2015.09.25. 13:52
Amikor Lear király verset ír
Cserményi Zsombor 21 éves, a szombathelyi NyME-BDPK-n ének-zene és angol szakos tanárnak tanul, de rögtön hozzáteszi, hogy az irodalom mindig fontos volt az életében.
Versmondóként többszörös győztese az ajkai Nagy László Vers- és Prózamondó Találkozónak, a középiskolások országos Szép Magyar Beszéd versenyén Kazinczy-érmet szerzett, 2013-ban az Országos Diákszínjátszó Találkozón a legjobb férfi főszereplő díját nyerte el és különdíjat kapott Lear király megformálásáért Komáromi Sándor Shakespeare-adaptációjában. (Komáromi Sándor az egyik legjobb alternatív társulat, a Teleszterion alapítója, vezetője: érdemes odafigyelni arra, amit csinál.)
Cserményi Zsombor mostanában komolyra fordítja a szót.
Cserményi Zsombor tehát verset, szépen beszél, játszik, mindehhez verseket már 17 éves kora óta „írogat". Egy ideje azonban komolyabban veszi a dolgot: „Pilinszky, Nagy László, József Attila és Weöres Sándor hatására sok és mély tartalommal próbálok megtölteni minél kevesebb szót." Az igazat akarja, nem csak a valódit: „Nehéz." Alapítótagja a SEK Irodalmi Műhelynek, arra bátorítja a fiatal szerzőket, hogy csatlakozzanak. Zsombor több verse megjelent már antológiákban, különböző fórumokon. Mi most a Buszonettet választottuk.
Cserményi Zsombor
Buszonett
Néha várok az állomáson éjjel.
Mázsás, nagy csomagom zihál a földön;
les, míg én cigarettafüstöm öntöm
pocsolyákba a szőke lámpafénnyel.
Zörög pár pici csepp, a némaság áll
a köddel behabart koromsötétben.
S hallom már moraját – a busz jön éppen.
Tudják: én vagyok az, ki néha átszáll.
Kérek egy helyijáratot. „Ja? Rendben!
Háromötven a jegy” – motyogja csendben
a sofőr, s a pedálra lép azonnal.
Csak magam vagyok. Elgyötörve nézem,
hogy ömlik be a sárga fény. Egészen
hazáig melegít a lámpasorfal.