Erdődyek műtárgyai nyolcvan év távlatából

A gróf a jövő héten utazik vissza Münchenbe, de csak rövid időre, hiszen a Savaria Múzeum október 15-én nyíló műtörténeti kiállítására, amelynek előkészítésébe őt is bevonták, visszatér.

– Feltétlenül szeretnék visszajönni a megnyitóra – mondja Erdődy László –, hiszen évszázadokon át a családom valamennyi generációját jellemezte a kultúra és a tudományok támogatása. Nagyapám, gróf Erdődy Sándor szintén nagy becsben tartotta és őrizte az Erdődy-család örökségét vépi kastélyában. Apám, Erdődy Ferenc ugyanakkor sajnos már szemtanúja volt az Erdődy-műkincsek szétszóratásának, az orosz katonák pusztításának, a rekvirálásoknak és az államosításnak. 1945-ben családunknak el kellett hagynia a vépi kastélyt. Ekkor az úgynevezett kiskastélyba költöztünk. Az 1950-es évek elején azonban apámnak Vépről is távoznia kellett. A család Pecölbe került, s az ottani plébánián kaptunk szállást. Szüleim sosem hagyták el szülőhazájukat, halálukig Pecölben éltek. Ezért is döntöttem úgy, hogy tiszteletükre megvásárolom az egykori lakóhelyükül szolgáló plébániaépületet. Magam is itt lakom, amikor Magyarországon tartózkodom.

Gróf Erdődy László Kelbert Krisztina történésszel. Fotó: Merklin Tímea

Erdődy László 1956-ban hagyta el Magyarországot, Münchenbe költözött. Itt végezte el az egyetemet: a Ludwig Maximilians Universitätre járt gazdasági szakra. Utána a Siemens AG müncheni központjának pénzügyi osztályán helyezkedett el, 39 évig, nyugdíjazásáig volt a cég munkatársa. Nyugállományba vonulását követően még két évig tanácsadója maradt a vállalatnak. Ezen idő alatt német nyelven megírta a cég pénzügyi történetét 1945-től 2000-ig. A családot öccse gyermekei jelentik számára. Amint meséli, a bajor fővárosban sok barátja volt, magyarok és németek egyaránt. Münchenben működött a Szabad Európa Rádió, amely köré sok magyar gyűlt össze. Voltak köztük egykori osztálytársai, nemesi és nem nemesi származású magyarok is. Boldog életútja volt-e?

– Igen, és főleg szerencsésnek mondanám. Kikötöttem egy olyan országban, ami a világ leggazdagabb országai közé tartozik, tanulhattam, jó állásom volt. Szívesen nézek vissza. Sokat kellett dolgozni, de örömmel csináltam, mert tudtam, hogy nekem is eredményt hoz.

A gróf már a 70-es évektől hazajárt, magyar identitását sosem adta fel, még akkor sem, miután megszerezte a német állampolgárságot. Erdődy László a műtörténeti tárlat előkészítése során megkapta azt a műtárgykatalógust, amelyben részletesen leírták, hogy nagyapja mely tárgyakkal szerepelt az 1934-es kiállításon.

– Most találkoztam Burgenlandban Batthyány Lászlóval, aki az 1934-ben kiállító gróf Batthyány Zsigmond fia, beszéltünk a Szombathelyen készülő tárlatról, de azt mondta, hogy egészen a múlt hétig, amikor is Kelbert Krisztina meghívására Szombathelyen járt a Savaria Múzeumban, egyáltalán nem volt ismerete arról, hogy a családja 1934-ben kiállított. Ő akkor hat éves volt, én pedig még meg sem születtem – meséli Erdődy gróf, akivel a nagyközönség is találkozhat október 15-én a Savaria Múzeumban, ahol aznap nyílik a „Kultúra és műpártolás 1920–1944 között" című vándorkiállítás. A tárlat országos vonatkozású központi magja utazik az országban, és minden nagyváros múzeuma hozzáteszi a saját történelmi emlékeit, így Szombathelyen az 1934-es tárlat nyomán ma még fellelhető anyagot. A kiállításhoz könyv méretű, szép küllemű katalógus is készült, benne városunk is reprezentálja magát a kincseivel.