Hétvége

2017.06.30. 17:39

Sör biztosan lesz: aratják az őszi árpát Vas megyében

A hagyomány szerint Péter-Pál után „nem vár tovább” a búza, kipereg a kalászból, meg kell kezdeni az aratást. Mi is kombájnra szálltunk.

Nagy Ildikó

„Ne várjuk meg, míg a rozs, az árpa és a búza teljesen elérik, mert ha jön egy szélvihar, összeveri a kalászokat, és kiverődnek a szemek. A szemet a fogunk közé vesszük, szétharapjuk, s ha olyan puha, mint a viasz, akkor megkezdhetjük az aratást" - írták jó tanácsként egy több mint hetven éve megjelent hangyanaptárban. Csiszár István, a Pinkamenti Agrár Kft. ügyvezetője is tudja a leckét, így aztán Péter-Pál napján Vasalja és Kemestaródfa között, egy gabonatábla szélén találkozunk.

Csiszár István cégvezető a kisfiával, Misivel szemlézi a határt Vasalja és Kemestaródfa között Fotó: Szendi Péter

- Sörünk már biztosan lesz - summázzuk a délutáni forróságban, miközben a héthektáros árpatáblában araszoló kombájnokat figyeljük.

Fotó: Szendi Péter

Velünk van István fia, az ötéves Misi is, aki persze tátott szájjal csodálja a közeledő gépeket, nem is titkolja: ha felnő, traktoros szeretne lenni. Csak még azt nem sikerült eldöntenie, hogy piros vagy kék lesz az a bizonyos traktor, az azonban tuti, hogy a kedvenc plüssvakondjának biztos helye lesz a műszerfalon. A 250 hektár őszi árpából százat már learattak, elégedettek az eredménnyel. Érthető, hiszen hektáronként 7,4 tonna termést adott a kalászos, a szemek telítettségéről árulkodó 70-es hektolitersúllyal és 10,6-os fehérjetartalommal - utóbbi kettőnek a sörgyárak örülnek igazán.

Folyik a sör - egyelőre árpa formájában. Vasalja és Kemestaródfa között egy héthektáros táblában aratnak

No meg persze Csiszár István, aki az idén jó lapra tett, amikor előre leszerződött a felvásárlóval. Így 145 eurót kap egy tonna sörárpáért, ha most keresne rá vevőt, 130-138-nál nem tudná feljebb tornázni a felvásárlási árat. A termény egy szlovák és egy ausztriai sörgyárba kerül, így aki az ötágú csillag miatt elhíresült, illetve a kék címkés osztrák lágersörrel hűsíti magát, akár a Pinka menti táj ízeit is felfedezheti a hab alatt. Közben a tábla szélére ér az egyik kombájn, aminek neve is van: a szélvédőjén tábla, rajta a felirat: Madár. „Gazdájáról", Sas Imréről nevezték el. Felszállunk a kabinba, és ha nem lenne szűkös hármunknak a hely, ott is maradnánk, olyan kellemes a klíma. Majdnem teljesen automatizált: Imre a monitoron lát mindent: az esetleges szemveszteséget éppúgy, mint azt, hogy mikor telik meg a magtartály. Olyankor kiengedi a csövet, a tábla szélén várakozó traktor elindul, és jöhet az ürítés. A kombájn már az ötödik szezont kezdte, azóta Imre vezeti - jó gazdaként figyeli, mit kell rajta állítani, javítani.

Csiszár Misi a learatott árpát mutatja. Traktoros szeretne lenni

Egy-egy szezon előtt akár 900 ezer - 1,5 millió forintot is ráköltenek egy-egy kombájnra, Csiszár István azt mondja, az üzembiztonságon nem szabad spórolni, ha ugyanis aratás közben hibásodik meg a gép, és néhány napra kiesik a munkából, az a végén sokkal többe kerülne.A Pinka menti agrárcégnél negyvenen dolgoznak, közülük 18-an a 360 tejelő tehénről és azok szaporulatáról gondoskodnak. A műhelyben aratás alatt végig ügyelet van, a kisebb javításokkal maguk is boldogulnak. Általában dél-előtt 10-kor vonulnak ki a földekre, és az esti harmatig, 9 óráig kinn maradnak.

A gólyának is jó napja van: most éppen egy siklót talált a tarlón

Három kombájnnal naponta 50-60 hektárt tudnak learatni. Délben ebédet kapnak: a másfél emberes menüt egy közeli vendéglőből hordják, és frissítőt is kapnak a földeken dolgozók - igaz, ma már nem ceglédi kannából.Ha végeznek az őszi árpával, a 280 hektár káposztarepce és a 340 hektár őszi búza betakarítása következik, de rozs, tritikálé és 250 hektár kukorica is szerepel a vetésforgóban.

Sas Imre a Madár nevű kombájn kabinjában tölti a nyár nagy részét

Augusztus közepéig lesz dolog bőven, és közben az égiekhez sem árt majd fohászkodni, hogy a jég és az erős szél elkerülje a környéket. - Gyenge szellő, sok-sok napsütés, 25 Celsius-fok meleg: ez lenne az ideális - mondja Csiszár István, aki 2012 óta irányítja az agrárcéget, és nem bánta meg, hogy annak idején ezt a nem éppen könnyű pályát választotta. Egyvalamit nagyon megtanult az elmúlt években: azt, hogy „így szoktuk", el kell felejteni: aki ugyanis nem követi a technológiai és növényvédelmi újdonságokat, az hiába vár az eredményre.Közben egy zacskóba mintát vesz a learatott árpából, hogy a telepen gyorsmérővel bevizsgálják.

Ez a kétségbeesett mezeinyúl-kölyök talán éppen a családját keresi Fotó: Szendi Péter

Ahogy pörgeti az ujjai között a szemeket, abban benne van minden, leginkább az aggódó gazda megnyugvása. Hogy ez az árpa már  biztosan „megvan", hiszen  mindjárt  bekerül a tárolóba.  Közben lassan elfogy a tábla, a tarlón már egy gólya vadászik, sikerrel, sikló lóg a csőréből. Nem mindenki ilyen szerencsés: a tábla szélén egy mezeinyúl-kölyök lapul és figyel, az árpában bújhattak meg, de a kombájnok most szétkergették a családot. Talán megtalálja a többieket, és egy másik gabonatáblában ideiglenes otthonra lelnek - aratásig.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!