Répcelaki galambok - A galamb gyerekkori ártalom

Kezdhetnénk onnan, hogy a galambok és Répcelak neve örökre összefonódott akkor, amikor Tatay Sándor 1960-ban megírta a Puskák és galambok című regényét. Tudvalevő ugyanis, hogy a Kossuth-díjas író Répcelakon határozta el, hogy író lesz, márpedig abban az időben, amikor az szerző itt élt, szinte minden háznál volt dúc, így könnyen meríthetett ihletet ifjúsági regényéhez. Biztosat persze nem tudni, de jó azt gondolni, hogy a településen élő madarak adták az ötletet. Sajnos Tatay Sándor 1991-ben meghalt, és jobbára a galambok is eltűntek az azóta már városi rangot kapott településről.Jobbára, de nem teljesen.

Ritka pillanat, amikor a galamb az ember kezén ül. Szekeres Istvánnak sikerült elérnie Fotó: Nagy Jácint

Mint megtudtuk, úgy tíz háznál lehetnek még a szárnyasokból, ebből a tíz portából pedig hármat meg is látogattunk. Dr. Németh Kálmán húsz strasszer galambbal osztja meg mindennapjait, azért éppen hússzal, mert 22-nél felesége már válással fenyegeti – mondja viccelődve a település volt polgármestere. – Édesapámnak annak idején rengeteg szép galambja volt, sokan egy-két madárért cserébe kapálni is eljöttek hozzánk. Amikor aztán meghalt, az állományt szép lassan csökkentettem húszra – meséli Németh Kálmán, akitől megtudom, a galambokkal igazán könnyű együtt élni. Igaz, kézbe venni vagy megsimogatni őket csak a legritkább esetben lehet, viszont cserébe nem is igen repülnek el, megelégszenek a háztetővel, ott mutogatják színes tollukat. A strasszerek jellemzője ugyanis a zömök, nagy test mellett, hogy a fehér nyak és mell kivételével kék, fekete, sárga és piros színekben pompáznak, egyszóval szépek.Németh Kálmán a galambok kilencven százalékát ismerősöknek ajándékozza, de volt már rá példa, hogy valaki az autóból meglátta, amint a tetőn üldögélnek, és úgy kereste meg őt kérésével. A galambokkal azért is könnyű, mert maguktól párba állnak, aztán ha eljön az idő, fészket raknak.

Varga Lajos nem tudja, hány madara van Fotó: Nagy Jácint

Egyszóval tudják a helyüket, ötven párból talán ha egy akad, amelyik nem. Ilyenkor Varga Lajos,  a szembeszomszéd meg is kérdezi, hogy nem szálltak-e át a galambjai. Az egykori kamionsofőr jó tíz évvel ezelőtt, hobbiból kezdett velük foglalkozni. Eleinte csak pár darabot vett, meg kapott is egy-kettőt, ahogy az már ilyenkor lenni szokott. Baj csak abból lett, hogy kiállításon még sohasem adott el madarat, és olyan sem volt, hogy ne vett volna párat, fajtától függően 2500-5000 forintért.Most ott tartunk, hogy Varga Lajos pontosan meg sem tudja mondani galambjai számát, mert – mint nevetve mondta – mindig mozgásban vannak, és így nem tudja megszámolni őket, de úgy 100-150 körülire becsüli az állományt. Lajos bácsinál egy galambfóbiás igen rosszul érezné magát, a 30-40 fajta fehér felhőként rebben szét, amikor belépünk a galamb-lakba.Itt megtudjuk, hogy e szárnyasok igencsak szenvedélyes állatok, különösen, ha napraforgómagról van szó. Azt ugyanis éppen addig eszik, amíg van belőle.

Amíg akár egyetlen szem is akad, máshoz nem is nyúlnak. Amikor aztán elfogyott, jöhet a borsó, a végén meg a búza. A nagy étkű madarak 13 mázsa takarmányt is betermelnek egy év alatt, ami nem kis mennyiség, cserébe viszont Lajos bácsiéknál gyakran ringatózik a levesben galambhús. Sajnos  egyetlen hibájuk, hogy minden porcikájuk finom. Annak a madárnak viszont, amelyiknek sikerül elkerülnie a fazekat, akár tíz boldog éve is lehet.Bár versenyekre nem járnak velük, postagalamb is akad az állományban. Rejtély, hogy hogyan működik a dolog, de az biztos, hogy egy megfelelően trenírozott galambot ha elszállítanak például Lipcsébe, és ott kieresztik, egy-két nap múlva már az otthoni szotyolát csipegeti.

Dr. Németh Kálmán húsz strasszer galambot tart. Ragaszkodnak egymáshoz Fotó: Nagy Jácint

A többi fajta meg – ahogyan már utaltunk rá – még a szomszédból sem talál haza. Persze azért megesik olyan is, hogy a postagalamb véglegesen eltéved, és befészkeli magát egy másik galambos házhoz. Az pedig gyakran előfordul, hogy megpihen valahol, eszik, iszik, és repül tovább.A közelmúltban éppen ez történt Szekeres Istvánnal is, akinél – mint az a madár lábán található gyűrű számából kiderült – egy horvátországi galamb pihente ki az út fáradalmait.  Az  egykori hivatásos vadásznál nagyjából két tucat galamb lakik, akiknek legnagyobb  bűnük, hogy nem  jöttek  ki  az erkély muskátlijaival. A háziakkal viszont jól kijönnek, reggelente szívesen mutogatják magukat a pázsiton. A galamb  ragaszkodik a helyéhez, és ha mégis leszáll pihenni, galambos házat keres magának. István bácsi elmondta: nála a galamb  gyerekkori ártalom, de így van ez tulajdonképpen  mindegyikőjüknél, hiszen  ha találkoznak, egy kis  politika után mindig a galambokról  esik  szó.