2020.05.09. 07:00
Zsidó dalok Jánosházáról – A zsidó közösséget a holokauszt megsemmisítette a városban
„Jánosházán fütyül a zsidó, azt kérdezi, mi van eladó.” Vajon napjainkban hányan ismerhetik ezt az egykor népszerű dalt?
A településen a holokauszt megsemmisítette a zsidó közösséget. A temetőben az emlékművet pár éve felújították
Fotó: Orbán Róbert
A szöveg a házaló zsidó, a handlé alakját idézi föl. Ő volt az, aki szekerével faluról falura járt, fütyült, és közben vagy azt kiabálta, hogy „hándlé, hándlé”, vagy azt, hogy „itt az ószeres, itt az ószeres”. Az előbbi kifejezés a német handeln szóból ered, azt jelenti, kereskedni. A házalóknál eladni és venni is lehetett. Handlék és ószeresek már régóta nincsenek. Kései és nagyon távoli utódaiknak legfeljebb a mozgóboltokat tekinthetjük. Ők már nem fütyülnek, szignál szól az autójukból. Na, és náluk csak vásárolni lehet.
Vajon nem bántó-e felidézni ezeket a sorokat egy olyan korban, amikor Jánosházán a zsidóságra már csak a temető és a mártíremlékmű emlékeztet? Véleményem szerint nem. Ez a dal a folklór része volt. Kicsit tréfás ugyan, de nem gúnydal. A zsidó alakja jelen van a magyar népköltészetben, éppen úgy, mint ahogy fel-feltűnik ott a rác, a tót és a sváb is. Mára a jánosházi zsidókkal együtt eltűntek a zsidó dalok is, és lassanként elfelejtődnek a róluk szóló énekek és történetek is. Egyre szegényebbek leszünk.
A két világháború között diskurzus folyt arról, hogy Kiss József költő legendás alakjai kitalált személyek-e vagy ténylegesen létező emberek állnak mögöttük. Gyakorlatilag mindenki egyetértett azzal, hogy e hősök kitaláltak, mint ahogy kitalált személy Petőfi János vitéze, Jókai Baradlay Richárdja vagy Arany János Vörös Rébékje is. A háttérben ott állnak azok a tapasztalatok, élmények, legendafoszlányok, amikkel Kiss az élete során találkozott. Most álljunk meg egy kicsit, mert meg kell magyarázni, mi köze mindennek Jánosházához.
Kiss 1843-ban, az Alföld kapujánál, Mezőcsáton született hagyománytartó zsidó családban. Rokonai közül rá a legnagyobb hatással a nagyapja volt, aki Litvánia területéről vándorolt be Magyarországra. Róla egy hosszabb – de befejezetlenül maradt – elbeszélő költeményben, a Reb Mayer Litvákban emlékezett meg. Az édesapa egyszerű falusi boltos volt. A család 1850-ben a Gömör-Kishont megyei Serkére költözött. (Ez a település ma Szlovákiához tartozik.) Rabbinak készült, ezt a tervet a szülei sem ellenezték. Amikor elmúlt tizenhárom éves, „vándordiáknak” állt, és több zsidó tanházban, jesivában is megfordult. Közülük az egyik a jánosházi volt, ahol néhány hónapot, legfeljebb egy fél évet tölthetett el. Életének erről az egyébként fogékony időszakáról meglehetősen keveset tudunk.
„Bolyongásainak” helyszíneiről ellentmondásosak az információk. Később mint házitanító is tucatnyi helyen megfordult. Össze-összekeverednek a helyszínek és az évek. Kiss József végül mégsem a rabbiszéket választotta, majd érdeklődése egyre inkább az irodalom és a szerkesztői munka felé fordult. Első könyve Zsidó dalok címmel jelent meg, 1868-ban.
Kiss jánosházi tartózkodása 1857-re tehető. A helyi hitközségnek ekkor még csak két évtizedes múltja volt, de a település zsidósága mégis ebben az időszakban élte a virágkorát. Volt már zsinagógájuk, de 1897-ben újat építettek helyette. Szerencsések voltak a lelki vezető dolgában is. Amíg máshol a gyakori váltás okozott gondot. Az ő második rabbijuk, Reichenfeld Márk 49 évig volt hivatalban. A közösség díszének az iskola számított.
A jánosházi zsidó közösséget a holokauszt megsemmisítette. Ebből következik az is, hogy ma már lehetetlen vállalkozásnak tűnik megkeresni azt, hogy Kiss József műveiben vannak-e olyan motívumok, amelyek esetleg Jánosházához kötődnek. Ma már nincs, akit megkérdezzünk a zsidóság helyi hagyományairól, legendáiról. A motívumkeresés így nehéz dolog, de alkalmanként a lehetetlent is meg kell próbálni. Ha kitartásunkhoz szerencse is társul, előfordulhat, hogy egy apró lépéssel előbbre jutunk.
A költő első sikerét a Simon Judit című balladával aratta. Ez a vers tette híressé. Ha a jánosházi zsidó temetőnél járunk, idézzük fel a kezdő sorait!
„Simon zsidóéknál minden esztendőbe’ / Kis deszkakoporsót tesznek le a fődbe, / Kis deszkakoporsó – alig-alig rőfnyi, / Szegény kicsi féreg, nem tudott megnőni!”