Vajon a nőknek kedvez Oscar? – Murai Andrással beszélgettünk

Most már mondhatjuk, hogy a szokásos helyen, a szombathelyi Cinema Caféban kérdeztük Murai András filmtörténészt, egyetemi docenst a legújabb Oscar-jelölt magyar film esélyeiről.

Enyedi Ildikó Berlinale-nagydíjas mozija, a Testről és lélekről a legjobb idegen nyelvű filmek között van versenyben, a 90. Oscar-gála vasárnap 17 órakor kezdődik a Los Angeles-i Dolby Színházban. Nálunk akkor már hétfő lesz, hajnali kettő.

– Az a benyomásom, hogy a Testről és lélekről – az abszolút film. Ha az antik görög tragédiáról azt állítjuk, hogy „kimaxolta” a tragédia – mint műfaj – lehetőségeit, hogy tökélyre vitte a tragédiát, akkor Enyedi Ildikó tökélyre vitte a filmet: mint képek által elmesélt történetet.

– Ennek a benyomásnak az lehet az alapja, hogy a történet egyik síkján – az álmok sorozatában – nincsenek szavak, „csak” gyönyörű képek. A rendező képekben mesél két szarvasról, miközben mégsem azt érezzük, hogy ezek természetképek, hanem a szarvas és az ünő kapcsolatát természetes módon párhuzamba vonjuk a hétköznapi – nemegyszer kiábrándító – realitás síkján összetalálkozó két főhősünk sorsának alakulásával. Ezeket az álomképeket még órákig el tudtam volna nézni, annyira a csodálatosak.

– Tud naiv néző lenni, vagy azonnal közbeszól a filmtörténész?

– Annyira sok filmet láttam, hogy egyszerre működik bennem a kétféle látásmód. Mondok egy példát. Nemrég láttam az 1945-öt, amely szerintem a múlt év másik súlyos és fontos filmje a Testről és lélekről mellett. A nyitójelenet láttán rögtön beugrottak a westernfilm sémái: az a várakozás a vidéki állomáson – ráadásul fekete-fehérben – rögtön Zimmermann Délidőjét és Sergio Leone világát idézi. Szerintem az 1945 rendezője, Török Ferenc merített a western feszültségteremtő dramaturgiájából.

– A Testről és lélekről viszont – számomra legalábbis – egyedinek és besorolhatatlannak tűnik. Vannak megnevezhető előképei?

– Nem ismerek olyan filmet, amelyet az előképének lehetne tekinteni. Annyira egyedi a film alapötlete – és annyira egyedi a szereplőválasztás is, hogy nem találtam kapcsolódási pontot, nem is kötöttem semmihez. A valóság és az álom párhuzamos dramaturgiája működteti a filmet, amelyben a végén az álom úgy válik valóra, hogy a történet benne marad a realitásban. Mindeközben árad ebből az Enyedi-filmből is az életöröm – azzal együtt, hogy az egyik síkon a vágóhíd elidegenítő, brutális környezet. Ahogyan azonban ez a két esendő, zárkózott ember – az álombeli szarvas-alteregók közvetítésével – egymásra talál, abban van valami elementáris életigenlés, ami szerintem minden Enyedi-filmben felfedezhető: Az én XX. századomban, A bűvös vadászban, a Simon mágusban – és ebben is.

– Mi van még, ami a legújabb – hosszú szünet után elkészült – Enyedi-filmet a korábbi filmjeihez köti? Van szerves illeszkedés?

– A csoda. A csoda Enyedi Ildikó mindegyik filmjében megjelenik. Hogy két ember egymás álmát álmodja – és mindketten ugyanazt álmodják, az csoda. Az tudományosan nem bizonyítható jelenség – ez el is hangzik a filmben a Jordán Tamás által játszott pszichológus szájából. Az álmok végül valóra válnak: a végén eltűnnek az álombeli szarvasok, nincs szükség rájuk: a két ember ott ül együtt a reggeli asztalnál.

– Azért az a csodálatos napfényes jelenet is tele van apró feszültséggel: a pirosló, édeni paradicsomok mellett ügyetlenül szétszóródik a morzsa.

– Az a szép benne, hogy mindegyik szereplő megőrzi önmagát ebben a kapcsolatban. Úgy fogadják el egymást, hogy nem kell megváltozniuk. Ennél nagyobb csoda pedig nem nagyon képzelhető el. Egyébként is szeretnivaló a történet. És ehhez – a dramaturgián és a gyönyörű képi világon túl – nagymértékben hozzájárulnak a jól kiválasztott szereplők. Az epizódszereplők is jók, de a Testről és lélekről a két főszereplőre, a két ember kapcsolatára épül.

– Borbély Alexandra időközben megkapta az Európai Filmdíjat az Enyedi-filmben nyújtott alakításáért. A könyves világból érkező, a filmes világban minden tekintetben civil Morcsányi Géza működése pedig már-már önmagában csodának nevezhető; nem?

– Enyedi Ildikó nagy kockázatot vállalt Morcsányival. De ő mindig olyan férfi főszereplőt keres, akinek erős a kisugárzása. Aki kevés szóval, a jelenlétével képes hatni. Ilyen figura Andorai Péter a Simon mágusban, Oleg Jankovszkij Az én XX. századomban. Ebbe a sorba illeszkedik Morcsányi Géza. Talán csak a civil hanghordozását kell nézőként megszoknunk, különben tökéletesen alkalmas a szabadságnak és a természetességnek a megjelenítésére. Enyedi – és a film – humora is ebből a természetességből fakad.

– Két éve ugyanitt a Saul fia esélyeit latolgattuk, tavaly kisfilm kategóriában szintén Oscar-díjat nyert a Mindenki. Jó korszakát éli a magyar film.

– Egy ország, egy nemzet filmkultúrája akkor működik jól, ha a közönségfilmek és a veretesebb, formailag, tartalmilag súlyosabb filmek egyaránt és kiegyensúlyozottan jelen vannak. Az utóbbi években ez az egyensúly van kialakulóban, ennek látszanak egyértelmű jelei. Volt ilyen korszaka a magyar filmnek, a ’60-as években, amikor számos szórakoztató, sikeres film mellett kiváló művészeti teljesítmények születtek. Ha most megnézzük, akkor a Kincsem-filmet például csaknem félmillióan látták. Óriási szám a mai mozis világban. A vadonatúj Valami Amerika 3. az összes, vele egy időben bemutatott amerikai filmet megelőzte az első héten nézőszámban. Húsz éve nem volt ilyen kezdése magyar filmnek, akkor A miniszter félrelépnek volt hasonló. Nyilvánvaló, hogy szórakoztató magyar filmekre van igény. A másik oldalon pedig vannak szerzői, rendezői, művészfilmek, amelyek a fontos fesztiválokon – Cannes, Velence, Berlin – is jól szerepelnek.

– A filmalap ezek szerint csodát tesz?

– A filmalap olyan támogatási rendszer, amely elsősorban a forgatókönyvre épít. Nagyon fontos: Magyarországon sokáig a forgatókönyvírást még csak nem is tanították. Sem az úgynevezett szórakoztató filmiparban, sem a művészfilmek vonatkozásában. A filmalaphoz beérkező filmterveket egy szakmai döntőbizottság forgatókönyv-centrikusan bírálja el – ad további javaslatokat, tanácsokat. Szerintem ez a szemlélet nagyon jót tesz a magyar filmnek.

– Fogadna Enyedi Ildikó filmjének győzelmére a jubileumi Oscar-gála előtt?

– A Testről és lélekről egyik legtöbbet emlegetett vetélytársa egy svéd társadalomszatíra, A négyzet, amely tavaly Cannes-ban nagydíjat nyert. Egy orosz, egy chilei és egy libanoni film van még versenyben ebben a kategóriában. De hogy 6600 filmakadémiai tag miképpen szavaz – nehéz megjósolni. Minden-esetre a Me too mozgalom, a nőket ért szexuális bántalmazás központi témája most Hollywoodnak. Hogy ebből adódóan kedveznek-e a női témáknak, a női rendezőknek – mintegy egyensúlyozva a kialakult botrányt –, nem tudni. A legjobb filmnek járó Oscar-díj esélyeseként emlegetett Három óriásplakát Ebbing határában ebből a szempontból is szóba jöhet: a rendezője ugyan férfi (Martin McDonagh), de egy mindenre elszánt anya a főszereplője. Kategóriájában Enyedi Ildikó az egyetlen rendezőnő, viszont a chilei versenyfilmnek az a címe, hogy A fantasztikus nő. A legjobb idegen nyelvű film kategóriája 1947 óta létezik Hollywoodban, a Testről és lélekről a tizedik magyar játékfilm, amely jelölést kapott. Enyedi Ildikó úgy mesél el egy univerzális emberi-szerelmi történetet, hogy nem nehéz a film hatása alá kerülni. Nem fogadok, nem jósolok, csak drukkolok nagyon.