Ágoston Eszter: nem adom fel, engem nem lehet padlóra küldeni

Egészséges ember számára nehéz azt elképzelni, hogy egy 25 éves fiatal lány életének tétje lehet, hogy hány százalékos rokkantnak minősítik. Azon az orvosi vizsgálaton, ahol eldől, mi kerül a hatósági bizonyítványba, hirtelen minden egy lapra kerül fel: hiszen a munkára való alkalmasság mértéke dönti el a jövőt, tud-e önállóan, a szülőtől egyre függetlenedve egzisztenciát építeni vagy sem. Eszter számára nagy törés lenne, ha nem dolgozhatna, hiszen úgy nevelkedett, hogy igyekezzék beilleszkedni az „épek" társadalmába. Ő igyekezett, fejlesztették és fejlesztette magát, és minden közösségbe sikeresen integrálódott, eddig a munka világába is.

Ágoston Zsoltné és Eszter lánya. Fotó: Merklin Tímea

Könyvtár-informatika szakos egyetemi végzettséggel három évet dolgozott egy gyeses kismama helyén az Aranyhíd Nevelési-Oktatási Integrációs Központban, most új állást keres. Nem adja fel. Azt mondja (többször egymás után): „sosem adom fel, engem nem lehet padlóra küldeni". Erre tanították őt a küzdelmei – születésétől fogva.

Az édesanyja, Ágoston Zsoltné Rita meséli a család tragédiákkal teli történetét. – A férjem 10 évig várt rám, mire megházasodtunk. Diákszerelem volt, 7. osztályos koromtól fogva ismertem, azóta udvarolt, mindig vitte az iskolatáskámat. Érettségi után a Pető Intézetbe mentem tanulni, konduktor lettem. Visszajöttem Szombathelyre, 1988-ban volt az esküvőnk. Várandós lettem Eszterrel, aki 29 hétre, 1,2 kilogrammal született 8/9-es normál Apgar-értékkel. Inkubátorba került, szondán keresztül kapta az anyatejet. Egy alkalommal nem ment a gyomráig a szonda, a tüdejére fröccsent a tej, megfulladt. Újra kellett éleszteni. Három napig kritikus volt az állapota, élet-halál között volt. Az orvos mondta, hogy kereszteljük meg, mielőtt... Háromszor volt tüdőgyulladása, minden nap úgy mentünk a férjemmel a kórházba, hogy megvan-e még a gyerekünk vagy már nincs.

– De Eszter egyre jobban lett, három hónapos korában hazavihettük, akkor 2,3 kilogramm volt. Nem vettem észre rajta semmit. Mikor először felállt, akkor láttam, hogy nem terhel a talpára, hanem lábujjhegyez. Fejleszteni kezdtem a Pető-módszerrel, hiszen ez a szakmám. 2,5 éves korában Székesfehérváron megműtötték az Achilles-inát. A 3. születésnapján, május 6-án eldobta a botját, úgy jött ki közénk a családi ünnepre, nagyon boldogok voltunk. Május 15-én kirándulni indultunk. Kisrádócig jutottunk, ahol egy rosszul előző autó belerohant a miénkbe. A férjem a helyszínen meghalt. Akkor voltam négyhónapos terhes a fiunkkal. A biztonsági öv szétnyomta a lépemet. Eszternek – aki az apja mögé volt becsatolva a gyerek-ülésbe – fél arcát levágta az autólemez, leszakadt a nyelve, hat foga kiesett. Eltört a keze, és két helyen a jobb lába. A bal lába volt a korábban műtött láb. Mivel a másikat gipszbe tették, addig ezt sem tudtuk fejleszteni. Ölben hordoztam, míg a gipsz le nem került, aztán újra kezdtem a fejlesztést. Októberben megszületett a fiam, Zsolt, aki az apja nevét kapta. Egészséges. 2–3 évig tartott, mire fizikailag rendbe jöttünk, lelkileg azóta sem...

Rita egyedül neveli a gyerekeit, konduktorként dolgozik a Micimackó óvodában, sérült gyerekekkel foglalkozik. Esztert normál iskolába, óvodába járatta, 8. osztályos korában a csípőjét is megműttette, hogy jobb állapotba kerüljön. Aztán a lány a premontrei gimnáziumba járt.

– Mindenhol elfogadtak, kedvesek voltak velem. Csak testnevelés órák helyett én matekoztam – meséli Eszter. – Elvégeztem a könyvtár-informatika alapszakot a Savaria Egyetemi Központban, aztán munka mellett levelezőn a mesterszakot. Szeretem a könyvtáros munkát, tudok honlapot szerkeszteni, de szívesen lennék például adminisztrátor egy titkárságon is. 11 éves korom óta írok, verseket és regénysorozatokat. 7, 9 és 3 részes családregényeim vannak, valamennyit kézzel írtam. Most van időm, gépre viszem őket. Eddig egy novellám jelent meg a Vas Megyei Könyvtárak Értesítőjében. Szeretek fotózni, virágot, felhőket, macskát – mindent, ami körülöttem van. Szeretném megtalálni a helyem a világban, és aktív keresővé válni újra.