"A szobor az, amit nem lehet szóval elmondani, az kijön az emberből"

- Nézegetni is jó, de csinálni jobb. Szerintem - mondja mosolyogva. Mindenkit bátorít, hogy persze: tapintsa meg nyugodtan, emelje föl bátran a ponyván sorakozó - masszív és törékeny - edényeket. Háta mögött a képtári emeleten türkizben játszó óriási gobelin, Lakatos Ábel pedig - sárga pulóverben, fehér és földszínű edényeivel - mintha direkt ide, ebbe a nyüzsgő és otthonos enteriőrbe készült volna világéletében. Persze csak Kecskemét, Skócia és Japán után - ezek számára a tapasztalatszerzés legfőbb helyszínei. Kezében kerámiatál, az alját mutatja: minden általa készített tárgyon ott a jel, a saját jele. Mind egyedi, mind különbözik egy kicsit, és mind az övé. Lakatos-tipográfia.

A Szombathelyi Képtár vásárára a Fiatal Művészek Stúdiója Egyesület (FISE) különítményével érkezett. Mert kisteherautója már van: azt tanulta, hogy kemence, műhely, kisteherautó - ezekről ismerszik meg a keramikus. Amíg ez mind nincs, addig csak hobbiművészet. Agyagot ott gyűjt, ahol nyugalmat is talál. Van itt egy kis ivóedény, amelynek alapanyaga a csucsai patakpartról való: őrzi Ady és Csinszka szellemét. Elhamvadt tűz. Persze, Szombathelyről is visz agyagot: már kinézte a képtár alatti parkolóban. Agyag mindenhol van. De ennél rómaibbat honnan máshonnan vihetne? Ugye, hogy sehonnan. Beszélgetünk kicsit a gobelin alatt.

Lakatos Ábel formatervező, keramikus a Szombathelyi Képtárban. Grafikusként kezdte, aztán egyszer csak elvarázsolta az agyag és a tűz Fotó: Unger Tamás

- Kecskeméten születtem, a Nyugat-magyarországi Egyetem soproni Alkalmazott Művészeti Intézetébe jártam. Annak a kerámia tanszékeként működik a Nemzetközi Kerámiastúdió Kecskeméten, úgyhogy szakmai gyakorlatra kerültem vissza harmadéven Kecskemétre. Ott aztán megkaptam a legnagyobb inspirációt, ami érheti az embert: az, hogy én kerámiával foglalkozom, a kecskeméti stúdiónak - meg a stúdió alapítójának, Probster Jánosnak - köszönhető. Olyan kreatív légkört teremtett, nemzetközi mozgással, hogy teljesen elkapott engem is, alighogy belekóstoltam.

- De mi volt ebben olyan vonzó? A kézzelfogható anyag?

- Az anyag - a tűz. Azt hiszem, hogy tizenévesen grafikus akartam lenni - ebből a betűk meg a tipográfia szeretete meg is maradt. Grafikusként felvételiztem, tanultam is. Harmadévben aztán el kellett menni nyári gyakorlatra, és a grafikai stúdióban rájöttem, hogy akkor ez vár rám: ülök a számítógép előtt egész nap. Viszont ugyanabban az évben volt nyáron kerámiagyakorlat a kecskeméti stúdióban, ott meg tűz volt, anyag - minden, amit a számítógépes világban nem létezik. Úgyhogy döntöttem. Most kerámiát tanítok a debreceni Medgyessy Ferenc Gimnáziumban (ő a szakvezető - a szerk.), mellette meg csinálom a tárgyaimat.

Ezek a korszerű és archaikus tárgyak korongozással készültek, hagyják az anyagot érvényesülni. Az előtérben: a csucsai agyag Ady szellemét őrzi. Mert milyen jó volt a csucsai patak partján megpihenni, kicsit elheverni, miközben a közelben zsongott a kihagyhatatlan kultúrsokk": az évente megrendezett, dübörgő Feketetói vásár Fotó: Unger Tamás

- Hogyan kezdődik a tanítás, az ismerkedés a kerámiával?

- Sok lehetőség van. Kezdhetjük a kerámia sok évezredes történetével. De kezdhetjük rögtön az agyaggal: hogy na, akkor csináljunk valamit. És beszéljük meg, hogy milyen érzés. Mit lehet vele kezdeni? Mi mozdul magától? Érdekes, hogy egy csomó reflexmozdulatot fedezhetünk föl, amikor hozzányúlunk az agyaghoz, akár először életünkben. Van, ami mindenkinél ugyanúgy működik: annyira bennünk van, a génjeinkben, a zsigereinkben.

De lehet kezdésnek nagyon kortárs, nagyon progresszív dolgokat mutogatni, hogy tátva maradjon a diákok szája: hogy lássák, nem csak a herendi tányér a porcelán - minden tiszteletem Herendé! -, hanem sok minden más is. Amennyire sokoldalú ez az anyag - az agyag -, annyira sok lehetőség van a megszerettetésére. A diplomamunkámat különben én is a Herendi Porcelánmanufaktúrában készítettem: egy csillárt. Arra törekedtem, hogy az anyag ellenében mutassam meg, mi mindent tud a porcelán.

- Ahogy elnézem ezeket a gyönyörű, mázas edényeket, az az érzésem, hogy valami nagyon korszerűt, egyúttal meg valami nagyon ősit látok. Ezek a tálak, csészék akár régészeti föltárásról is előkerülhettek volna, első pillantásra legalábbis.

- Ilyen az anyag - és ilyen a technológia. A fatüzes tárgyak megmutatják az agyag időtlenségét. Ezek az energiák egyszerűen ide futnak ki: 17 órás égetéssel közel földkéreg alatti szituációba kerülnek anyagok, ezért van az embernek például olyan érzése, hogy lerakódott a felületekre valami. És igen: ezek archetipikus formák szerintem, mivelhogy itt nem a formáról van szó, hanem az anyagról. Ezért nem is akarom talán a formákat túlbonyolítani.

- Akkor vannak az egyedi dolgok, és van a sorozatgyártás, ugye? Ezek a letisztult, geometrikus, fehér porcelánpoharak nyilván sorozatgyártásban készülnek.

- A sorozatgyártás is két irányba megy: van a kis meg nagy szériás gyártás. Kis szériában készülnek azok a tárgyak, amelyeket lehetetlen, vagy nagyon drága lenne gyárban csinálni. Ezeket muszáj egyedül csinálnom, például a kívül mázatlan edényeket. Nekem pont tetszik ez a kőszerű érzés. A porcelán - tervezéssel, öntőformával - mindig sorozat a korongozással szemben. Közben meg érdekes megnézni - tesztgyártásban vagyok éppen -, hogy miképpen változik a tárgy például attól, hogy kívül mázat kap.

A FISE impozáns kiállítással mutatkozik be a képtárban, érdemes vetni rá néhány pillantást. Itt van az, ami kijön az emberből. Itt találkozik az esztétikum, a világismeret, a művészet és az alkalmazás. Lakatos Ábel különben tanult Glasgow-ban, mély benyomásokat szerzett Japánban, díjat nyert az USA-ban Fotó: Unger Tamás

Akkor a kívül mázas poharak gyárban készültek?

- Igen, Kalocsán. Most vizsgálgatom, hogyan kell a tárgyon változtatni a külső máz kedvéért. Olyan nagyon nem kell, mégis: a gyártás során sok minden kiderül. Például kicsit magasabb fenékszöget kell készíteni hozzá, hogy ott, alul is mázas lehessen. Ez nagyon izgalmas. A porcelángyártásban még az a nagyon izgalmas, hogy munkahelyeket csinál. Ezeket legyártanák Kínában is, ha engedném, illetve hát valószínűleg gyártják is, csak nem tudok róla. De valahogy én itthon tartanám.

Fizetőképes kereslet?

- Az még hiányzik. Pedig igény volna rá, ahogy mondani szokás. Azt tapasztalom, hogy amit kiteszek, tetszik: nagy kedvvel fogdossák.

- Itt most, ezen a standon látjuk Lakatos Ábel világát?

- Igen, illetve van ennél durvább: a szobrok. A szobor az, amit nem lehet szóval elmondani, az kijön az emberből.