Az esőlemez és a tantusz

Az LB, vagyis Local Battery telefonok, mint nevük is mutatja, elemmel működtek. Bell furmányost találmánya szélvészként hasított a korbeli, 19. századi Amerikában. Jellemző módon legelébb a gengszterek szúrták ki maguknak: a gyorsított információ révén jóval többet lophattak, a zsaruk előtt jártak. Az LB azonban nehézkes szerkentyű volt és nem csak súlyra: ha az elem lemerült, az eszköz The End üzemmódra állt. De jött az újabb felfedezés, jelesül a magyar Puskás Tivadaré, akinek telefonközpontja már új dimenziókat nyitott. Az LB-t pedig a CB, vagyis a Camon Battery szorította ki, ez utóbbival már tárcsázhattak őseink. És ebben a pillanatban futótűzként elterjedtek azutcai telefonok is, bárki élvezhette az új technika áldásait.

A múlt történései és leginkább eszközei nem csak láthatók, de meg is élhetők egy kis falu nagy kiállítóterében, jelesül a Nárai Közösségi Házban. Ahol a szombathelyi, egykori matávos Kovács István páratlan, több mint 300 darabból álló távközlési gyűjteményét tette közkinccsé. Kovács úr maga is forradalmi időket tudhat maga mögött. Főnökként számos bekötést vezényelt le, ott volt az első szombathelyi digitális telefontközpont átadásán is. Amikor elfogyott a munka, a 90-es évek végén, valamit kreáltak volna számára a postánál, de mint mondta, az önbecsülés feltétele az emelt fővel való távozás. Ám amint a kollekció gazdagsága mutatja, nem tétlenkedett az elmúlt években sem. Kiállítása A kurblitól az érintőképernyőig címet viseli és valóban: ilyen rövid idő alatt ekkorát még nem ugrott az emberi civilizáció.

Kovács István szombathelyi gyűjtő több mint 300 ősi és újabb telefonnal, központtal rendelkezik. A kollekció páratlan az országban, Náraiban vasárnap még megtekinthető

Nagy kincs, igazi hatalom volt a telefon birtoklása a hatvanas-hetvenes években mondja Kovács István, miközben szemrevételezünk egy utcai őst: ordítás a tölcsérbe, egy maflás a fülbe. Volt, hogy 25 évet kellett várni a telefonra, pontosabban a bekötésre. Megesett, hogy már nem találtuk a kérelmezőt, mert időközben elhunyt. A legegyszerűbb telefon volt a legfontosabb mutat egy tárcsa nélküli, fekete készülékre. Itt nem is volt szükség sem vonalra, sem hívásra. Maga a hívott ült a piramis tetején ragadja meg a hírhedt kádári K-vonalak lényegét. Aztán megnézünk néhány műremeket, csodás kézműves telefonokat, munka és agy volt bennük. Majd sorakoznak a telefonközpontok, a katonai szürkétől a galambkékig. Kovács úrnak erről eszébe jut a néhai körmendi posta, ahol a csinos kisasszonyok 600 előfizető címét, nevét és egyéb ismertetőjelét fújták kívülről. Csak így sikerülhetett megfelelően összedugaszolniuk, ha befutott a hívás. mondjuk: - Kérem, kapcsolja a patikust!

- Az esőlemezes központ volt az ős. Nem a vízről, hanem a befutó híváskor leeső kis lemezről kapta a nevét. Ilyenkor tudta a központos, hogy dolga van. A telefonos kisasszonyok kék egyenruhában és piros orrú, sárga cipőben jártak. Ez volt a kiváltságuk és a helyhez kötöttségük szimbóluma - hallom. Aztán elérkezünk a 20. századi Crossbar központhoz, amely már majdnem modern. Mivel több fontos alkatrésze is COCOM, vagyis nyugati export tiltólistára került, nehéz volt a gyártása, működtetése. Legenda szerint mérnököket küldtek nyugati turistautakra, ők hozták be zsebben a tranzisztorokat... Mielőtt eljutnánk az okostelefonokig, még szóba kerül a szállóigévé vált tantusz. A leesős.

- Ha a hívott bejelentkezett, azonnal meg kellett nyomni egy piros gombot, kapcsolás és akkor esett le tantusz, amely a fizetőeszköz volt. Szóval kellett némi agyi frissesség hozzá - mosolyog István. Majd megjegyzi: hálás Nárai polgármesterének, az időközben befutó Németh Tamásnak. - Városomban már többször és több fontos emberrel tárgyaltam a gyűjteményem bemutatásáról, netán elhelyezéséről. Nem ment, pedig annyi üres középület akadna... Tamás viszont felajánlotta ezt a lehetőséget és azt hiszem, ezzel sok embernek szerzett örömet - fogalmaz a gyűjtő. Németh Tamás mindehhez annyit tesz hozzá: örül a tudtával az ország legnagyobb ilyen jellegű gyűjteményének, mert ez rangot ad a településnek. Aztán még elnézegetjük az egyes, telefonná lett mérnöki dolgozatokat, és óhatatlanul felmerül: hova fut ki a távközlés fejlődése? István szerint nem tudni, mit hoz a jövő.

- Húsz éve még diliházba csukták volna azt, aki telefonos fotózásról beszél. Most meg az sem elképzelhetetlen, hogy a jövő készülékét magába az emberbe építik be borzongunk. Nem annyira sci-fi ez, az okosszemüveg már itt is van... Addig is okos döntés lenne e gyűjteményt Szombathelyen is bemutatni.