Háborúk között vízcsobbanás, óraketyegés

Jó tudni, hogy van valami-valaki, ami-aki a vasi tájhoz köti Wirginia Woolfot, akinél mélyebben és pontosabban senki nem tudta, hogyan működik az idő, könnyedén átlépett századok és terek korlátain, képes például arra a varázslatra, hogy Elisabeth-Barrett Browning Flush nevű kutyájának lépteit itt érezzük magunk mellett, amikor csak akarjuk, miközben halljuk a költőnő lélegzését zöld akváriumhoz hasonlító szobájában, ahonnan a szerelem révén sikerült kitörnie. Woolf óráinak ketyegése a fülünkben, és halljuk a csobbanást, látjuk a koncentrikus körök remegését, amikor ő maga 1941-ben kövekkel a zsebében a kert végén a folyóban alámerül (miután befejezte Felvonások között címmel utolsó regényét), mert nem bírja tovább a II. világháborút. Békássy Ferenc, a száz éve, huszonkét évesen meghalt zsennyei költő önként vonult be huszárnak, amikor kitört az I. világháború. Londonban tanult éppen, Woolf körének, az Apostolok Társaságának tagja volt. Galíciában vesztette életét; nézőpont kérdése, hogy hős volt-e vagy inkább áldozat.

A zsennyei alkotóházban csütörtökön rá emlékeztek, nagy érdeklődés mellett. Balázsy Péter megyei főjegyző sem csak hivatalból volt ott, már korábban megérintette Békássy Ferenc sorsa. Amikor magánemberként Cambrigde-ben járt, virágot tett ahhoz az emléktáblához, amelyet a világhírű közgazdász, Keynes (szintén az Apostolok Társaságából) állított Békássy Ferenc tiszteletére. Weiner Sennyei Tibor, Békássy Ferenc életművének kutatója, hagyatékának őrzője a megemlékezésen egyebek mellett arról beszélt, hogy csínján kell bánni a kijelentéssel, miszerint Békássy tragikusan fiatalon hunyt el , főleg hogy befejezetlen, alig megkezdett életművet hagyott hátra . Hiszen Arthur Rimbaud 21 évesen hagyta abba az írást. Petőfi Sándor 26 éves volt, amikor meghalt. Békássy Ferenc 22 évesen esett el a keleti fronton 1915. június 25-én. Ha csak az utolsó verseit írja, mint amilyen a Költő akartam lenni... a Jöjj, szólt a herceg vagy az öt esztendőn át javítgatott Bacchus, már akkor is lenne helye a magyar költészet történetében, de sokkal több verset írt. Ha csak a magyar költészetről szóló tanulmányát írja angolul, melyben elsőként fordítja Adyt, Babitsot, Kosztolányit angolra és értékeli kortársként őket elképesztően pontosan, már akkor páholyt érdemelne a kultúrtörténetben, de sokkal több esszét és tanulmányt írt. És így tovább: Békássy 22 évet élt és ebbe belefért, annyi, amennyi nagyon sok embernek 100-ba sem fér bele, Mert: A költők nem az ősök útját járják, hanem az istenek útját.

Mi meg csodálattal nézünk utánuk. Hogy hátha. Hátha valamit megtudunk.