A fesztivál, ahol (f)eltűnik egy orr

2017. június 03., 10:00 szerző: Ölbei Lívia
komment
Ez volt az a fesztivál, ahol úsztunk a mesék óceánjában. Ahol szembejött a jövő színháza. Meg egy orr. Celldömölk, Ezerlátó. A tizenharmadik.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A kisvárosi Soltis Lajos Színház létezése tulajdonképpen a csoda kategóriájába tartozik, hangzott el a régi tétel a 13. Ezerlátó Mesefesztivál záróeseményén. Ráadásul ez az a hely (a Soltis Színház), ahol nem magyarázzák: művelik a csodát. Például úgy, hogy működtetik az Ezerlátó Mesefesztivált. Amelynek egy-egy előadása ezúttal olyan tükröt tartott a felnőtt – vagy önmagát felnőttnek tartó – közönségnek, hogy nem is olyan könnyű belenézni. Tarthatnánk magunkat a régi gogoli intelemhez, miszerint: ne a tükröt szidd, ha a képed görbe.

Boldog, szomorú Hantocska-finálé. A színpadon Piller Ádám, Sipos László, Nagy Zsuzsi, Tóth Ákos, Boznánszky Anna, Marton Mercédeszés Bruckner Roland
Fotó: Benkő Sándor/Soltis Lajos Színház

MINDEN MÁSKÉPPEN VAN Az idén egy kicsit minden másképpen alakult, de kiderült, hogy jól van ez így. Az Ezerlátó Mesefesztivált anno hiánypótló jelleggel hozta létre a Soltis Színház: kifejezetten gyerekeknek szánt (független, alternatív stb.) előadásoknak teremtett ezzel fórumot. Az egyesületi alapon működő színház közben – az Ezerlátóval párhuzamosan – rendszeresen meghirdette a Soltis Lajos nevét viselő színházi fesztivált is. Csakhogy a SLOSZT az idén nem kapott zöld utat, azaz nem jutott semmiféle pályázati támogatáshoz, így aztán ez a fesztivál – elmaradt. Illetve mégsem: a Soltis Színház munkatársai gondoltak egyet, és korosztályi, tematikus alapon „átcsatornázták” a SLOSZT-kínálatot – a kínálatból azt, amit lehetett – az Ezerlátó programjába. Mint kiderült, rendkívül izgalmas, (már-már összehasonlíthatatlanul) sokszínű, mindemellett koncepciót és tendenciákat is kirajzoló fesztiválmenü jött így létre. Ennek akár a jövőre nézve is lehetnek következményei. A 13. Ezerlátó legfőbb támogatója az NKA, de a Soltis Színház beágyazottságát jelzi, hogy mások mellett a megyei közgyűlés elnöke, Celldömölk polgármestere, a város művelődési központja; gimnáziuma, általános iskolája, óvodája is hozzájárult az esemény sikeréhez.

KÖZÖNSÉG Ritkán gondolunk bele, hogy közönség nélkül nincs színház (bár ezen a celli fesztiválon alkalmunk adódott ezt az evidenciát is felülvizsgálni). Az Ezerlátó külön érdeme, hogy a versenyelőadásokon mindig megtelt a nézőtér. Ez a tény talán még a szakmai vendégek munkáját is megkönnyítette: a színház lételeme az azonnali visszajelzés. És bár a város központjában álló, kívül-belül mesebeli színházépület (benne a mesebeli függöny) a legjobb fesztiválhelyszín, azt is üdítő volt megtapasztalni, ahogy a fesztivál szó szerint belakta a várost. Volt előadás óvodai csoportban (ámuló gyerekek között), volt előadás kávéházi környezetben is, amikor a szünetben a tágas és nyárias estében, hársfaillatban beszélhettük meg (egymással, önmagunkkal és a Cell fölött hunyorgó csillagokkal) az élményeket és benyomásokat. Mi az ott? Lelépett talapzatáról egy szobor? Vagy csak a Herkules-sarok hatása él tovább: egy szobor küzdelmes élete – ahogy Sipos László megírta, Horváth Nórával és élő zenével színre vitte. Talán az életünk.

JÁTÉK A TŰZZEL: A RÉSZVÉTEL A FONTOS Három nap, tizenhárom előadás. Ráadásnak pedig az offprogram, amely nélkül nem is fesztivál egy fesztivál. Volt Tarisznyások- koncert, az I. Ezerlátó Slam pedig – Horváth Kristóf, azaz Színész Bob bevezetőjével – alaposan fölborzolta a kedélyeket a Joachim Kávé- és Civilházban, a rímek mögül szemérmesen kikandikáló, csak egy kis melegségre vágyó karcos vallomásokkal, a világot fölmérő humorral, iróniával, de a legfőképpen öniróniával. A slam egyébként is fontos szerepet kapott a 13. Ezerlátón. A Berzsenyi Dániel Gimnázium egyik osztályterme adott helyet annak a budapesti előadásnak, amely – egy slam poetry, vagyis kreatív versírás óra alaphelyzetétől és a Prométheusz-mítosztól elrugaszkodva – sok más mellett arra kényszerít, hogy átgondoljuk a színházról alkotott elképzeléseinket. Miközben állítjuk, hogy néző nélkül nincs színház, egyre terjed és egyre népszerűbbé válik „valami”: a részvétel színháza. A tanterem- színház. A színházi nevelési előadás. És tényleg: itt nincsenek nézők – itt résztvevők vannak. A budapesti Bohócok a Láthatáron társulat Én Prométheuszra gondoltam című előadását a színházi nevelés egyik fontos személyisége, Bethlenfalvy Ádám rendezte Feuer Yvette és Horváth Kristóf közreműködésével. Ők ketten olyan biztosan tartják kézben a prezícen, átgondoltan megtervezett kilencven percet, hogy éppen ez az átgondoltság teremti meg a szabadság és a felelős döntés, a választás, a hatalomról való gondolkodás – vagy éppen a hatalomgyakorlás – helyzeteit. A diákok maguk jutnak el a következtetésig, hogy bár „a vers – az vers”, a szó veszélyes fegyver: „jóra is, rosszra is” használható. Mint a tűz.

Ezerlátó-finálé. A háttérben Nagy Gábor elköszön – és visszavár. Mellette Marton Mercédesz
Fotó: Nagy Zsuzsi

DIGITÁLIS BENNSZÜLÖTTEK VIZSGÁZNAK Slam-szlalom, avagy igazi érzelmi hullámvasút. Ez volt a 13. Ezerlátó Cellben, a nehezen megragadható, mégis mindvégig tapintható (nyilván a házigazdáknak köszönhető) ölelő fesztiválhangulatban. A legerősebb érzelmeket talán a Soltis Színház vizsgázó stúdiósainak előadása – ahogyan a fesztivál egyik szakmai vendége, Komáromi Sándor drámatanár, rendező fogalmazott: élet-játéka – váltotta ki. Marton Mercédesz öt éve dolgozik együtt a lányokkal, akik egytől egyig a kétezres évek szülöttei. Hat Z-generációs, digitális bennszülött lány közös véleménye tehát az előadás, amely nyíltan, szókimondóan szembesíti a felnőtteket (!) a tizenéveseket olyan könnyen beszippantó érzelmi sivársággal, a valódi, eleven kapcsolatok hiányával. Megnyugtató, hogy a lányoknak helyén van a szívük és az eszük: valami mást választanak. A bemutató címe sokat elárul: EllenZé(k). Jó lenne, ha minél több fiatal és felnőtt átesne ezen a szembesítésen. (Erre való a színház.) Senki nem állítja, hogy a szembesülés könnyű volna.

VARÁZSPÁLCA, CSODALÁMPA, ARANYHAL Ahogyan tényleg nem volt könnyű dolguk a szakmai vendégeknek sem, amikor a díjakról döntöttek. Az Ezerlátókon jól bevált elismeréseket ezúttal korosztályi alapon osztották ki. Az Aranyhal díjat az erdőszentgyörgyi (Románia) Bodor Péter Művelődési Egyesület csörfös, nyitott, bátor, elfogulatlan gyerekcsoportjától látott, óvodásoknak ajánlott előadás, a Cserebere kapta (rendező: Ziembicki Dóra). A Csodalámpa díjat az általános iskolás közönségnek általános iskolások által színre vitt Gogol- sztori, Az orr vitte el, a nagykanizsai Vabababa előadásában. A rendező a társulat, a csoportot Balogh József vezeti. Az elmúlt kétszáz évben agyonelemzett Gogol-novella színpadi változata elmeséli a hátborzongatóan egyszerű lényeget: egy ember orra elveszik, aztán megkerül. A középiskolás korosztályt megcélzó előadások közül a Bohócok a Láthatáron Én Prométheuszra gondoltam című előadása kapta meg (a fődíjnak is nevezhető) Varázspálca díjat. A bibliai Noé-történet érvényes tolmácsolásáért különdíjat kapott a budapesti RS9 Színház Nyolckor a bárkán című gyerekelőadása; a kreatív csoportmunkáért járt a különdíj a szombathelyi Reményik Suliszínház Nincsenapám, seanyám- előadásának. Monodráma megírásáért és a közös alkotómunkáért érdemelt külön elismerést Sipos László és Horváth Nóra. A színpadi látvány- és mozgásvilág megalkotása hozott különdíjat a budapesti FAQ Társulatnak, amely a Mesefolyamok óceánja címmel szanszkrit meséket hömpölyögtető szépséges előadással érkezett a 13. Ezerlátó Mesefesztiválra. A díjakat Nagy Gábor, a Soltis Színház alapítója, vezetője Turbuly Lilla író, színikritikus társaságában adta át a harmadik nap végén. (Amikor mindenki már nem volt ott: többen jöttek – és mentek. Munka, próba stb. Ilyen az élet. Pedig fesztiválozni jó.)

Alexander lovagtanonc és Hantocska: Sipos László és BoznánszkyAnna
Fotó: Soltis Lajos Színház

HANTOCSKA A rend kedvéért mondjuk el azt is, hogy a házigazda társulat előadásai nem versenyeztek. De fesztiválidőben jött a hír, hogy a Soltis Színház Hantocskája megosztott első díjat és arany minősítést kapott a Budapesten megrendezett Magyar Művek Szemléjén. A Hantocska az a minden ízében „soltisos” (gyerek)előadás, amely Benkó Bence és Fábián Péter rendezésében azt meséli el sok humorral, nagy érzékenységgel és ríkató-nevettető kedvességgel, hogy egyszer mind meghalunk; és hogy pont ezért szeretjük annyira az életet.

Ölbei Lívia

2017. június 03., 10:00 szerző: Ölbei Lívia

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...