Jobb híján Sanghajba - Osztrák és magyar diákok kutatták a zsidó sorsokat

Nemrégiben az osztrák köztévén is volt egy film arról a projektről, amelyben a Felsőőri Kétnyelvű Szövetségi Gimnázium, a Felsőőri Gazdasági Szakközépiskola és a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium diákjai vettek részt.

A Zsidó sorsok a közös határon című iskolai projekt keretében a tanulók tizenegy zsidó élettörténetet dolgoztak fel, olyan emberekét, akik a nyugat-magyarországi és burgenlandi régióban éltek, de származásuk miatt el kellett hagyniuk szülőföldjüket. A kutatási anyagból 14 tablót állítottak össze, amelyet vándorkiállításon mutatnak be az érdeklődőknek.

A mai Burgenland területe a trianoni döntés után, 1921-ben került Ausztriához. A két világháború közötti, gazdaságilag nehéz időszak a zsidóság körében is elvándorláshoz vezetett. 1934-ben még 3400 zsidó vallású ember élt Burgenlandban, a nyugat-magyarországi megyékből 1941-es adat van: 16000 fő.

A nemzetiszocialista hatalomátvételt (1938. március 11.) követően Ausztriában elkezdődött a zsidó családok megalázása, letartóztatása. A tartományból a deportálásssal való fenyegetéssel utasították ki a zsidókat. Sokan az emigrációt választották, és az Egyesült Államokban, Palesztinában vagy épp Aargentínában találtak új hazára. Néhányan Magyarországra menekültek, mivel hazánk még viszonylag biztonságosnak számított, jóllehet a zsidótörvényeket már évekkel korábban meghozták. 1944-ben, a Wehrmacht bevonulása után azonban Magyarországon is megkezdődtek az üldöztetések, deportálások...

A felsőőri Joseph Paul Weber már idős emberként, Amerikában
Fotó: Burgenlandi Kutatótársaság

Hogy ki hogyan igyekezett túlélni, és merre sodorta az élet, erről szólt a kutatás. Csatkai Endre, Hans Deutsch, Rudolf és Fedor Heinrich, Alice Howson (szül. Holzer), Henny King (szül. Löwy), Kis Lászlóné, Alicia Latzer, Pap Károly, Pollák Miksa, Joseph Paul Weber, Weinberger Ernő – ők azok, akiknek sorsát tanulmányozták a fiatalok.

A bemutatott élettörténetek közül Joseph Paul Weberé az egyik legkalandosabb. Felsőőrött született 1922-ben, a helyi evangélikus gimnáziumban, majd Bécsben tanult. A nácik hatalomra kerülése után kizárták az iskolából, visszatért szülővárosába. Itt azonban hamarosan megfenyegette apját a Gestapo, le kellett mondania minden vagyonukról, akárcsak a többi zsidó kereskedőnek. A család egy éven át hiába próbált vízumot szerezni, hogy kivándorolhassanak – akárhová... Végül Sanghajba szóló hajójegyekkel távoztak, mivel az volt az egyetlen hely, ahová nem kellett vízum. 1939 augusztusában érkeztek meg, Joseph 1947-ben megnősült, egy Berlinből szintén oda menekült zsidó lányt vett el. Bolíviába már együtt utaztak, onnét vezetett az útjuk az Egyesült Államokba. Joseph Paul Weber 2008-ban hunyt el Kaliforniában.

A kőszegi Hans Deutsch a munkaszolgálatot és a koncentrációs táborba tartó halálmenetet is túlélte. Az a remény tartotta életben, hogy ha hazatér, ismét találkozhat majd családjával. Nem így történt. Miután az amerikaiak felszabadították a tábort, visszajött Kőszegre, ahol azzal kellett szembesülnie, hogy egyetlen közelebbi hozzátartozója sem él már. Szülővárosában így nem bírt megmaradni, előbb Budapesten, majd Svájcban tanult, itt meg is nősült, aztán Argentínába emigráltak. Hans Deurtsch 2004-ban hunyt el, Kőszegen soha többé nem járt.