Hétvége

2017.05.26. 18:02

Alázat nélkül szerencse sincs - Németh Bálint szerint a természetfotózás nem divatszakma

Okos, kitartó, elhivatott, alázatos, ráadásul szemtelenül jóképű. Vannak álmai. Az egyiket nemrég kipipálhatta: meglett a muflonos kép. Németh Bálint amatőr természetfotós előadásán jártunk.

Nagy Ildikó

– A természetfotózás nem divatszakma. Nem a városi cicafiúk sportja. Gyakran lesz sáros és büdös az ember, sokszor meg kell küzdeni a természet elemeivel. A természetfotózáshoz, mint az életben oly sok mindenhez, alázat kell – mondja Németh Bálint a Herman Ottó szakközépiskola tornatermében, ahol több mint háromszáz diák hallgatja nagy-nagy figyelemmel.

Bálint fotói önmagukban is gyönyörűek, de a 21 éves erdőmérnök hallgató – aki általános iskolásként, majd bolyais gimnazistaként sorra nyerte az országos természetvédelmi versenyeket – úgy tud mesélni egy-egy kép születéséről, hogy az embernek rögtön kedve támad az erdőjáráshoz.

Fotó: Szendi Péter

Bálint „meséi” az életre tanítanak. Kimondja azt is, amit a mai fiatalok többsége nem szívesen hall meg: hogy alázat nélkül semmi sem sikerülhet.

Márpedig a természetfotózáshoz nemcsak alázat, szerencse is kell. Meg persze nyitott szem. Ha ez a három dolog együtt van, akkor sem garantált a siker, de legalább megvan rá az esély, hogy rátaláljunk a csodára és megörökítsük.

Mint Bálint a Jégbe zárt világ című fotón. 2013 decemberében fényképezte a szombathelyi Csónakázótónál. Hogy hogyan vette észre a fűzfa tóba belógó ágára ráfagyott jéggolyót, amelyet tökéletesre csiszoltak a hullámok és a szél, elképzelni sem egyszerű, mindenesetre a kép elkészült és nemcsak az év természetfotóit tartalmazó kötetbe került be,

de a Természettudományi Múzeumból indulva az egész országot bejárta a vándorkiállítással.

Vagy ott van a tőzike. Önmagában nem nagy szám, főleg a csáfordjánosfai erdőben nem az, de a Bálint fotóján látható tőzike egy mezei juhar levelét nőtte át: lám, az ő kedvéért még az ősz és a tavasz is összeölelkezik. De említhetnénk a kakasmandinkót is, amely általában lila vagy rózsaszín, Bálint viszont az Őrségben, a csödei domboldalon több ezer szál rózsaszín virág között megtalálta az egyetlen fehéret.

És akkor eddig „csak” a növényekről és a természeti jelenségekről beszéltünk. Nem említettük a szigligeti mólón landolás közben lencsevégre kapott kócsagot, ahogy a farktollaitól megfosztott kék cinegét, a legelésző gímszarvas hátán táncoló seregélyt és a zsombéksás mögül fényképezőgéppel „levadászott” mocsári békát sem. Meg a nyusztot sem, ami szó szerint az ölébe pottyant: egy túraösvényen gyalogolt éppen, amikor huppanást hallott, odanézett, már exponált is, és csak akkor látta, hogy egy nyusztot fotózott, amely valószínűleg elvétette az ugrást, így eshetett melléje. És van úgy, hogy repül az őz. Persze Bálintnak ilyen fotója is van: az őzgidát először ugrás közben fotózta le, később már pózolt neki az őzike.

Tavaly december 31-én, a szokásos év végi számvetés és tervezgetés közben Bálint kitűzte az idei célt: muflont szeretne  fotózni. Május elejére meglett. „Megcsináltam. Szabad területen, a Kőszegi-hegységben, minden segítség nélkül, rengeteg energia és némi benzin árán. Nem fordultam szakmabelihez, hogy vigyen ki a tuti helyre, hanem megkerestem a helyeket, és végül ma, az utolsó fényekben szerencsém volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar lesz egy olyan képem, amire azt mondhatom, hogy na, ez összejött. De sikerült, mert hittem benne és mert tettem érte!” – írta a Facebook-oldalán is közzétett fotó mellé.

Bálint büszke rá, hogy képei nagy részét Szombathely 30 kilométeres körzetében készítette, szigorúan szabad területen, azt mondja, a vadaskertben fotózás nem az ő műfaja. Szeret megdolgozni egy-egy képért. Hajnalban kelni, mocsárban vagy vizes fűben hasalni, ha kell, több száz méteres szintkülönbséggel 5-7 kilométert gyalogolni abban a reményben, hogy hátha ma sikerül...

Németh Bálint örül, ha felkérik egy-egy előadásra, szeret a fiataloknak mesélni. Közben tanítja is őket. Például természetvédelemre. Persze nem okoskodva, kioktatósan, tankönyvízűen, hanem szinte észrevétlenül. Elég megmutatnia a szigligeti vitorláskikötőben készült fotót, amelyen egy fiatal dankasirály látható. Fejjel lefelé, élettelenül. És elmesélni, hogy történhetett... Talán egy horgász eldobott egy damilcsomót, de az is lehet, hogy a szél kapta fel, szerencsétlen madár belerepült, belegabalyodott és tulajdonképpen felkötötte magát a vitorlászsinórra. Hát ezért kell vigyáznunk... Hogy majd az ő gyerekeik is ugyanilyen színes, fajgazdag országot örökíthessenek meg a fotóikon. Alázattal, nyitott szemmel és szerencsével. Úgy legyen...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!