Hétvége

2010.06.05. 02:27

Békefi Antal Attila kitüntetése

Az országos furulyaversenyen 44 díjat osztottak ki, ebből tizenhármat hozott el a nyugat-magyarországi régió. A sok tehetséges diák mellett felkészítő tanáraikat is kitüntették. Így Békefi Antal Attilát, a Bartók Béla Zeneiskola furulya tanszakvezetőjét is, aki ott tanári különdíjat kapott.

Merklin Tímea

- Ilyen arányban még sohasem sikerült elismeréseket szerezni az országos furulyaversenyen ennek a régiónak. Mi itt kicsit másként, a holland és osztrák iskolák példái alapján tanítjuk ezt a hangszert, mint a magát a hazai furulyatanítás fellegvárának tartó Szeged, ahol a hazai furulyatanárok többsége diplomáját szerezte. A díjazottak zöme eddig onnan került ki. Ez az első verseny, ahol megtört ez a hegemónia, a dél-alföldi győztesek mellett Nyíregyháza, Miskolc és Budapest ért el szép helyezéseket. És persze Szombathely és környéke! Tizenöt éve azért hoztuk létre a Tinódi Alapítványt, hogy Magyarországra hívjunk fiatal művészeket, akik az akkori legnagyobbaktól tanulták e muzsika titkait. Ez volt a Régi Zene Nyári Akadémia, melynek utódját idén hatodszor, Savaria Régi Zene Műhely néven rendezzük. Sok, ma már befutott magyar régizenész kapott itt indíttatást, megerősítést vagy bíztatást, hogy külföldön folytassa tanulmányait. S nagy öröm, hogy az Akadémia egykori diákjai ma professzorként dolgoznak a Műhely munkájában, köztük Prehoffer Gábor, aki 2002 óta a szombathelyi Művészeti Szakközépiskola furulyatanára, és önzetlen segítségével oroszlánrésze van eredményeinkben. - meséli Békefi Antal, aki eredetileg fuvolatanár, de kisgyermekkora óta furulyázik, s pályája kezdete óta tanítja is. - Akkortájt - Kőszegen majd Szombathelyen is - általában csak zenei előkészítésként használták, 5-8 fős csoportokban tanítottuk a furulyát, s aki tehetségesnek tűnt, elment hangszert tanulni . Nekem ettől égnek áll a hajam, néha ma is így mondják, mintha a reneszánsz és barokk kor egyik legnépszerűbb virtuóz zeneszerszáma nem volna hangszer! Szóval az itt maradt növendékekkel kamarázni kezdtünk, és egyre többen szerették meg, s maradtak nálam akár gimnazistaként, főiskolásként is. Magam is kedvet kapva az együttmuzsikáláshoz, odaültem közéjük, hiszen így egyszerűbb volt tanítani, mint folyton mondani, hogy ezt játszd, így díszítsd. Később kollégáimat is hívtam, hangszereket vettünk, így lett egy koncertező felnőtt consort: a Szombathelyi Régizene Együttes, amely a 80-as évek elejétől 1998-ig működött. Körülbelül egy időben kezdtük a Capella Savariaval. A régi korok zenéjének feltámasztására, bemutatására törekedtünk, ők a barokk, mi a reneszánsz és középkor irányába indultunk.

Az idei versenyeken sikeresen szereplő együttes - Szovák Petra, Nagy Zsófia, Kósa Vanessza, Mukics Júlia, Gáspár Fanni, Pothárn Ágnes, Bátorfi Barbara - kisebb személycserékkel majdnem négy éve muzsikál együtt. Ők már három éve is nyertek egy II. helyet Budapesten, most ugyanott III. és Székesfehérvárott is egy bronz fokozat jutott, ami nagyon szép teljesítmény. A másik csapat (Prácser Lilla-Kalló Dorottya-Hotzi Mátyás-Nagy Anna) egytanéves alkalmi társulás hisz ketten érettségiznek közülük, a csellista meg szakközépiskolás lesz. Békefi Antal azt mondja, igazi élmény volt velük dolgozni.

Prácser Lilláról megtudjuk: kislány korától Brandisz Márton tanár úr tanítványaként ért el szép sikereket az országos versenyeken.

- Az elmúlt három évben adatott meg, hogy segíthettem tanulmányait, így mostani eredményét - a legnagyobb korcsoport különdíjjal súlyosbított első helyezését - mindenképpen abszolút győzelemnek tekintem, melyben sok év gyakorlása, nem kevés tanári munka, és egy nagyon érzékeny, ifjú muzsikus tehetsége találkozott, s muzsikált nagyot.

A Magyar Rádió Márványtermében tartott Gálakoncertet a Bartók Rádió rögzítette, s júniusban sugározni fogja. A győztesekkel készült interjú visszahallgatható a furulyások honlapján, ahol a többi vasi első helyezett is megszólal.

Békefi Antal Attilának majd negyven éves furulyatanári munkáját Budapesten tanári különdíjjal ismerték el, de áprilisban a Magyar Művészetoktatásért Plakettet is átvehette Győrben, mely afféle életmű-díjnak is tekinthető.

- Örültem a nagy megtiszteltetést jelentő szakmai kitűntetésnek, melyet egykori iskolám, a győri Zeneművészeti Főiskola jogutódjának épületében vehettem át. Úgy látszik, a jó mag jó földbe hullt. Örültem annak is, hogy - miután ez az esemény megelőzte a versenyeket - nem hoztam szégyent felterjesztőimre, kitüntetőimre. Jó érzéssel gondolkodtam el azon is, hogy e régió eredményeihez közvetve, vagy még távolabbról, de lehet közöm: itt egy volt tanítványom tanít, amott együttesünk egykori tagja indította a régi zenélést, mások az általunk szervezett kurzusokon csiszolhatták tehetségüket... Talán nem volt hiába.

A győri kitüntetés átadásakor utaltak egy, a régi zenétől merőben elütő tevékenységére, az informatika eredményeinek a zeneoktatásban történő alkalmazásának népszerűsítésére is.

- Ez egy másik szála életemnek. Lehet, hogy megér majd egy hasonló beszélgetést. Most röviden annyit, hogy a 80-as évek közepétől foglalkozom (autodidakta módon) a számítógéppel. A Commodore64-et még megtanultam programozni és készítettem egy hangzatgyakorló alkalmazást a szolfézsórák tehermentesítésére, felvételizők örömére . Aztán a zenetanárok szemléletformálását megcélozandó különféle tanfolyamokat szerveztem (majd vezettem) a megye illetve iskolánk zenepedagógusainak. Készítettünk multimédiás cd-t az iskola 90. jubileumára, nyertünk elektronikus tananyag-pályázaton. S legújabban a szolfézsórák módszertani megújításához kínálunk eszközt a kollégáknak: az interaktív táblák zeneoktatásban való használatára szervezünk akkreditált tanfolyamokat. Saját gyakorlatunkra hivatkozva mondom, hogy mióta iskolánk két termét is felszereltük ezekkel az eszközökkel, javul a nem a legmagasabb népszerűségi indexszel rendelkező szolfézs órák látogatottsága. Azt szeretnénk, ha ez a jó gyakorlat minél több iskolában alkalmazhatóvá válna.

A szoba, ahol beszélgetünk, olyan, mint egy könyvtár. A könyvek közt népi cserepek, kolompok, pásztorhangszerek... Az édesapa, Békefi Antal népzenekutató, zenepedagógus dolgozószobája. A legfontosabb változás talán a számítógép, mely ide költözött az asztalára. - Több mint negyedszázada töltöm itt a délelőtti meg a kései órákat. Édesapám hagyatékának gondozása, kiadásra előkészítése a harmadik szelete életemnek. Ő is tanított, nevelt: előbb általános iskolásokat, majd gimnazistákat, s végül leendő és végzett tanárokat. Most, túl a hatvanon, visszanézve látom, milyen meghatározó példa volt előttem! Egész pedagógusi tevékenységem ebből a táplálkozik.

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!