Kaleidoszkóp

Nemcsak a forma új, hanem a szemléletmód is: a művek lehetséges megközelítéseiből többfélét ad közre, olyan foltszerű szerkesztéssel, ami a mai középiskolások számára ismerős, hiszen ez a generáció már az internetes látványokhoz, tartalmakhoz, állandó kereséshez szokott.

A 12. osztályosok irodalomtankönyvét már böngészhetjük. Még idén megjelenik a 11. osztályosoké is, jövőre pedig már a 10. osztályosok is kezükbe vehetik a számukra otthonos köteteket. Otthonos , mert számukra ismerős a közeg: a mai gyerekek főleg elektronikus szöveghálózatokban szörfölnek, nagyobb szövegegységeket egybelátva, gyorsan olvasnak, képekkel gazdagon illusztrált felületekről veszik le a lényeget. A vizualitásnak, a szerkesztésmódnak ezért kiemelkedő szerepe van abban, hogy egy tankönyv eléri-e a célját: sikerül-e meghódítani a gyerekeket az irodalom számára. Ez a kivételes könyv nagyszerű kísérlet, az Élményközpontú Irodalomtanítás Projekt egyik csúcsa. Fűzfa Balázs 25 éve dolgozik ebben a szellemben.

A könyv előszavában a szerző mellékeli a fényképét, így szólítja meg személyesen a tanárokat és a diákokat. Láthatjuk, ki az, aki hozzánk beszél, de nem a mindent elmondás igényével. Láthatjuk, ki az, aki problémákat vet fel, gondolkodtatni szeretne, és főleg önálló munkára, kutatásra serkenteni. Könyvében nem kötelező feladatok vannak, hanem kérdések, kérések, ötletek, hol, mit lehet a témához találni. Javaslatai alapján kihívásként áll elő az egy-egy íróval, költővel, művel való megismerkedés, mint lehetőség. Helyenként a fő- és kiegészítő szövegfoltok egymásnak ellentmondó véleményeket tartalmaznak. Feladat továbbgondolni, vitatkozni, saját álláspontot kialakítani. Ez a megközelítés és beszédmód kulcs lehet a mai fiatalok bevonásához , akik kíváncsiak a világra, csak másképpen ismerkednek vele, mint mi tettük, ők is szeretik a jó történeteket, lélektől lélekig utat találó verseket, csak másképpen tudnak befogadni, másképpen viszonyulnak az iskolához, az irodalomhoz, egyáltalán a szövegekhez, mint az előző generációk.

Ha a kisgyerekkorba megyünk vissza hasonlatért, mit is szeretnek a gyerekek játszani, azt mondhatnánk, olyan ez a tankönyv, mint egy kaleidoszkóp, a színes gyöngyökből mindenki maga rakhatja össze magának a képeket, azt a rendet, amihez ezen eszköz segítségével hozzájuthat. Az új típusú tankönyv további érdekessége, hogy környe- zetvédő technológiával készült, környezetbarát papírra. Mindeközben természetesen érettségiközpontú, annak követelményei szerint rendezi el és bontja ki a tananyagot, vagyis használható, és barátságosan praktikus.

- A könyv oldalai nem-csak vizualitásukban, de felfogásmódjukban is hasonlítanak a webfelületekhez. Hiszen nemcsak egy igazság, egy vélemény van egy műről, hanem sok érvényes olvasata lehet. Annyi, ahány olvasó. A szövegfoltok más-más értelmezéseket mutatnak be. Az volt a célom, hogy ne legyen unalmas. Merj mást gondolni, mint amit én! - ennek jegyében készült a könyv - mondja Fűzfa Balázs. - A háttérben tankönyvkutatás is áll: olyan könyvek vannak forgalomban, amelyek a hagyományos szövegfolyamokat tartalmazzák, kevéske képpel. Egy mai gyerek ezt nem tudja olvasni. Ezt a generációt visszacsábítani a könyvhöz a szokott módon már nem lehet. A számítógép elől elrángatni nem lehet. Arra gondoltam, próbáljuk meg rávenni őket, hogy az irodalommal is foglalkozzanak. Az irodalom tantárgy helyzete nem rózsás az iskolákban. A rangsorban az utolsó vagy az utolsó előtti. Mert látszólag nincs gyakorlati haszna. Pedig van, csak meg kell találni azt az eszközt, ami rávezeti őket. Ez a könyv egy közvetítő. Egy közlekedő. Posta. Hogy az iskolai tanulás ne legyen annyira más, mint az az élet, amit ők élnek.

Az életben sokszor dönteni, választani kell. Az irodalom mintákat ad. De a mai irodalomtanítást az érettségi-központúság határozza meg azzal a hagyományos módszerrel, amely túl sok ismeretet akar megtanítani, kevés a lexikális anyagban az élmény. A költő és író életrajza, a pályakép, a pályaszakaszok külsődleges információk az irodalom lényegéhez képest. A kémiában, fizikában például nem kell megtanulni a jeles tudósok életrajzát. Ilyen direkt összefüggéseket egyetlen más tantárgy sem keres a lényeg és az életrajzok között, mint az irodalom. Nem volt ez mindig így. Amikor az 1840-es években önállósult ez a tárgy, az éppen születő irodalom is része volt a tanításnak. Az akkori tankönyvekben például már szerepel a 23 éves Petőfi, benne van Vörösmarty, Tompa Mihály. De 150 év elteltével a pozitivizmus, a mennyiségelvűség lett az uralkodó az irodalomtanításban. A tanárok állandóan negyed-, fél év késésben vannak az előírt tanmenethez képest. Nem is tűnik fontosnak, amiben élünk, és az is szempont, hogy az érettségin úgyis klasszikus lesz a tétel. Miközben olyan világban élünk, hogy a gyerekek nehezen tudnak különbséget tenni a szövegminőségek között, mert azt nincs honnan megtanulni. Az irodalom erre jó volna. Szerintem ma az ismeretek bősége helyett a keresés a tudás. Több eredeti művet kellene megismertetni a gyerekekkel. Feladatokat adni, például, hogy írjon egy Ady-parafrázist. Igaz, ezt ne- hezebb mérni, mint azt, tudta-e, mikor jelent meg az Ady-összes. A mennyiségelvűség miatt megszűnt az örömolvasás. Teljesítményolvasás van. Az élményközpontúság azt jelentené: örömmel tanítani, örömmel tanulni.

Fűzfa Balázs mint egyetemi oktató ma már nem azt mondja a hallgatóinak, hogy olvassanak naponta háromszáz oldalt, hanem azt, hogy olvassanak egymillió karaktert. Tanárként webhelyeket is megad forrásként, hogy a tankönyvben olvasottakat mivel érdemes összevetni. Szerinte többet olvasnak a diákok mint régen, csak nem könyvekből.

- Ki kellene használni a lehetőséget, hogy ennyit soha nem írtak az emberiség történetében, mint ma. Minden szövegben ott bújhat az irodalmi érték. A gyerekek gyorsabban írnak, olvasnak, reagálnak, mint mi, nekünk tanulni kell tőlük - mondja Fűzfa Balázs. - Átíródik a múlt kultúrája a jövő kultúrájába. Arra vigyázzunk, minél kisebb legyen a veszteség.

Az új típusú tankönyv nem statikus, nemcsak most friss (2008-as hivatkozásai is vannak), de az aktualitás igényét a továbbiakban is fenntartja. Az a számítógépes szerkesztés - amelyben a szerző alkotótársa Szabó László volt -, lehetővé teszi, hogy majd szövegrészeket ki-be emeljenek, mérlegelve a változó és a maradandó értékek, érdekességek között. Bizonyosan nem jelenik meg ugyanígy második kiadásban. Most benne van például Rúzsa Magdi Borges portréja mellett, oldalpárban Brueghel 1563-as Bábel tornya című festményével és Umberto Eco képével, de egy-két év múlva valószínűleg egy másik sztár kerül be ebbe a mozaikba annak szemléltetésére, hogy a világ mennyire különféle. Az oldalpárban való gondolkodás, az ellenpontozó szerkesztés a könyvnek végig sajátja.