40 év után találkoztak a népművelő-könyvtáros szakon végzettek

Együtt az almánál. Elöl balra Benke Éva, középen dr. prof. Gadányi Károly, nyugdíjas rektor az 1974-ben, utolsó nappali tagozaton végzett népművelő-könyvtárosokkal (Fotó: Kozma Gábor)

- És te ki vagy? - ez is elhangzott a patinás intézmény falai között, amikor az egykori 37 nappali tagozatos hallgatóból 15 találkozott 40 év után. Az idő alaposan átírja a kort, átírja az emberek arcát is és visszavesz a forradalmi hevületből. Ám ma is van miért küzdeni, derült ki az örömteli találkozásokból, s ez világlott ki az egyéni sorsokból is. Voltak, akik hittel vágtak neki a népművelői és könyvtárosi szakmának, de kihúzták alóluk a pályát. Voltak, akik egyenes ívet futottak be, s voltak, akik csalódtak, elkallódtak. Egyvalami azonban mindig összetartotta és tartja a népművelőket: a közösség iránti tenni akarás.

Ezt hangsúlyozta a találkozón egykori két tanáruk, Benke Éva és dr. Gadányi Károly professzor. Utóbbi a főiskola nyugdíjas rektoraként idézett az egykori szakok történetéből, méltatva az alma mater iránti hűségüket. - Legendás évfolyamokat adott a városnak és az országnak ez az intézmény. Olyan tanáregyéniségekkel, mint Palkó István, dr. Kiss Gyula, Szalay László. Máig kisugárzik az a szellemiség, amit önök teremtettek meg itt. S bár más lett a világ, nem feledjük a tanítást: a kultúra, benne a népművelés, sohasem évül el - hangsúlyozta a volt főiskolai rektor.

Benke Éva esszé értékű beszédét azzal kezdte, hogy nem a múló idővel van a baj. - Ez volt, van és lesz. De egyre fájóbbak a hiányok, a ma már tisztán látható szellemi veszteségek. Anno egyénre szabtuk az oktatást, az én-tudatnak szólt a tanári üzenet. Létezett, működött egy olyan értékrend, amely nem csak ígérte: a gondolat teremtő, a szellem meghatározó, a közösség megtartó. Máshogy alakultak a dolgok. Lett a mindenféleség, személytelenség, lapítás és kotyvasztás. Az értékrendet újrarakta a pénz, a napi örömökbe veszés okán kafkai ködbe merültek lélekemelő céljaink. Ma valahol valaki valamit mond és mi aszerint élünk. A közösség ereje? Milyen közösség az, amelynek púp lett a hátán a létért küzdő MMIK? Amely vállat vonva eltűri, hogy ebek harmincadjára kerülhet a velemi alkotóház? Az az intézmény, amely az értelmes létezés címerjelképeként indult valaha... Önök megérhettek pályájuk során magaslatokat, de megtapasztalhatták a keserű hanyatlást is. A tekintetek most is csillognak, s ez bíztatás lehet nekünk, még itt maradó egykori tanároknak. És higgyék el: nem az öregség jelenti az igazi fenyegetést, hanem az értékvesztés - intett Benke Éva tanárnő.

A találkozón elhangzott, hogy az egykori hallgatók közül többen ismert költőkké lettek, így a szombathelyi Devecsery László, vagy Czukor György. A szintén szombathelyi Némethné Fehér Katalin a megyei könyvtár megbecsült munkatársaként ment nyugdíjba, Kocsis Katalin pedig ismert blogger lett. A budapesti Kerekes Pál egy időben politikai pályára lépett, majd a gazdaság sikeres szereplője lett, jelenleg egyetemi oktató. Vannak, akik a fapados népművelést évtizedekig űzték, generációk szemléletére hatottak környezetükben. Mint például a Pakson élő Gutai István, a szombathelyi Hauszner Irma, vagy Bakó Ágnes. A végén együtt forgatták meg a nagy almát a suli előtt.