Mint a legtöbb nagy találmány, ez is egy véletlennek volt köszönhető

A dobostorta története

2013. május 25., 07:35 szerző: Vinkó József
komment
Dobos Carl (később C.) József "találta fel" a dobostortát. Sokan próbálták megfejteni titkát, de senkinek nem sikerült. A dobostorta meghódította egész Európát: hűtődobozokban társzekereken szállították a fővárosokba.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Fleming egy Staphylococcus baktériumot felejtett laboratóriuma munkaasztalán, s mire megjött szabadságából a baktériumtenyészet növekedését megállította egy gomba. Így fedezte fel az antibiotikumot. Henri Becquerel (a Curie házaspár munkatársa) véletlenül abba a fiókba dobta a használhatatlannak vélt uránércet, amelyben a fényképezéshez szükséges síkfilmeket tartotta, s pár nap múlva megdöbbenve tapasztalta, hogy a negatívok valahonnan fényt kaptak. Így fedezték fel a radioaktivitást. 1884 decemberében egy szórakozott cukrászinas vajköpülés közben só helyett süvegcukorport szórt az edénybe, s a mester, Dobos Carl (később C.) József "feltalálta" a dobostortát.

A karamellizált cukorral bevont sütemény persze korántsem játszott akkora szerepet az emberiség történetében, mint a penicillin vagy a maghasadás, de jó húsz évig élénken foglalkoztatta a cukrászok fantáziáját. Mindenki a titkos receptet kutatta. Arra hamar rájöttek, hogy a tészta közönséges piskóta, amibe kevéske vajat olvasztottak, hogy porhanyósabb legyen. Világos volt az is, hogy a cukormáz alá baracklekvárt kell kenni, s karamellizálás közben nem árt egy kávéskanálnyi citromlé sem. Ám a rafinált, selymes krém (a kakaómasszából, kakaóvajból, tojásból, vaníliás cukorból, keserű csokoládéból készült vajkrém) mindenkin kifogott. Egyedül Riedl József (a Wikus műhely cukrásza) tudott valami hasonlót készíteni, ám ő még magánál Dobos C. Józsefnél is féltékenyebbnek bizonyult. Pedig megérte volna a hamisítás, mert az 1885-ös Budapesti Országos Általános Kiállításon nem volt ennél hírhedtebb sütemény.

 

Dobos Carl életének nagy pillanata volt, amikor "feltalálta" speciális süteményét . A dobostorta hamarosan meghódította egész Európát. Üzletet nyitott Budapesten a belvárosban, amely minden reklám nélkül igen hamar ismertté vált.

 

 

Az elegáns, modern "dobos" mind formájában, mind ízében eltért a kor felcicomázott tejszínhabos tortakölteményeitől. Még Erzsébet királyné (a legendás Sissi) és Ferenc József is megkóstolta, sőt - mint azt egy számla is bizonyítja   - rendeltek is belőle. A kereslet akkora volt, hogy Dobos speciális hűtődobozokban társzekereken szállította süteményét Európa fővárosaiba. Pedig nem volt olcsó. Feljegyezték, hogy a Dobos-pavilonban egyszer Wekerle Sándor is megkóstolta (az ő nevét legtöbben csak a kispesti Wekerletelep munkáslakásairól ismerik), s a számlára pillantva csak ennyit mondott: Na, ezek az árak nem egy szegény pénzügyminiszternek valók.  

Dobost mindez nem izgatta különösebben. Különc, zárkózott ember lehetett, akit csak az üzlet érdekelt. Bár nős volt, sokan agglegénynek hitték, hiszen többször hangsúlyozta, hogy a szakács legfőbb hibája, ha megházasodik. Kilencszobás Kecskeméti utcai lakásában öt szoba választotta el a családjától, soha nem mutatkozott velük nyilvánosan, mindig egyedül étkezett. Éjszaka fel-alá járkált, villanyt nem gyújtott, lépteit két gyertyatartó árnyéka kísérte.  Ám a kereskedés képességét génjeiben hordozta. Amikor 1878 decemberében, egy havas téli napon a belvárosban, a Kecskeméti és a Magyar utca sarkán megnyitotta bodegáját (az ételbár és a csemegebolt ötvözetét), egy fillért sem költött hírverésre.

Egyszerűen belefordított egy márkás bordeaux-i vörösbort, meg egy francia pezsgőt a kirakatban trónoló (malomkő nagyságú) két gorgonzola sajtba. A pesti sznobok meg hetekig lesték, mikor érik be az ínyencség, sokan naponta elzarándokoltak a kirakathoz és percekig bámulták, ahogy a sajt elszíneződik. Budapesten ő árult először orosz kaviárt, fűszerkeveréket pástétomhoz, szarvasgombát, hatvanféle sajtot, déli gyümölcsöt, de kínált folyami rákot, saját készítésű szörpöt, sőt tüsszentőport is. Aztán 1881-ben kiadta a századvég legvaskosabb receptgyűjteményét. A Magyar-franczia szakácskönyv 2385 vényt (azaz receptet) tartalmazott, s bár siker lett, két év múlva mégis "Duby Károly urasági szakács" álnéven jelent meg. Dobos soha többé még csak nem is beszélt róla. Többet - haláláig - ki sem adták. Ráadásul a kortársak Szentpály Jankát, a máramarosi főispán lányát tartották a szerzőnek, aki a könyv címlapján, mint fordító szerepel.  


Fejedelmek is elismerően nyilatkoztak termékeiről

 

Mit fordított? Dobos tökéletesen írt és beszélt németül és franciául is. Rejtély.   Miért kellett Dobosnak álnevet használnia? Plágiumper fenyegette? Nem valószínű. Mert bár Dobos forrás nélkül átvette a francia Urbain Dubois La Cuisine classique (Párizs, 1856) című szakácskönyvének 400 metszetét és felhasználta az eredeti francia, illetve a két évvel később megjelent német változat (Julius Rottenhöfer Illustriertes Kochbuch, München, 1858) receptjeit, Európában akkortájt semmiféle szerzői jogvédelem nem létezett. Miért kellett akkor a második kiadásban mégis álnevet használnia? És miért hívja fel könyve elején - gúnyolódva - a figyelmet azokra, akik hangzatos, sokatmondó czímű "legújabb", "legjobb" "leggyakorlatibb" szakácskönyvekben - a francia szerzőket másolják?  "Hát rendjén való dolog-e  - kérdezi - hogy a szerző ellopja valamelyik társának a szellemi munkáját, hogy azzal aztán, mint tulajdonával kérkedhessék?

 

Könyvet is írt, amelyben recepteket adott közre. Ez is újdonság volt akkoriban

 

A kérdésre még Éliás Tibor "ízrestaurátor" a Dobos Édesség Múzeum alapítója, a cukrász életének alapos ismerője sem tud kimerítő választ adni.  De hát majd nyilván fény derül erre a titokra is. A dobostorta titkát maga a mester fedte fel, amikor 1906-ban átadta a féltve őrzött receptet a Cukrászok és Mézeskalácsosok Ipartestületének. Különös módon ezen a napon üzletét is feladta. Egyszerűen lehúzta a rolót.  Regényeket írt a női lélek titkairól. Németül. Az első szélütést akkor kapta, amikor megtudta, hogy vagyona, amit hadikötvényekbe fektetett, elúszott. A második szélütés után megbénult, elveszítette az ízlelés képességét. 1924-ben halt meg, szinte észrevétlenül. Mintha maga írta volna sírfeliratát: "Mi az ízlés étvágy nélkül? Gyógyíthatatlan szenvedés. És mi az étvágy  éhség nélkül? Maga a halál."    




Vinkó József

2013. május 25., 07:35 szerző: Vinkó József

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...