2020.06.07. 07:00
Sokszor változott a vasi település neve
Ha létezne olyan vetélkedő, ahol az volna a kérdés, hogy melyik községnek változott legtöbbször a neve, akkor ott Kétvölgy biztosan dobogós helyet szerezne.
Tréfás kedvű legények csínytevése döntötte el, hol álljon a harangláb
Fotó: Szendi Péter
FA régies Perbese és Ritkaróc faluneveket valamikor a századfordulón Permise és Ritkaháza nevekké magyarosították. A két falut azután 1944-ben összevonták és Vashegyaljának nevezték el.
1950-ben, a tanácsrendszer bevezetésekor különválasztva önállósították, majd egy év múlva újraegyesítették őket, és az így létrejött új települést Kétvölgynek nevezték el. A névtani és közigazgatási bűvészkedés szerencsére nem hagyott nyomot a falu főutcáján álló műemlék házon, amely a népi építészet ma már ritkaságszámba menő remeke.
Az eredeti helyén álló boronafalú, zsúppal fedett, döngölt agyag padlós, füstös konyhás ház eredetileg úgynevezett „kerített háznak” épült. Azért is különleges, mert a boronafalú házak építését tűz- és erdővédelmi okokból a Batthyány-uradalom területén már a XIX. század elejétől tiltották. A boronaházak fenyőboronákból összeállított, négy tölgyfatuskóval alátámasztott falait ugyanis tölgy-, vagy gesztenyekoszorúra rakták. Az egymástól falvastagságnyira, párhuzamosan elhelyezett zsaluk közé agyagos földet döngöltek, ebbe kötőelemként fenyőágakat is tettek és közben az anyagot vízzel locsolták.
Ha az anyag megkötött, a zsalukat feljebb emelték.
Az oszlopokat kövekkel és téglákkal erősítették. Az ajtó- és ablaknyílásokat az elkészült falból utólag vágták ki. A kétvölgyi eredeti együttesből napjainkra már csak a konyha és a tisztaszoba maradt fenn, amelyben a házi oltárt, a feszületet és a helyben tisztelt szentek képeit helyezték el. Itt voltak az imakönyvek, és itt imádkozott, aki nem tudott elmenni a templomba, a mozgásképtelen betegnek a pap itt adta fel az utolsó kenetet.
Kétvölgy népi építészetének másik emléke a 2007-ben felújított fa harangláb, amelynek felállításához egy legenda fűződik. Az 1865-ben közadakozásból készült alkotmány helyének kijelöléséről vita támadt a községbíró és a kocsmáros között.
Tréfás kedvű legények az egyik este folyamán a haranglábat a bíró udvarából a kocsma mellé vitték, ahol a Karl Feitl grazi harangöntő mester által készített harangot olyan erővel kongatták, hogy azt még Felsőszölnökön, Orfalun, Apátistvánfalván és a ma már Szlovéniához tartozó Kerkafőn is hallani lehetett. A csínytevéssel mindenki számára bizonyított módon dőlt el a harang optimális helye.