Fától fáig könyvbemutató

Szenkovits Péter legújabb (tizenkettedik) kötetét dupla bemutatón ismerhette meg a közönség: előbb azon a helyen, amelynek ihletettségében született, aztán a Savaria Történelmi Karnevál forgatagában, de a forgatagban kis, összehajolásra alkalmas zugot találva, a Belső Uránia-udvarban berendezett Zeneudvart. A Nincs lehetetlen – Harasztifalu hatóereje című, szép kiállítású, keménytáblás, régi fotókkal is illusztrált kötet kiadója Harasztifalu önkormányzata, tervezője Benkő Sándor.

A címlapon a templom – abból a perspektívából, ahonnan mindig fölfelé néz az ember, zsinórmértéket, kapaszkodókat keresve. (A templom – ahogyan a könyvben olvasható – Harasztifalu címerében is benne van.) A hátsó borítón békés, zöldellő, megművelt földek: egyfelől a tágasság érzetét keltve, másfelől a határok és szabályok között élő ember – ezúttal jótékony – jelenlétét mutatva. A zöldben kirajzolódó nyugodalmas, ritmikus sorminta akár a könyvben sorokra is rímel. Mindkét könyvbemutató színültig telt házas volt, Harasztifaluban az eseményt dr. Székely János megyés püspök is megtisztelte jelenlétével.

A karneváli Zeneudvarban a nemrég erre a helyre költözött Isis Galéria jelentette a „hátországot” a bemutatóhoz – ahonnan nem hiányzott a zene sem. Zsoldos Báró Zoltán játszott gitáron – nem véletlenül éppen ő. Kötődik Harasztifaluhoz (vallomása a könyvben is olvasható): ő is máig érzi a kicsi település hatóerejét.

Jámbor Nándor, a Weöres Sándor Színház fiatal színésze Kányádi Sándor Fától fáig című versét hozta: azt a verset, amelynek ritmusában benne van a mozgás – tényleg fától fáig –, a távolodás, a bizonytalanság és a mindig visszatérés: maga az élet. A közönséget Vámosné Marksz Mária, Harasztifalu polgármestere köszöntötte, méltatva a szerző teljesítményét – és tevékenységének a falu életére gyakorolt hatását. Szenkovits Péter a kötetben megjelent írásokból olvasott föl.

A mozaikos szerkesztésű kötet nem kronológiára, nem szigorú falutörténetre, hanem hangulatokra, személyes történetekre, a szerzőt foglalkoztató jelenségekre – és például a Vas Népében megjelent tudósításokra – épül. A hamarosan ismét esedékes Haraszti Hetvenkedésekhez nemcsak a pogácsasütő verseny tartozik hozzá, hanem a jobbnál jobb előadókat felvonultató esti koncertek is. A könyvbemutatóról se itt, se ott nem hiányozhatott a bor (természetesen soproni, a szerző szülővárosából való) és a megszámlálhatatlanul sokféle pogácsa. Mert Harasztifalu emblémája ez – ezernyi változatban, a főleg háziasszonyi fantáziát és kreativitást dicsérve.

De a legfontosabb a személyességet megőrző közösségi élmény – amelynek nyomán egyszer csak akár könyv is születhet.