A Weöres Sándor Színház tagjai Jeles András távozásáról

A WSSz színészeinek címzett levélre reagált Jordán Tamás, a színház igazgatója; valamint a megszólított társulat is. A WSSz három színésze azonban fontosnak tartja, hogy mindezek után személyesen, a saját nevében is elmondja véleményét a nyilvánosság előtt.

Trokán Péter: Két szempontból tartom kötelességemnek, hogy megszólaljak ebben a méltatlan és szomorú ügyben, amely mindannyiunkat megvisel: Jordán Tamás és a társulat miatt. Védelemre ugyan nem szorul sem egyik, sem másik, de azokat az elképesztő valótlanságokat, amelyeket a levél állít, a magam nevében vissza kell utasítanom. Először is: Jeles egyszerűen olyasmiért támadja Jordánt, amit nem követett el. Amikor olvasom mindazt, amit Jordánról írt, az a benyomásom, hogy valaki másról beszél. Negyvenéves pályafutásom alatt sokszor találkoztam olyan színigazgatóval, akit Jeles a levelében jellemez, de bármennyire akarom, nem tudom azonosítani Jordán Tamással. Diktátor? Rabszolgatartó? A színészeinek nincs szava a színházban? Nevetséges. Értelmezhetetlen, amit Jeles állít. Jordán mindezeknek pont az ellenkezője. Ha valaki, akkor éppen ő az, akit bármikor bármivel meg lehet szólítani. Az igazgatói iroda nálunk mindig nyitva áll szó szerint és átvitt értelemben is: üvegből van a fala. Jordán csak akkor tartózkodik ott, ha hivatalos vendég érkezik, egyébként itt éli az életét közöttünk, és bárhol, bármikor, bárki bármit megmondhat neki. És meg is szoktuk mondani, amit gondolunk.

Trokán Péter

Jeles a társulatnak címezte a levelét. Azt a társulatot rabszolgázta, gyávázta le, amely szívesen dolgozott vele, amellyel kiemelkedő szakmai sikereket ért el, amely vele együtt küzdött meg a közönségért mert a nézőkért estére estére meg kell küzdeni. Mi pontosan tudjuk, hogy mit jelent ez egy olyan városban, amelynek a Weöres Sándor Színház az első, álló társulattal rendelkező kőszínháza. Ez egy sokszínű, nyitott színház, minden értelemben. Ezért dolgozott, dolgozhatott itt kezdettől Jeles András is, aki ráadásul mindvégig maximális bizalmat kapott: mind a társulattól, mind Jordán Tamástól. Csak egyetlen példa: igazgatóként soha egyetlen Jeles-darabot nem kért, nem olvasott el előre, csak a végeredményt látta. Egyszerűen megbízott benne. Olyan bizalmat kapott Jeles András, amivel nem illik visszaélni. Sőt: visszaélni erkölcstelenség.

Németh Judit: A kaposvári színházban ismertem meg Jordán Tamást és Jeles Andrást ily módon a WSSz alapító tagjaként, a társulatból is én vagyok velük a legrégebbi munkakapcsolatban. Szeretem mindkettőjüket. Nagyon fáj, hogy Jeles már nincs itt én is benne lettem volna az új darabban-előadásban; most otthon ülök, nem próbálok semmit; és ez nekem nem túl jó! Szeretném Andrással tudatni, hogy nem vagyok rabszolga. Egy vidéki város társulatának a színésznője vagyok, egy olyan színházban, amelynek Jordán Tamás az igazgatója az egyik rendezője pedig Jeles András (volt). A mi munkánk az, hogy egy olyan városban csináljunk színházat, ahol nem kizárólag csak Jeles Andrásra kíváncsiak az emberek, hanem még sok másra is. Ettől ez még nem rabszolgamunka. Ettől én nem leszek ahogy írja kiégett és örömtelen . Nem ettől leszek kiégett és örömtelen.

Németh Judit

Azt pedig nagyon nem tartom etikusnak, hogy András akkor kezdi el véleményezni a szombathelyi színházat, a társulatot és az igazgatónkat ország-világ előtt, amikor már elment innen, amikor már semmiféle kapcsolatban nincs a Weöres Sándor Színházzal. Tehát megfordítom: lehet, hogy ő a gyáva  - és nem mi, akik itt vagyunk. Nyílt levélben buzdítja, távolról, korábbi tanítványait, az általa állítólag szeretett társulatot, hogy lépjenek fel, a - szerinte - diktátor, rabszolgatartó, jelenlegi igazgatójuk ellen?! Hogy hozhat bárkit ilyen helyzetbe? A színházban olyan bizalmi viszony alakul ki színész és rendező között, amely semmiféle más kapcsolathoz nem hasonlítható. András elment, már nincs miért velünk foglalkoznia, de én azért aggódom érte: ki fogja a bizalmával megajándékozni ezek után? Akár színházigazgató, akár színész? És tiszta szívemből szorítok Neki, hogy bárhol is mutatja majd be a nekünk írt darabját, legalább annyi bizalmat és szeretetet kapjon, mint amennyi bizalmat itt kapott Jordán Tamástól és a várostól - és amennyi szeretetet a társulat részéről! És annyi tiszteletdíjat, amennyit csak akar!

Bajomi Nagy György: Jordán Tamást hatalmával visszaélő diktátornak lefesteni olyan, mintha egy fekete bombázóról azt állítanánk, hogy szőke, féllábú és csúnya. Irreális számomra ez az egész. Rettenetes helyzetbe kerültünk mi, színészek. Vagy nem szólalunk meg, és akkor a hallgatásunk akár azt is jelentheti, hogy egyetértünk Jeles véleményével. Aki megszólal, arra pedig könnyen rásüthető, hogy elvtelenül hízeleg az igazgatójának. Hát, akkor én most vállalom ennek az ódiumát: Tamásban fantasztikus embert ismertem meg, aki hihetetlen szeretettel közeledik a munkatársaihoz. Meggyőződésem, hogy az egész életét arra tette fel, hogy a Jeles által leírt mondatok még véletlenül se hangozhassanak el róla. A félelem légköre? Nevetnem kell.

Bajomi Nagy György

Amúgy nagyon sajnálom, hogy Jeles András és a színház kapcsolata megszakadt. Én az a fajta színész vagyok, aki nem nagyon szereti a stilizált színházat, általában blöffnek érzem. Ha valaki, akkor Jeles stilizált színházat csinál: mégis elhittem minden mondatát. Olyasmit tud, amit szerintem senki Magyarországon.

Nagy kár, hogy így alakult.