A kis vasi falu nagy titka - Szattán nyolcvanan ugyanazt gondolják

- A falu mindig híres volt a jó közösségéről - mondja ki a kulcsmondatot Markó Sándor polgármester, ahogy a klubhelyiségben a meleg cserépkályha mellett beszélgetünk. - Annyira picik vagyunk, hogy számunkra a túlélési lehetőség a közösség erejében van. Tudatosan építjük a jó kapcsolatokat, hogy az itt élő emberek komfortérzete jobb legyen, mint ahogyan az kívülről látszik.

Markó Sándor a falukemencénél. A málét is itt sütik majd a főzőklub összejövetelén Fotó: Tersztyánszky Krisztina

Nem véletlen, hogy az önálló önkormányzatiság első lendületével Szatta közösségi házat épített. Osztottak-szoroztak, és hamar kiviláglott, hogy az új épület sem kerülne sokkal többe a régi kultúrház felújításánál, ahova még a vezetékes ivóvizet is be kellett vezetni. Így aztán az „örökséget” eladták, és több lépcsőben elkészült az az összkomfortos épület, amiben - és ami körül -  ma az összes közösségi  rendezvény zajlik. A szakaszolható  fűtésű, nagytermet,  klubhelyiséget, jól felszerelt  konyhát, számítógépes  termet, vendégszobát és  még  egy  kis helytörténeti gyűjteményt is magában foglaló  intézmény olyan, akár egy jókora családi ház. Önerőből építette fel a csöpp falu akkor, amikor még több pénz jutott az önkormányzatoknak.

Íme, Szatta faragott térképe. Egy utca, mindössze 53 házszám, de nincs mindegyik telken épület

Az egyutcás településnek a középpontjában kapott helyet minden, ami fontos. A területen még a téli sivárságban is látszik a padok, virágok helye - nyáron igazán barátságos lehet. A régi tűzoltószertárból templom alakú ökumenikus imaházat alakítottak ki, mellette a háborús hősök emlékét idéző házikó áll. A park túloldalán a felújított orvosi rendelő, középen a falukemence és a tavaly elkészült napkollektoros gyümölcsaszaló. Hátrébb még egy szabadtéri színpadot is építettek.

- A közösségi programjaink nem kötődnek életkorhoz: olyankor itt van a falu apraja-nagyja - tudjuk meg a polgármestertől. - A sütés-főzés soha nem maradhat el. Egyik legnagyobb rendezvényünk a szeptemberi kemence-nap. Ilyenkor a Retro-lányaink szorgoskodnak, de ha több csapat főz, akkor sem hirdetünk versenyt. Mindenki finomat készít, és mindenki megkóstolja a másik főztjét. A  majálist mindig a túlélés  fájánál tartjuk. A  török időkből származó,  legendás történetű hársfára nagyon büszkék vagyunk: 2014-ben Az év fája versenyben második helyezett lett.

Az ökumenikus imaház. A reformátusok havonta, a katolikusok alkalmanként gyűlnek itt össze

A fa, az erdő egyébként akár jelképes is lehetne, hiszen a szattaiaknak szinte az egyetlen megélhetési forrása. Amikor a rendszerváltás után megszűntek a környék regionális munkahelyei, többen váltak kényszerből vállalkozóvá. A lakosságszámhoz viszonyítva sokan élnek a környező állami erdők gondozásából, gyérítést, kerítésépítést, csemeteültetést és egyéb feladatokat látnak el. A kitermelt fenyő, bükk, tölgy, gyertyán tüzelőként hasznosul, vagy a különféle célokra hazai és külhoni fűrészüzemekbe kerül.

A rendszerváltás után elsőként faluházat építettek. A kezdetektől Markó Sándor a polgármester

Ilyen körülmények között már könnyebb megérteni, miért nem jelent olyan nagy gondot a szattaiaknak a viszonylagos elzártság. A napi három buszjárat elegendő ahhoz, hogy a gyerekeket - tíz alatti a számuk - Őriszentpéterre vigye iskolába. A kenyeret, a tejet, a gázt és a postát autó hozza házhoz. A városba vágyóknak pedig ott a falugondnoki busz, amely boltba, piacra, orvoshoz visz, amikor csak erre szükség van.

- A munkalehetőség hiánya miatt persze a fiatalok innen is elvándorolnak. Az üresen álló házakat előbb-utóbb felvásárolják, de nem ritkán csak hétvégi háznak. Akadnak kitartó betelepülők, de a legtöbben hamar észreveszik, hogy itt beszűkülnek a lehetőségeik. Én, amikor azt kérdezik, milyen itt élni, azt szoktam mondani: köszönjük, jól vagyunk - mondja Sándor, aki 25 éve áll szülőfaluja élén. - Nálunk még él a kaláka hagyománya, segítenek egymásnak az emberek, sok a közösségi programunk, nem versenyzünk egymással. Aki ebbe a közösségbe beleszületett, annak ez természetes.