglepetést: tele volt embermaradványokkal, összedobált csontvázakkal. Hogy kerülhettek ezek oda? Sosztarits Ottó elmondja: magtár volt a képtár helyén. Valentinus császár 374-375-ben itt telelt át, az őt kísérő népséget el kellett tartani, gyorsan építettek hát egy magtárt. De mivel itt akkor már részben temető volt, exhumálták a holtakat, és mivel nem volt hova tenni őket, egyszerűen bedobálták a csontokat az Iseum kútjába (ami később a temető kútja lett). E sötét történeteket hallva nem csoda, hogy a múltat ásó szakembereknek szükségük van humorra. A késő római sírból kiemelt koponya alá például azt írták, amit helyzetük miatt sokszor éreztek az elmúlt évtizedben: Lenni vagy nem lenni...

A kiállításra dr. Kiss Gábor olyan pillanatfelvételeket hozott, amelyeket a betűk őriztek meg az utókor számára. A faragványokról szóló első szakmai közlés Szentléleky Tihamértól való: Az 1955. év végén, Szombathelyen a Thököly utca 14-16. számú házak területén, raktárépület nagyobbítása közben római kori faragott márványtömbökre bukkantak. A faragott kövek ábrázolásaiból arra lehetett következtetni, hogy a savariai Isis-szentély maradványai kerültek elő. (A kiállításon látjuk is azt a felvételt, ahol - Sosztarits Ottó régész kommentára szerint - a hazánkban ideiglenesen állomásozó baráti régész kollektíva segíti ki a gödörből a márványdarabokat.)

Az első 20. századi Iseum-kutatás 1955 és 1963 között zajlott. De a történet sokkal korábban kezdődött. Az Iseum egyik köve, az Anubisz-ábrázolásos darab, már évszázadok óta ismert volt. A legkorábbi híradás róla, amit Carolus Clusius írt le 1585-ben. Mikor a városban régiséget keresett, meglátta az Anubisz-követ a belsővár kapubejárójában, ahova valószínűleg a 15. században falazták be. Majd a vár második kapuján belépve újabb finom kőtöredéket talált, amely három alakot ábrázolt térdtől felfelé - vajon Junó, Cerer és valamely más istennő szoborcsoportja lehetett? Clusius a város akkori jelenét is megörökítette írásában: Plinius szerint az isteni Claudius kolóniája, ma azonban csak kicsiny mezőváros, részben agyagból döngölt, részben kőből rakott, de formátlan falakkal körülvéve. Tágas piactere van, ámbár nincs lekövezve. Ennek közepét egy négyszögletes torony foglalja el, melynek minden oldalán óra van, forgó mutatójával jelezve az órákat. A házak alacsonyak, nagyrészt szalmával fedettek, a többi zsindellyel...

A kiállítás megnyitóján dr. Kiss Gábor ásatási naplókból, sajtótermékekből idézett, hogy a szakmai leírások mellett az élet egyéb lenyomatai is megjelenhessenek. Szentléleky Tihamér 1955-ös bejegyzése például: Délelőtt a Szovjet parancsnokság darus kocsit bocsátott a rendelkezésünkre. A daruval ki-emeltük a ... párkányzatot, valamint a ... szemöldökgerendákat. A kiemelést filmre vették. 1956. május 8.: A kieg. Parancsnoksággal megállapodtam, hogy a sarok kibontására a gépkocsi utat felbontjuk. Erre az időre a kieg. Parancsnokság jelenleg üzemképtelen kocsiját az ásatás területéről kitoljuk.

A régész idézett egy plakátot is 1967-ből: a Savariai Ünnepi Játé-kok keretében bemutatták az Iseumban Mozart Varázsfuvoláját. Közreműködtek: a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar (karnagy: Petró János), a szombathelyi Erkel Kórus (karnagy: Schmidt Mihály), a szombathelyi balettiskola - ilyen is volt! - (tanár: Blatt Lászlóné). A plakáton a So-this kutyán ülő és sistrumot tartó Isis istennő látható.

- Amikor az új Iseum felavatódik, mit mondunk majd a legutolsó ásatás résztvevőinek? Azoknak, akik újra napvilágra hozták a régmúltat? Alighanem a Varázsfuvola utolsó soraival köszönthetjük őket: Üdv, üdv néked! / A bátor ma győzött, elnyerte ezért / A szépségnek, észnek kijáró babért! - mondta dr. Kiss Gábor a legújabbkori ásatást vezető Sosztarits Ottóhoz fordulva, és egy zacskó babérlevelet adott át neki. Ő pedig megígérte, hogy a babérokat szétosztja azok között, akik e nagy munkában hosszabb-rövidebb ideig társai voltak. A jövőről szólva felhívta a figyelmet a tárlaton látható, Iseum-rekonstrukcióról szóló 3D-s animációs filmre, amely a szentélyt mutatja kívül-belül - érdemes megnézni: lenyűgöző. Visszakanyarodva a múltba, a régész tárlatvezetést tartott. A kiállítás képei az Iseum Team szellemiségét tükröző módon humorosan címzettek. A munkálatokat bemutató fotók mellett sok olyan is akad, amely az ásatás mindennapjaiban feltűnő apró csodákat örökíti meg. Például Útonállók címmel az egyik legrégebbi római út-részletet látjuk 1959-ből, rajta az akkori munkások. Itt van 1974-ből Kováts Kolos, amint Sarastrót énekli az iseumi Varázsfuvala-előadáson. Czika László képe a régi Iseumot mutatja, a bebetonozott márványdomborművekkel, a szentély négy oszlopával - ebből az állapotból indult az új kutatás. Vágjunk bele! címmel Szentléleky Tihamér képe, amint 2001. július 14-én megteszi az első csákányvágást - Horváth Csaba, a Vas Népe munkatársa felvétele. Betűvetők címmel az első ásatási évad legfontosabb pillanata, amikor a RI betűkombinációt megtalálták, és ezáltal megfejthetővé vált a homlokzati főfelirat. Isteni szikra : a márványdomborművek kiaszabadítása a betonból a 2007-es bontáskor. Letettük a garast - pénzlelet, Titusz császár által veretett sestertius. Eső után fibula - a nyári zápor által kimosott ruhakapcsoló tű (2004). Sistrumot ábrázoló falképtöredék (2007), háromrétegű padló, amit 2009 őszén találtak. Vadállat az ásatáson: Önjáró gesztenye - egy eltévedt sün (2009). Rolling stone - a markolóra gördülő oszloptöredék (2007). Talajtorna - munka az ásatáson (2007). Baljós árnyak vetülnek az előbukkanó bronz-edényre (2007) - az árnyékot a 40 fokos hőségben szükséges munkavédelmi eszközök, a széles karimájú kalapok adják. Amire lehetett alapozni - a teljes szentély kibontva (2009), az alapfalak látszanak. Vigyázz, a gép harap! - az egykori fogadóépület bontása (2009). A helyzet magaslatán - fotózás markolókanálból (2009), jobb híján így készít a régész (légész és légtornász ) légifelvételeket. A szivárványos képet úgy kommentálja Sosztarits Ottó: Mi szinte itt élünk az Iseumban, ezért jók az esélyeink arra, hogy elkapjunk akár egy ilyen pillanatot is eső után.

A kiállítás két fotója némi horrort sejtet. Miért vannak sírok az Iseum területén? A régész elmondja, hogy az Isis-kultusz összefügg a császár-kultusszal. Keletről érkezett szokás volt a császár istenként való tisztelete. A 310-es években, amikor Nagy Konstantinus keresztény lett, ez a fajta tisztelet megszűnt. A hívek elhagyták az Iseumot, és a használaton kívüli szentélyt 330- 350 között lebontották, el-egyengették a földjét. Így történhetett, hogy Savaria déli temetője idáig felhúzódjék, a város irányába terjeszkedjék. Rátelepült a korábban szen-télyek utcája -ként ismert területre. Az Iseum kútjának kibontása is okozott némi meglepetést: tele volt embermaradványokkal, összedobált csontvázakkal. Hogy kerülhettek ezek oda? Sosztarits Ottó elmondja: magtár volt a képtár helyén. Valentinus császár 374-375-ben itt telelt át, az őt kísérő népséget el kellett tartani, gyorsan építettek hát egy magtárt. De mivel itt akkor már részben temető volt, exhumálták a holtakat, és mivel nem volt hova tenni őket, egyszerűen bedobálták a csontokat az Iseum kútjába (ami később a temető kútja lett). E sötét történeteket hallva nem csoda, hogy a múltat ásó szakembereknek szükségük van humorra. A késő római sírból kiemelt koponya alá például azt írták, amit helyzetük miatt sokszor éreztek az elmúlt évtizedben: Lenni vagy nem lenni...

A kiállításra dr. Kiss Gábor olyan pillanatfelvételeket hozott, amelyeket a betűk őriztek meg az utókor számára. A faragványokról szóló első szakmai közlés Szentléleky Tihamértól való: Az 1955. év végén, Szombathelyen a Thököly utca 14-16. számú házak területén, raktárépület nagyobbítása közben római kori faragott márványtömbökre bukkantak. A faragott kövek ábrázolásaiból arra lehetett következtetni, hogy a savariai Isis-szentély maradványai kerültek elő. (A kiállításon látjuk is azt a felvételt, ahol - Sosztarits Ottó régész kommentára szerint - a hazánkban ideiglenesen állomásozó baráti régész kollektíva segíti ki a gödörből a márványdarabokat.)

Az első 20. századi Iseum-kutatás 1955 és 1963 között zajlott. De a történet sokkal korábban kezdődött. Az Iseum egyik köve, az Anubisz-ábrázolásos darab, már évszázadok óta ismert volt. A legkorábbi híradás róla, amit Carolus Clusius írt le 1585-ben. Mikor a városban régiséget keresett, meglátta az Anubisz-követ a belsővár kapubejárójában, ahova valószínűleg a 15. században falazták be. Majd a vár második kapuján belépve újabb finom kőtöredéket talált, amely három alakot ábrázolt térdtől felfelé - vajon Junó, Cerer és valamely más istennő szoborcsoportja lehetett? Clusius a város akkori jelenét is megörökítette írásában: Plinius szerint az isteni Claudius kolóniája, ma azonban csak kicsiny mezőváros, részben agyagból döngölt, részben kőből rakott, de formátlan falakkal körülvéve. Tágas piactere van, ámbár nincs lekövezve. Ennek közepét egy négyszögletes torony foglalja el, melynek minden oldalán óra van, forgó mutatójával jelezve az órákat. A házak alacsonyak, nagyrészt szalmával fedettek, a többi zsindellyel...

A kiállítás megnyitóján dr. Kiss Gábor ásatási naplókból, sajtótermékekből idézett, hogy a szakmai leírások mellett az élet egyéb lenyomatai is megjelenhessenek. Szentléleky Tihamér 1955-ös bejegyzése például: Délelőtt a Szovjet parancsnokság darus kocsit bocsátott a rendelkezésünkre. A daruval ki-emeltük a ... párkányzatot, valamint a ... szemöldökgerendákat. A kiemelést filmre vették. 1956. május 8.: A kieg. Parancsnoksággal megállapodtam, hogy a sarok kibontására a gépkocsi utat felbontjuk. Erre az időre a kieg. Parancsnokság jelenleg üzemképtelen kocsiját az ásatás területéről kitoljuk.

A régész idézett egy plakátot is 1967-ből: a Savariai Ünnepi Játé-kok keretében bemutatták az Iseumban Mozart Varázsfuvoláját. Közreműködtek: a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar (karnagy: Petró János), a szombathelyi Erkel Kórus (karnagy: Schmidt Mihály), a szombathelyi balettiskola - ilyen is volt! - (tanár: Blatt Lászlóné). A plakáton a So-this kutyán ülő és sistrumot tartó Isis istennő látható.

- Amikor az új Iseum felavatódik, mit mondunk majd a legutolsó ásatás résztvevőinek? Azoknak, akik újra napvilágra hozták a régmúltat? Alighanem a Varázsfuvola utolsó soraival köszönthetjük őket: Üdv, üdv néked! / A bátor ma győzött, elnyerte ezért / A szépségnek, észnek kijáró babért! - mondta dr. Kiss Gábor a legújabbkori ásatást vezető Sosztarits Ottóhoz fordulva, és egy zacskó babérlevelet adott át neki. Ő pedig megígérte, hogy a babérokat szétosztja azok között, akik e nagy munkában hosszabb-rövidebb ideig társai voltak. A jövőről szólva felhívta a figyelmet a tárlaton látható, Iseum-rekonstrukcióról szóló 3D-s animációs filmre, amely a szentélyt mutatja kívül-belül - érdemes megnézni: lenyűgöző. Visszakanyarodva a múltba, a régész tárlatvezetést tartott. A kiállítás képei az Iseum Team szellemiségét tükröző módon humorosan címzettek. A munkálatokat bemutató fotók mellett sok olyan is akad, amely az ásatás mindennapjaiban feltűnő apró csodákat örökíti meg. Például Útonállók címmel az egyik legrégebbi római út-részletet látjuk 1959-ből, rajta az akkori munkások. Itt van 1974-ből Kováts Kolos, amint Sarastrót énekli az iseumi Varázsfuvala-előadáson. Czika László képe a régi Iseumot mutatja, a bebetonozott márványdomborművekkel, a szentély négy oszlopával - ebből az állapotból indult az új kutatás. Vágjunk bele! címmel Szentléleky Tihamér képe, amint 2001. július 14-én megteszi az első csákányvágást - Horváth Csaba, a Vas Népe munkatársa felvétele. Betűvetők címmel az első ásatási évad legfontosabb pillanata, amikor a RI betűkombinációt megtalálták, és ezáltal megfejthetővé vált a homlokzati főfelirat. Isteni szikra : a márványdomborművek kiaszabadítása a betonból a 2007-es bontáskor. Letettük a garast - pénzlelet, Titusz császár által veretett sestertius. Eső után fibula - a nyári zápor által kimosott ruhakapcsoló tű (2004). Sistrumot ábrázoló falképtöredék (2007), háromrétegű padló, amit 2009 őszén találtak. Vadállat az ásatáson: Önjáró gesztenye - egy eltévedt sün (2009). Rolling stone - a markolóra gördülő oszloptöredék (2007). Talajtorna - munka az ásatáson (2007). Baljós árnyak vetülnek az előbukkanó bronz-edényre (2007) - az árnyékot a 40 fokos hőségben szükséges munkavédelmi eszközök, a széles karimájú kalapok adják. Amire lehetett alapozni - a teljes szentély kibontva (2009), az alapfalak látszanak. Vigyázz, a gép harap! - az egykori fogadóépület bontása (2009). A helyzet magaslatán - fotózás markolókanálból (2009), jobb híján így készít a régész (légész és légtornász ) légifelvételeket. A szivárványos képet úgy kommentálja Sosztarits Ottó: Mi szinte itt élünk az Iseumban, ezért jók az esélyeink arra, hogy elkapjunk akár egy ilyen pillanatot is eső után.

A kiállítás két fotója némi horrort sejtet. Miért vannak sírok az Iseum területén? A régész elmondja, hogy az Isis-kultusz összefügg a császár-kultusszal. Keletről érkezett szokás volt a császár istenként való tisztelete. A 310-es években, amikor Nagy Konstantinus keresztény lett, ez a fajta tisztelet megszűnt. A hívek elhagyták az Iseumot, és a használaton kívüli szentélyt 330- 350 között lebontották, el-egyengették a földjét. Így történhetett, hogy Savaria déli temetője idáig felhúzódjék, a város irányába terjeszkedjék. Rátelepült a korábban szen-télyek utcája -ként ismert területre. Az Iseum kútjának kibontása is okozott némi meglepetést: tele volt embermaradványokkal, összedobált csontvázakkal. Hogy kerülhettek ezek oda? Sosztarits Ottó elmondja: magtár volt a képtár helyén. Valentinus császár 374-375-ben itt telelt át, az őt kísérő népséget el kellett tartani, gyorsan építettek hát egy magtárt. De mivel itt akkor már részben temető volt, exhumálták a holtakat, és mivel nem volt hova tenni őket, egyszerűen bedobálták a csontokat az Iseum kútjába (ami később a temető kútja lett). E sötét történeteket hallva nem csoda, hogy a múltat ásó szakembereknek szükségük van humorra. A késő római sírból kiemelt koponya alá például azt írták, amit helyzetük miatt sokszor éreztek az elmúlt évtizedben: Lenni vagy nem lenni...

Az első 20. századi Iseum-kutatás 1955 és 1963 között zajlott. De a történet sokkal korábban kezdődött. Az Iseum egyik köve, az Anubisz-ábrázolásos darab, már évszázadok óta ismert volt. A legkorábbi híradás róla, amit Carolus Clusius írt le 1585-ben. Mikor a városban régiséget keresett, meglátta az Anubisz-követ a belsővár kapubejárójában, ahova valószínűleg a 15. században falazták be. Majd a vár második kapuján belépve újabb finom kőtöredéket talált, amely három alakot ábrázolt térdtől felfelé - vajon Junó, Cerer és valamely más istennő szoborcsoportja lehetett? Clusius a város akkori jelenét is megörökítette írásában: Plinius szerint az isteni Claudius kolóniája, ma azonban csak kicsiny mezőváros, részben agyagból döngölt, részben kőből rakott, de formátlan falakkal körülvéve. Tágas piactere van, ámbár nincs lekövezve. Ennek közepét egy négyszögletes torony foglalja el, melynek minden oldalán óra van, forgó mutatójával jelezve az órákat. A házak alacsonyak, nagyrészt szalmával fedettek, a többi zsindellyel...

A kiállítás megnyitóján dr. Kiss Gábor ásatási naplókból, sajtótermékekből idézett, hogy a szakmai leírások mellett az élet egyéb lenyomatai is megjelenhessenek. Szentléleky Tihamér 1955-ös bejegyzése például: Délelőtt a Szovjet parancsnokság darus kocsit bocsátott a rendelkezésünkre. A daruval ki-emeltük a ... párkányzatot, valamint a ... szemöldökgerendákat. A kiemelést filmre vették. 1956. május 8.: A kieg. Parancsnoksággal megállapodtam, hogy a sarok kibontására a gépkocsi utat felbontjuk. Erre az időre a kieg. Parancsnokság jelenleg üzemképtelen kocsiját az ásatás területéről kitoljuk.

A régész idézett egy plakátot is 1967-ből: a Savariai Ünnepi Játé-kok keretében bemutatták az Iseumban Mozart Varázsfuvoláját. Közreműködtek: a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar (karnagy: Petró János), a szombathelyi Erkel Kórus (karnagy: Schmidt Mihály), a szombathelyi balettiskola - ilyen is volt! - (tanár: Blatt Lászlóné). A plakáton a So-this kutyán ülő és sistrumot tartó Isis istennő látható.

- Amikor az új Iseum felavatódik, mit mondunk majd a legutolsó ásatás résztvevőinek? Azoknak, akik újra napvilágra hozták a régmúltat? Alighanem a Varázsfuvola utolsó soraival köszönthetjük őket: Üdv, üdv néked! / A bátor ma győzött, elnyerte ezért / A szépségnek, észnek kijáró babért! - mondta dr. Kiss Gábor a legújabbkori ásatást vezető Sosztarits Ottóhoz fordulva, és egy zacskó babérlevelet adott át neki. Ő pedig megígérte, hogy a babérokat szétosztja azok között, akik e nagy munkában hosszabb-rövidebb ideig társai voltak. A jövőről szólva felhívta a figyelmet a tárlaton látható, Iseum-rekonstrukcióról szóló 3D-s animációs filmre, amely a szentélyt mutatja kívül-belül - érdemes megnézni: lenyűgöző. Visszakanyarodva a múltba, a régész tárlatvezetést tartott. A kiállítás képei az Iseum Team szellemiségét tükröző módon humorosan címzettek. A munkálatokat bemutató fotók mellett sok olyan is akad, amely az ásatás mindennapjaiban feltűnő apró csodákat örökíti meg. Például Útonállók címmel az egyik legrégebbi római út-részletet látjuk 1959-ből, rajta az akkori munkások. Itt van 1974-ből Kováts Kolos, amint Sarastrót énekli az iseumi Varázsfuvala-előadáson. Czika László képe a régi Iseumot mutatja, a bebetonozott márványdomborművekkel, a szentély négy oszlopával - ebből az állapotból indult az új kutatás. Vágjunk bele! címmel Szentléleky Tihamér képe, amint 2001. július 14-én megteszi az első csákányvágást - Horváth Csaba, a Vas Népe munkatársa felvétele. Betűvetők címmel az első ásatási évad legfontosabb pillanata, amikor a RI betűkombinációt megtalálták, és ezáltal megfejthetővé vált a homlokzati főfelirat. Isteni szikra : a márványdomborművek kiaszabadítása a betonból a 2007-es bontáskor. Letettük a garast - pénzlelet, Titusz császár által veretett sestertius. Eső után fibula - a nyári zápor által kimosott ruhakapcsoló tű (2004). Sistrumot ábrázoló falképtöredék (2007), háromrétegű padló, amit 2009 őszén találtak. Vadállat az ásatáson: Önjáró gesztenye - egy eltévedt sün (2009). Rolling stone - a markolóra gördülő oszloptöredék (2007). Talajtorna - munka az ásatáson (2007). Baljós árnyak vetülnek az előbukkanó bronz-edényre (2007) - az árnyékot a 40 fokos hőségben szükséges munkavédelmi eszközök, a széles karimájú kalapok adják. Amire lehetett alapozni - a teljes szentély kibontva (2009), az alapfalak látszanak. Vigyázz, a gép harap! - az egykori fogadóépület bontása (2009). A helyzet magaslatán - fotózás markolókanálból (2009), jobb híján így készít a régész (légész és légtornász ) légifelvételeket. A szivárványos képet úgy kommentálja Sosztarits Ottó: Mi szinte itt élünk az Iseumban, ezért jók az esélyeink arra, hogy elkapjunk akár egy ilyen pillanatot is eső után.

A kiállítás két fotója némi horrort sejtet. Miért vannak sírok az Iseum területén? A régész elmondja, hogy az Isis-kultusz összefügg a császár-kultusszal. Keletről érkezett szokás volt a császár istenként való tisztelete. A 310-es években, amikor Nagy Konstantinus keresztény lett, ez a fajta tisztelet megszűnt. A hívek elhagyták az Iseumot, és a használaton kívüli szentélyt 330- 350 között lebontották, el-egyengették a földjét. Így történhetett, hogy Savaria déli temetője idáig felhúzódjék, a város irányába terjeszkedjék. Rátelepült a korábban szen-télyek utcája -ként ismert területre. Az Iseum kútjának kibontása is okozott némi meglepetést: tele volt embermaradványokkal, összedobált csontvázakkal. Hogy kerülhettek ezek oda? Sosztarits Ottó elmondja: magtár volt a képtár helyén. Valentinus császár 374-375-ben itt telelt át, az őt kísérő népséget el kellett tartani, gyorsan építettek hát egy magtárt. De mivel itt akkor már részben temető volt, exhumálták a holtakat, és mivel nem volt hova tenni őket, egyszerűen bedobálták a csontokat az Iseum kútjába (ami később a temető kútja lett). E sötét történeteket hallva nem csoda, hogy a múltat ásó szakembereknek szükségük van humorra. A késő római sírból kiemelt koponya alá például azt írták, amit helyzetük miatt sokszor éreztek az elmúlt évtizedben: Lenni vagy nem lenni...

Az első 20. századi Iseum-kutatás 1955 és 1963 között zajlott. De a történet sokkal korábban kezdődött. Az Iseum egyik köve, az Anubisz-ábrázolásos darab, már évszázadok óta ismert volt. A legkorábbi híradás róla, amit Carolus Clusius írt le 1585-ben. Mikor a városban régiséget keresett, meglátta az Anubisz-követ a belsővár kapubejárójában, ahova valószínűleg a 15. században falazták be. Majd a vár második kapuján belépve újabb finom kőtöredéket talált, amely három alakot ábrázolt térdtől felfelé - vajon Junó, Cerer és valamely más istennő szoborcsoportja lehetett? Clusius a város akkori jelenét is megörökítette írásában: Plinius szerint az isteni Claudius kolóniája, ma azonban csak kicsiny mezőváros, részben agyagból döngölt, részben kőből rakott, de formátlan falakkal körülvéve. Tágas piactere van, ámbár nincs lekövezve. Ennek közepét egy négyszögletes torony foglalja el, melynek minden oldalán óra van, forgó mutatójával jelezve az órákat. A házak alacsonyak, nagyrészt szalmával fedettek, a többi zsindellyel...

A kiállítás megnyitóján dr. Kiss Gábor ásatási naplókból, sajtótermékekből idézett, hogy a szakmai leírások mellett az élet egyéb lenyomatai is megjelenhessenek. Szentléleky Tihamér 1955-ös bejegyzése például: Délelőtt a Szovjet parancsnokság darus kocsit bocsátott a rendelkezésünkre. A daruval ki-emeltük a ... párkányzatot, valamint a ... szemöldökgerendákat. A kiemelést filmre vették. 1956. május 8.: A kieg. Parancsnoksággal megállapodtam, hogy a sarok kibontására a gépkocsi utat felbontjuk. Erre az időre a kieg. Parancsnokság jelenleg üzemképtelen kocsiját az ásatás területéről kitoljuk.

A régész idézett egy plakátot is 1967-ből: a Savariai Ünnepi Játé-kok keretében bemutatták az Iseumban Mozart Varázsfuvoláját. Közreműködtek: a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar (karnagy: Petró János), a szombathelyi Erkel Kórus (karnagy: Schmidt Mihály), a szombathelyi balettiskola - ilyen is volt! - (tanár: Blatt Lászlóné). A plakáton a So-this kutyán ülő és sistrumot tartó Isis istennő látható.

- Amikor az új Iseum felavatódik, mit mondunk majd a legutolsó ásatás résztvevőinek? Azoknak, akik újra napvilágra hozták a régmúltat? Alighanem a Varázsfuvola utolsó soraival köszönthetjük őket: Üdv, üdv néked! / A bátor ma győzött, elnyerte ezért / A szépségnek, észnek kijáró babért! - mondta dr. Kiss Gábor a legújabbkori ásatást vezető Sosztarits Ottóhoz fordulva, és egy zacskó babérlevelet adott át neki. Ő pedig megígérte, hogy a babérokat szétosztja azok között, akik e nagy munkában hosszabb-rövidebb ideig társai voltak. A jövőről szólva felhívta a figyelmet a tárlaton látható, Iseum-rekonstrukcióról szóló 3D-s animációs filmre, amely a szentélyt mutatja kívül-belül - érdemes megnézni: lenyűgöző. Visszakanyarodva a múltba, a régész tárlatvezetést tartott. A kiállítás képei az Iseum Team szellemiségét tükröző módon humorosan címzettek. A munkálatokat bemutató fotók mellett sok olyan is akad, amely az ásatás mindennapjaiban feltűnő apró csodákat örökíti meg. Például Útonállók címmel az egyik legrégebbi római út-részletet látjuk 1959-ből, rajta az akkori munkások. Itt van 1974-ből Kováts Kolos, amint Sarastrót énekli az iseumi Varázsfuvala-előadáson. Czika László képe a régi Iseumot mutatja, a bebetonozott márványdomborművekkel, a szentély négy oszlopával - ebből az állapotból indult az új kutatás. Vágjunk bele! címmel Szentléleky Tihamér képe, amint 2001. július 14-én megteszi az első csákányvágást - Horváth Csaba, a Vas Népe munkatársa felvétele. Betűvetők címmel az első ásatási évad legfontosabb pillanata, amikor a RI betűkombinációt megtalálták, és ezáltal megfejthetővé vált a homlokzati főfelirat. Isteni szikra : a márványdomborművek kiaszabadítása a betonból a 2007-es bontáskor. Letettük a garast - pénzlelet, Titusz császár által veretett sestertius. Eső után fibula - a nyári zápor által kimosott ruhakapcsoló tű (2004). Sistrumot ábrázoló falképtöredék (2007), háromrétegű padló, amit 2009 őszén találtak. Vadállat az ásatáson: Önjáró gesztenye - egy eltévedt sün (2009). Rolling stone - a markolóra gördülő oszloptöredék (2007). Talajtorna - munka az ásatáson (2007). Baljós árnyak vetülnek az előbukkanó bronz-edényre (2007) - az árnyékot a 40 fokos hőségben szükséges munkavédelmi eszközök, a széles karimájú kalapok adják. Amire lehetett alapozni - a teljes szentély kibontva (2009), az alapfalak látszanak. Vigyázz, a gép harap! - az egykori fogadóépület bontása (2009). A helyzet magaslatán - fotózás markolókanálból (2009), jobb híján így készít a régész (légész és légtornász ) légifelvételeket. A szivárványos képet úgy kommentálja Sosztarits Ottó: Mi szinte itt élünk az Iseumban, ezért jók az esélyeink arra, hogy elkapjunk akár egy ilyen pillanatot is eső után.

A kiállítás két fotója némi horrort sejtet. Miért vannak sírok az Iseum területén? A régész elmondja, hogy az Isis-kultusz összefügg a császár-kultusszal. Keletről érkezett szokás volt a császár istenként való tisztelete. A 310-es években, amikor Nagy Konstantinus keresztény lett, ez a fajta tisztelet megszűnt. A hívek elhagyták az Iseumot, és a használaton kívüli szentélyt 330- 350 között lebontották, el-egyengették a földjét. Így történhetett, hogy Savaria déli temetője idáig felhúzódjék, a város irányába terjeszkedjék. Rátelepült a korábban szen-télyek utcája -ként ismert területre. Az Iseum kútjának kibontása is okozott némi meglepetést: tele volt embermaradványokkal, összedobált csontvázakkal. Hogy kerülhettek ezek oda? Sosztarits Ottó elmondja: magtár volt a képtár helyén. Valentinus császár 374-375-ben itt telelt át, az őt kísérő népséget el kellett tartani, gyorsan építettek hát egy magtárt. De mivel itt akkor már részben temető volt, exhumálták a holtakat, és mivel nem volt hova tenni őket, egyszerűen bedobálták a csontokat az Iseum kútjába (ami később a temető kútja lett). E sötét történeteket hallva nem csoda, hogy a múltat ásó szakembereknek szükségük van humorra. A késő római sírból kiemelt koponya alá például azt írták, amit helyzetük miatt sokszor éreztek az elmúlt évtizedben: Lenni vagy nem lenni...

A kiállítás megnyitóján dr. Kiss Gábor ásatási naplókból, sajtótermékekből idézett, hogy a szakmai leírások mellett az élet egyéb lenyomatai is megjelenhessenek. Szentléleky Tihamér 1955-ös bejegyzése például: Délelőtt a Szovjet parancsnokság darus kocsit bocsátott a rendelkezésünkre. A daruval ki-emeltük a ... párkányzatot, valamint a ... szemöldökgerendákat. A kiemelést filmre vették. 1956. május 8.: A kieg. Parancsnoksággal megállapodtam, hogy a sarok kibontására a gépkocsi utat felbontjuk. Erre az időre a kieg. Parancsnokság jelenleg üzemképtelen kocsiját az ásatás területéről kitoljuk.

A régész idézett egy plakátot is 1967-ből: a Savariai Ünnepi Játé-kok keretében bemutatták az Iseumban Mozart Varázsfuvoláját. Közreműködtek: a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar (karnagy: Petró János), a szombathelyi Erkel Kórus (karnagy: Schmidt Mihály), a szombathelyi balettiskola - ilyen is volt! - (tanár: Blatt Lászlóné). A plakáton a So-this kutyán ülő és sistrumot tartó Isis istennő látható.

- Amikor az új Iseum felavatódik, mit mondunk majd a legutolsó ásatás résztvevőinek? Azoknak, akik újra napvilágra hozták a régmúltat? Alighanem a Varázsfuvola utolsó soraival köszönthetjük őket: Üdv, üdv néked! / A bátor ma győzött, elnyerte ezért / A szépségnek, észnek kijáró babért! - mondta dr. Kiss Gábor a legújabbkori ásatást vezető Sosztarits Ottóhoz fordulva, és egy zacskó babérlevelet adott át neki. Ő pedig megígérte, hogy a babérokat szétosztja azok között, akik e nagy munkában hosszabb-rövidebb ideig társai voltak. A jövőről szólva felhívta a figyelmet a tárlaton látható, Iseum-rekonstrukcióról szóló 3D-s animációs filmre, amely a szentélyt mutatja kívül-belül - érdemes megnézni: lenyűgöző. Visszakanyarodva a múltba, a régész tárlatvezetést tartott. A kiállítás képei az Iseum Team szellemiségét tükröző módon humorosan címzettek. A munkálatokat bemutató fotók mellett sok olyan is akad, amely az ásatás mindennapjaiban feltűnő apró csodákat örökíti meg. Például Útonállók címmel az egyik legrégebbi római út-részletet látjuk 1959-ből, rajta az akkori munkások. Itt van 1974-ből Kováts Kolos, amint Sarastrót énekli az iseumi Varázsfuvala-előadáson. Czika László képe a régi Iseumot mutatja, a bebetonozott márványdomborművekkel, a szentély négy oszlopával - ebből az állapotból indult az új kutatás. Vágjunk bele! címmel Szentléleky Tihamér képe, amint 2001. július 14-én megteszi az első csákányvágást - Horváth Csaba, a Vas Népe munkatársa felvétele. Betűvetők címmel az első ásatási évad legfontosabb pillanata, amikor a RI betűkombinációt megtalálták, és ezáltal megfejthetővé vált a homlokzati főfelirat. Isteni szikra : a márványdomborművek kiaszabadítása a betonból a 2007-es bontáskor. Letettük a garast - pénzlelet, Titusz császár által veretett sestertius. Eső után fibula - a nyári zápor által kimosott ruhakapcsoló tű (2004). Sistrumot ábrázoló falképtöredék (2007), háromrétegű padló, amit 2009 őszén találtak. Vadállat az ásatáson: Önjáró gesztenye - egy eltévedt sün (2009). Rolling stone - a markolóra gördülő oszloptöredék (2007). Talajtorna - munka az ásatáson (2007). Baljós árnyak vetülnek az előbukkanó bronz-edényre (2007) - az árnyékot a 40 fokos hőségben szükséges munkavédelmi eszközök, a széles karimájú kalapok adják. Amire lehetett alapozni - a teljes szentély kibontva (2009), az alapfalak látszanak. Vigyázz, a gép harap! - az egykori fogadóépület bontása (2009). A helyzet magaslatán - fotózás markolókanálból (2009), jobb híján így készít a régész (légész és légtornász ) légifelvételeket. A szivárványos képet úgy kommentálja Sosztarits Ottó: Mi szinte itt élünk az Iseumban, ezért jók az esélyeink arra, hogy elkapjunk akár egy ilyen pillanatot is eső után.

A kiállítás két fotója némi horrort sejtet. Miért vannak sírok az Iseum területén? A régész elmondja, hogy az Isis-kultusz összefügg a császár-kultusszal. Keletről érkezett szokás volt a császár istenként való tisztelete. A 310-es években, amikor Nagy Konstantinus keresztény lett, ez a fajta tisztelet megszűnt. A hívek elhagyták az Iseumot, és a használaton kívüli szentélyt 330- 350 között lebontották, el-egyengették a földjét. Így történhetett, hogy Savaria déli temetője idáig felhúzódjék, a város irányába terjeszkedjék. Rátelepült a korábban szen-télyek utcája -ként ismert területre. Az Iseum kútjának kibontása is okozott némi meglepetést: tele volt embermaradványokkal, összedobált csontvázakkal. Hogy kerülhettek ezek oda? Sosztarits Ottó elmondja: magtár volt a képtár helyén. Valentinus császár 374-375-ben itt telelt át, az őt kísérő népséget el kellett tartani, gyorsan építettek hát egy magtárt. De mivel itt akkor már részben temető volt, exhumálták a holtakat, és mivel nem volt hova tenni őket, egyszerűen bedobálták a csontokat az Iseum kútjába (ami később a temető kútja lett). E sötét történeteket hallva nem csoda, hogy a múltat ásó szakembereknek szükségük van humorra. A késő római sírból kiemelt koponya alá például azt írták, amit helyzetük miatt sokszor éreztek az elmúlt évtizedben: Lenni vagy nem lenni...

A kiállítás megnyitóján dr. Kiss Gábor ásatási naplókból, sajtótermékekből idézett, hogy a szakmai leírások mellett az élet egyéb lenyomatai is megjelenhessenek. Szentléleky Tihamér 1955-ös bejegyzése például: Délelőtt a Szovjet parancsnokság darus kocsit bocsátott a rendelkezésünkre. A daruval ki-emeltük a ... párkányzatot, valamint a ... szemöldökgerendákat. A kiemelést filmre vették. 1956. május 8.: A kieg. Parancsnoksággal megállapodtam, hogy a sarok kibontására a gépkocsi utat felbontjuk. Erre az időre a kieg. Parancsnokság jelenleg üzemképtelen kocsiját az ásatás területéről kitoljuk.

A régész idézett egy plakátot is 1967-ből: a Savariai Ünnepi Játé-kok keretében bemutatták az Iseumban Mozart Varázsfuvoláját. Közreműködtek: a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar (karnagy: Petró János), a szombathelyi Erkel Kórus (karnagy: Schmidt Mihály), a szombathelyi balettiskola - ilyen is volt! - (tanár: Blatt Lászlóné). A plakáton a So-this kutyán ülő és sistrumot tartó Isis istennő látható.

- Amikor az új Iseum felavatódik, mit mondunk majd a legutolsó ásatás résztvevőinek? Azoknak, akik újra napvilágra hozták a régmúltat? Alighanem a Varázsfuvola utolsó soraival köszönthetjük őket: Üdv, üdv néked! / A bátor ma győzött, elnyerte ezért / A szépségnek, észnek kijáró babért! - mondta dr. Kiss Gábor a legújabbkori ásatást vezető Sosztarits Ottóhoz fordulva, és egy zacskó babérlevelet adott át neki. Ő pedig megígérte, hogy a babérokat szétosztja azok között, akik e nagy munkában hosszabb-rövidebb ideig társai voltak. A jövőről szólva felhívta a figyelmet a tárlaton látható, Iseum-rekonstrukcióról szóló 3D-s animációs filmre, amely a szentélyt mutatja kívül-belül - érdemes megnézni: lenyűgöző. Visszakanyarodva a múltba, a régész tárlatvezetést tartott. A kiállítás képei az Iseum Team szellemiségét tükröző módon humorosan címzettek. A munkálatokat bemutató fotók mellett sok olyan is akad, amely az ásatás mindennapjaiban feltűnő apró csodákat örökíti meg. Például Útonállók címmel az egyik legrégebbi római út-részletet látjuk 1959-ből, rajta az akkori munkások. Itt van 1974-ből Kováts Kolos, amint Sarastrót énekli az iseumi Varázsfuvala-előadáson. Czika László képe a régi Iseumot mutatja, a bebetonozott márványdomborművekkel, a szentély négy oszlopával - ebből az állapotból indult az új kutatás. Vágjunk bele! címmel Szentléleky Tihamér képe, amint 2001. július 14-én megteszi az első csákányvágást - Horváth Csaba, a Vas Népe munkatársa felvétele. Betűvetők címmel az első ásatási évad legfontosabb pillanata, amikor a RI betűkombinációt megtalálták, és ezáltal megfejthetővé vált a homlokzati főfelirat. Isteni szikra : a márványdomborművek kiaszabadítása a betonból a 2007-es bontáskor. Letettük a garast - pénzlelet, Titusz császár által veretett sestertius. Eső után fibula - a nyári zápor által kimosott ruhakapcsoló tű (2004). Sistrumot ábrázoló falképtöredék (2007), háromrétegű padló, amit 2009 őszén találtak. Vadállat az ásatáson: Önjáró gesztenye - egy eltévedt sün (2009). Rolling stone - a markolóra gördülő oszloptöredék (2007). Talajtorna - munka az ásatáson (2007). Baljós árnyak vetülnek az előbukkanó bronz-edényre (2007) - az árnyékot a 40 fokos hőségben szükséges munkavédelmi eszközök, a széles karimájú kalapok adják. Amire lehetett alapozni - a teljes szentély kibontva (2009), az alapfalak látszanak. Vigyázz, a gép harap! - az egykori fogadóépület bontása (2009). A helyzet magaslatán - fotózás markolókanálból (2009), jobb híján így készít a régész (légész és légtornász ) légifelvételeket. A szivárványos képet úgy kommentálja Sosztarits Ottó: Mi szinte itt élünk az Iseumban, ezért jók az esélyeink arra, hogy elkapjunk akár egy ilyen pillanatot is eső után.

A kiállítás két fotója némi horrort sejtet. Miért vannak sírok az Iseum területén? A régész elmondja, hogy az Isis-kultusz összefügg a császár-kultusszal. Keletről érkezett szokás volt a császár istenként való tisztelete. A 310-es években, amikor Nagy Konstantinus keresztény lett, ez a fajta tisztelet megszűnt. A hívek elhagyták az Iseumot, és a használaton kívüli szentélyt 330- 350 között lebontották, el-egyengették a földjét. Így történhetett, hogy Savaria déli temetője idáig felhúzódjék, a város irányába terjeszkedjék. Rátelepült a korábban szen-télyek utcája -ként ismert területre. Az Iseum kútjának kibontása is okozott némi meglepetést: tele volt embermaradványokkal, összedobált csontvázakkal. Hogy kerülhettek ezek oda? Sosztarits Ottó elmondja: magtár volt a képtár helyén. Valentinus császár 374-375-ben itt telelt át, az őt kísérő népséget el kellett tartani, gyorsan építettek hát egy magtárt. De mivel itt akkor már részben temető volt, exhumálták a holtakat, és mivel nem volt hova tenni őket, egyszerűen bedobálták a csontokat az Iseum kútjába (ami később a temető kútja lett). E sötét történeteket hallva nem csoda, hogy a múltat ásó szakembereknek szükségük van humorra. A késő római sírból kiemelt koponya alá például azt írták, amit helyzetük miatt sokszor éreztek az elmúlt évtizedben: Lenni vagy nem lenni...

A régész idézett egy plakátot is 1967-ből: a Savariai Ünnepi Játé-kok keretében bemutatták az Iseumban Mozart Varázsfuvoláját. Közreműködtek: a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar (karnagy: Petró János), a szombathelyi Erkel Kórus (karnagy: Schmidt Mihály), a szombathelyi balettiskola - ilyen is volt! - (tanár: Blatt Lászlóné). A plakáton a So-this kutyán ülő és sistrumot tartó Isis istennő látható.

- Amikor az új Iseum felavatódik, mit mondunk majd a legutolsó ásatás résztvevőinek? Azoknak, akik újra napvilágra hozták a régmúltat? Alighanem a Varázsfuvola utolsó soraival köszönthetjük őket: Üdv, üdv néked! / A bátor ma győzött, elnyerte ezért / A szépségnek, észnek kijáró babért! - mondta dr. Kiss Gábor a legújabbkori ásatást vezető Sosztarits Ottóhoz fordulva, és egy zacskó babérlevelet adott át neki. Ő pedig megígérte, hogy a babérokat szétosztja azok között, akik e nagy munkában hosszabb-rövidebb ideig társai voltak. A jövőről szólva felhívta a figyelmet a tárlaton látható, Iseum-rekonstrukcióról szóló 3D-s animációs filmre, amely a szentélyt mutatja kívül-belül - érdemes megnézni: lenyűgöző. Visszakanyarodva a múltba, a régész tárlatvezetést tartott. A kiállítás képei az Iseum Team szellemiségét tükröző módon humorosan címzettek. A munkálatokat bemutató fotók mellett sok olyan is akad, amely az ásatás mindennapjaiban feltűnő apró csodákat örökíti meg. Például Útonállók címmel az egyik legrégebbi római út-részletet látjuk 1959-ből, rajta az akkori munkások. Itt van 1974-ből Kováts Kolos, amint Sarastrót énekli az iseumi Varázsfuvala-előadáson. Czika László képe a régi Iseumot mutatja, a bebetonozott márványdomborművekkel, a szentély négy oszlopával - ebből az állapotból indult az új kutatás. Vágjunk bele! címmel Szentléleky Tihamér képe, amint 2001. július 14-én megteszi az első csákányvágást - Horváth Csaba, a Vas Népe munkatársa felvétele. Betűvetők címmel az első ásatási évad legfontosabb pillanata, amikor a RI betűkombinációt megtalálták, és ezáltal megfejthetővé vált a homlokzati főfelirat. Isteni szikra : a márványdomborművek kiaszabadítása a betonból a 2007-es bontáskor. Letettük a garast - pénzlelet, Titusz császár által veretett sestertius. Eső után fibula - a nyári zápor által kimosott ruhakapcsoló tű (2004). Sistrumot ábrázoló falképtöredék (2007), háromrétegű padló, amit 2009 őszén találtak. Vadállat az ásatáson: Önjáró gesztenye - egy eltévedt sün (2009). Rolling stone - a markolóra gördülő oszloptöredék (2007). Talajtorna - munka az ásatáson (2007). Baljós árnyak vetülnek az előbukkanó bronz-edényre (2007) - az árnyékot a 40 fokos hőségben szükséges munkavédelmi eszközök, a széles karimájú kalapok adják. Amire lehetett alapozni - a teljes szentély kibontva (2009), az alapfalak látszanak. Vigyázz, a gép harap! - az egykori fogadóépület bontása (2009). A helyzet magaslatán - fotózás markolókanálból (2009), jobb híján így készít a régész (légész és légtornász ) légifelvételeket. A szivárványos képet úgy kommentálja Sosztarits Ottó: Mi szinte itt élünk az Iseumban, ezért jók az esélyeink arra, hogy elkapjunk akár egy ilyen pillanatot is eső után.

A kiállítás két fotója némi horrort sejtet. Miért vannak sírok az Iseum területén? A régész elmondja, hogy az Isis-kultusz összefügg a császár-kultusszal. Keletről érkezett szokás volt a császár istenként való tisztelete. A 310-es években, amikor Nagy Konstantinus keresztény lett, ez a fajta tisztelet megszűnt. A hívek elhagyták az Iseumot, és a használaton kívüli szentélyt 330- 350 között lebontották, el-egyengették a földjét. Így történhetett, hogy Savaria déli temetője idáig felhúzódjék, a város irányába terjeszkedjék. Rátelepült a korábban szen-télyek utcája -ként ismert területre. Az Iseum kútjának kibontása is okozott némi meglepetést: tele volt embermaradványokkal, összedobált csontvázakkal. Hogy kerülhettek ezek oda? Sosztarits Ottó elmondja: magtár volt a képtár helyén. Valentinus császár 374-375-ben itt telelt át, az őt kísérő népséget el kellett tartani, gyorsan építettek hát egy magtárt. De mivel itt akkor már részben temető volt, exhumálták a holtakat, és mivel nem volt hova tenni őket, egyszerűen bedobálták a csontokat az Iseum kútjába (ami később a temető kútja lett). E sötét történeteket hallva nem csoda, hogy a múltat ásó szakembereknek szükségük van humorra. A késő római sírból kiemelt koponya alá például azt írták, amit helyzetük miatt sokszor éreztek az elmúlt évtizedben: Lenni vagy nem lenni...

A régész idézett egy plakátot is 1967-ből: a Savariai Ünnepi Játé-kok keretében bemutatták az Iseumban Mozart Varázsfuvoláját. Közreműködtek: a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar (karnagy: Petró János), a szombathelyi Erkel Kórus (karnagy: Schmidt Mihály), a szombathelyi balettiskola - ilyen is volt! - (tanár: Blatt Lászlóné). A plakáton a So-this kutyán ülő és sistrumot tartó Isis istennő látható.

- Amikor az új Iseum felavatódik, mit mondunk majd a legutolsó ásatás résztvevőinek? Azoknak, akik újra napvilágra hozták a régmúltat? Alighanem a Varázsfuvola utolsó soraival köszönthetjük őket: Üdv, üdv néked! / A bátor ma győzött, elnyerte ezért / A szépségnek, észnek kijáró babért! - mondta dr. Kiss Gábor a legújabbkori ásatást vezető Sosztarits Ottóhoz fordulva, és egy zacskó babérlevelet adott át neki. Ő pedig megígérte, hogy a babérokat szétosztja azok között, akik e nagy munkában hosszabb-rövidebb ideig társai voltak. A jövőről szólva felhívta a figyelmet a tárlaton látható, Iseum-rekonstrukcióról szóló 3D-s animációs filmre, amely a szentélyt mutatja kívül-belül - érdemes megnézni: lenyűgöző. Visszakanyarodva a múltba, a régész tárlatvezetést tartott. A kiállítás képei az Iseum Team szellemiségét tükröző módon humorosan címzettek. A munkálatokat bemutató fotók mellett sok olyan is akad, amely az ásatás mindennapjaiban feltűnő apró csodákat örökíti meg. Például Útonállók címmel az egyik legrégebbi római út-részletet látjuk 1959-ből, rajta az akkori munkások. Itt van 1974-ből Kováts Kolos, amint Sarastrót énekli az iseumi Varázsfuvala-előadáson. Czika László képe a régi Iseumot mutatja, a bebetonozott márványdomborművekkel, a szentély négy oszlopával - ebből az állapotból indult az új kutatás. Vágjunk bele! címmel Szentléleky Tihamér képe, amint 2001. július 14-én megteszi az első csákányvágást - Horváth Csaba, a Vas Népe munkatársa felvétele. Betűvetők címmel az első ásatási évad legfontosabb pillanata, amikor a RI betűkombinációt megtalálták, és ezáltal megfejthetővé vált a homlokzati főfelirat. Isteni szikra : a márványdomborművek kiaszabadítása a betonból a 2007-es bontáskor. Letettük a garast - pénzlelet, Titusz császár által veretett sestertius. Eső után fibula - a nyári zápor által kimosott ruhakapcsoló tű (2004). Sistrumot ábrázoló falképtöredék (2007), háromrétegű padló, amit 2009 őszén találtak. Vadállat az ásatáson: Önjáró gesztenye - egy eltévedt sün (2009). Rolling stone - a markolóra gördülő oszloptöredék (2007). Talajtorna - munka az ásatáson (2007). Baljós árnyak vetülnek az előbukkanó bronz-edényre (2007) - az árnyékot a 40 fokos hőségben szükséges munkavédelmi eszközök, a széles karimájú kalapok adják. Amire lehetett alapozni - a teljes szentély kibontva (2009), az alapfalak látszanak. Vigyázz, a gép harap! - az egykori fogadóépület bontása (2009). A helyzet magaslatán - fotózás markolókanálból (2009), jobb híján így készít a régész (légész és légtornász ) légifelvételeket. A szivárványos képet úgy kommentálja Sosztarits Ottó: Mi szinte itt élünk az Iseumban, ezért jók az esélyeink arra, hogy elkapjunk akár egy ilyen pillanatot is eső után.

A kiállítás két fotója némi horrort sejtet. Miért vannak sírok az Iseum területén? A régész elmondja, hogy az Isis-kultusz összefügg a császár-kultusszal. Keletről érkezett szokás volt a császár istenként való tisztelete. A 310-es években, amikor Nagy Konstantinus keresztény lett, ez a fajta tisztelet megszűnt. A hívek elhagyták az Iseumot, és a használaton kívüli szentélyt 330- 350 között lebontották, el-egyengették a földjét. Így történhetett, hogy Savaria déli temetője idáig felhúzódjék, a város irányába terjeszkedjék. Rátelepült a korábban szen-télyek utcája -ként ismert területre. Az Iseum kútjának kibontása is okozott némi meglepetést: tele volt embermaradványokkal, összedobált csontvázakkal. Hogy kerülhettek ezek oda? Sosztarits Ottó elmondja: magtár volt a képtár helyén. Valentinus császár 374-375-ben itt telelt át, az őt kísérő népséget el kellett tartani, gyorsan építettek hát egy magtárt. De mivel itt akkor már részben temető volt, exhumálták a holtakat, és mivel nem volt hova tenni őket, egyszerűen bedobálták a csontokat az Iseum kútjába (ami később a temető kútja lett). E sötét történeteket hallva nem csoda, hogy a múltat ásó szakembereknek szükségük van humorra. A késő római sírból kiemelt koponya alá például azt írták, amit helyzetük miatt sokszor éreztek az elmúlt évtizedben: Lenni vagy nem lenni...

- Amikor az új Iseum felavatódik, mit mondunk majd a legutolsó ásatás résztvevőinek? Azoknak, akik újra napvilágra hozták a régmúltat? Alighanem a Varázsfuvola utolsó soraival köszönthetjük őket: Üdv, üdv néked! / A bátor ma győzött, elnyerte ezért / A szépségnek, észnek kijáró babért! - mondta dr. Kiss Gábor a legújabbkori ásatást vezető Sosztarits Ottóhoz fordulva, és egy zacskó babérlevelet adott át neki. Ő pedig megígérte, hogy a babérokat szétosztja azok között, akik e nagy munkában hosszabb-rövidebb ideig társai voltak. A jövőről szólva felhívta a figyelmet a tárlaton látható, Iseum-rekonstrukcióról szóló 3D-s animációs filmre, amely a szentélyt mutatja kívül-belül - érdemes megnézni: lenyűgöző. Visszakanyarodva a múltba, a régész tárlatvezetést tartott. A kiállítás képei az Iseum Team szellemiségét tükröző módon humorosan címzettek. A munkálatokat bemutató fotók mellett sok olyan is akad, amely az ásatás mindennapjaiban feltűnő apró csodákat örökíti meg. Például Útonállók címmel az egyik legrégebbi római út-részletet látjuk 1959-ből, rajta az akkori munkások. Itt van 1974-ből Kováts Kolos, amint Sarastrót énekli az iseumi Varázsfuvala-előadáson. Czika László képe a régi Iseumot mutatja, a bebetonozott márványdomborművekkel, a szentély négy oszlopával - ebből az állapotból indult az új kutatás. Vágjunk bele! címmel Szentléleky Tihamér képe, amint 2001. július 14-én megteszi az első csákányvágást - Horváth Csaba, a Vas Népe munkatársa felvétele. Betűvetők címmel az első ásatási évad legfontosabb pillanata, amikor a RI betűkombinációt megtalálták, és ezáltal megfejthetővé vált a homlokzati főfelirat. Isteni szikra : a márványdomborművek kiaszabadítása a betonból a 2007-es bontáskor. Letettük a garast - pénzlelet, Titusz császár által veretett sestertius. Eső után fibula - a nyári zápor által kimosott ruhakapcsoló tű (2004). Sistrumot ábrázoló falképtöredék (2007), háromrétegű padló, amit 2009 őszén találtak. Vadállat az ásatáson: Önjáró gesztenye - egy eltévedt sün (2009). Rolling stone - a markolóra gördülő oszloptöredék (2007). Talajtorna - munka az ásatáson (2007). Baljós árnyak vetülnek az előbukkanó bronz-edényre (2007) - az árnyékot a 40 fokos hőségben szükséges munkavédelmi eszközök, a széles karimájú kalapok adják. Amire lehetett alapozni - a teljes szentély kibontva (2009), az alapfalak látszanak. Vigyázz, a gép harap! - az egykori fogadóépület bontása (2009). A helyzet magaslatán - fotózás markolókanálból (2009), jobb híján így készít a régész (légész és légtornász ) légifelvételeket. A szivárványos képet úgy kommentálja Sosztarits Ottó: Mi szinte itt élünk az Iseumban, ezért jók az esélyeink arra, hogy elkapjunk akár egy ilyen pillanatot is eső után.

A kiállítás két fotója némi horrort sejtet. Miért vannak sírok az Iseum területén? A régész elmondja, hogy az Isis-kultusz összefügg a császár-kultusszal. Keletről érkezett szokás volt a császár istenként való tisztelete. A 310-es években, amikor Nagy Konstantinus keresztény lett, ez a fajta tisztelet megszűnt. A hívek elhagyták az Iseumot, és a használaton kívüli szentélyt 330- 350 között lebontották, el-egye