Hétvége

2016.09.09. 17:01

9/11 négylábú hősei

Rengeteg érzelmet és haragot ébreszt 2001. szeptember 11-e, pedig nem a mi nemzetünket támadták meg aznap terroristák, hanem egy távoli ország ártatlan embereit, életformáját.

Heffler Péter

Nem számítva a gépeltérítőket, kettőezer-kilencszázhetvenhatan vesztették akkor életüket olyanok miatt, akiket az egész világ ismer azóta, pedig inkább örökre el kellene őket felejtenie. Ugyanakkor a hősökről, akik a romok között kutattak életek után, akik csak mentek, mikor hívták őket, kevés szó esik. Igaz, a tűzoltókról, rendőrökről, katonákról már sok helyütt megemlékeztek, mégis pár órával a tornyok összedőlése után voltak még valakik ott, akik egyből megkezdték állhatatos, ellentmondást nem tűrő munkájukat. Valószínűleg kedves olvasóinknak sem mondana semmit a névsor, pedig ők hetvennyolcan nagyon is sokat tettek a katasztrófa utáni hetekben. Napi tizenkét órás műszakokban teljesítettek szolgálatot az üszkös romok között, olyan helyeken mászkálva, ahova ember nem tudta és nem is tette volna be a lábát.

Négylábú barátaink kiképzésükből adódóan túlélők után kutattak volna, de arra, hogy találnak bárkit is a romok között, hamar kiderült, vajmi kevés esélyük volt. A kiképzők elmondása szerint azt már pár perc ottlét után tudni lehetett, hogy a feladat a holttestek, emberi maradványok megtalálása lesz, amire eredetileg nem is képezték ki az ebeket.

Azonban a halvány reményen túl adtak még valamit az ott dolgozóknak, támaszt nyújtottak. Több tűzoltó, mentős, rendőr is beszámolt arról, hogy mennyit jelentett csupán pár perc, amit a kutyák társaságában tölthettek a káosz közepette. Továbbá az áldozatok családjai bizonyosságot és megnyugvást kaphattak, amikor kiderült, hogy valakit már nem kell tovább keresni.

Rileynak, egy golden retrievernek a gazdája mesélte, hogy nagy csoportban napokig kutattak egy tűzoltóautó és annak a legénysége után, kevés sikerrel. Kutyája azonban vissza-visszatért egy helyre, mely az utca magasságában lehetett, több méterrel temérdek acélgerenda és törmelék alatt. Tíz percre rá, hogy Rileyt csak morgások és pórázhúzás árán lehetett onnan kitessékelni, rájöttek, hogy valahol a keresett tűzoltóautó felett állnak éppen. Szintén golden retriever volt az is, aki a szeptember 11-i keresésben segédkező kutyusok közül utolsóként, idén januárban távozott. Bretagne tavalyi, tizenhatodik születésnapján New Yorkban hősnek kijáró ünnepséget, szobrot, a Hotel Central Parkban szobát, a Times Square óriáskivetőjén külön neki szóló üzenetet kapott köszöntésül. Ilyenkor akaratlanul is eszembe jutnak az olyan esetek, mint például amiről a múlt hétvégi híradók is szóltak, amikor vadászok kínoztak meg, és brutálisan legyilkoltak elcsatangolt ebeket.

A legjobb barátunknak tartjuk őket, hűségüket és feltétel nélküli szeretetüket természetesnek vesszük, mégis az ember képes ilyet, és még ki tudja, mit tenni velük. Abba pedig szinte bele sem gondolunk, hogy méltók vagyunk-e egyáltalán erre a barátságra.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!