Kemping helyett virágzó gazdaság

A középbüki utca államférfiakról is nevezetes. Egyrészt a dualizmus kori vasminiszter, Baross Gábor nevét viseli, másrészt 2002-ben, az első Orbán-kormányban Torgyán Józsefet váltó agrárminiszter, Vonza András személyesen vitte el a 30-as szám alatt élő Patthy Sándorékhoz a megye első családi gazdálkodójának kiállított oklevelet. Azóta sok víz lefolyt a Répcén, voltak, akik felhagytak a gazdálkodással, míg mások kitartanak, és mindig új dolgokba vágják a fejszéjüket. Utóbbiak közé tartozik Patthy Sándor is.

Patthy Sándor büki családi gazdaságában huszonöt hízómarhát is nevel Fotó: Szendi Péter

Amióta az eszét tudja, mindig köze volt a földhöz. Már tízévesen vizet hordott az aratóknak, aztán később, amikor a helyi téeszben helyezkedett el, a munkaidő letelte után a háztájiban folytatta. 1993 áprilisától a saját lábán áll: akkor egyéni mezőgazdasági vállalkozóként kezdte művelni bérelt, illetve a kárpótláskor szerzett földeket. Állatokat is tartott: sertést, marhát. 2002-ben feleségével, Ilonával családi gazdálkodóként folytatták. Az akkoriban bevezetett gazdálkodási forma sok előnnyel kecsegtetett: pályázati lehetőségekkel támogatják a családi gazdálkodókat, földszerzésnél pedig elővásárlási, illetve előhaszonbérleti jog illeti meg őket.Patthyék gazdasága folyamatosan fejlődött: ma a 280 hektár saját, illetve bérelt földön megtermelnek mindent, ami az állatoknak kell: kukoricát, repcét, szóját, búzát, árpát és cukorrépát. Sőt: a családi házukat is szalmabálákkal fűtik. Az istállón 25 hízómarha – charolais és angus – osztozik, az ólban pedig hatvan malac várja, hogy négy-öt hónap hizlalás után elvigyék a felvásárlók.Sándor azt mondja, a sertés árával elégedett – 460 forintot adnak kilójáért –, a marháért viszont fizethetnének többet, hiszen ugyanannyit – kilónként 650-660 forintot kap érte –, mint öt évvel ezelőtt. A sertés a pápai húsüzembe kerül, a marháért viszont rendszerint versenyeznek a török, a líbiai és más távoli piacokra közvetítő kereskedők.

A felhizlalt sertéseket a pápai húsüzembe szállítják. Sándor megbecsüli a kiszámítható vevőt. Fotó: Szendi Péter

Ez egyúttal azt is jelzi, hogy mára fordult a kocka: ha a gazdálkodó okosan „játszik”, akkor nincs kiszolgáltatva a felvásárlónak. Sándor  bólint, majd mutatja a 2 ezer köbméteres gabonatárolót, amelyben ott aranylik az idei árpa- és búzatermés. Nem kapkodja el az értékesítést,  ez érthető is: van elég tárolója, a csövekkel levegőztetett gabona minősége pedig még javul is az állásban. A kereskedőkkel pedig ráér alkudozni  jövőre, és annak adja a terményt, aki többet ígér érte. Persze mielőtt bárki megjegyezné, hogy könnyű az „agyontámogatott” magyar gazdáknak,  mondjuk el azt is, hogy ha nem kapnának támogatást, mi sem ennyit fizetnénk az élelmiszerért. És nem árt fejben tartani, hogy Patthy  Sándor minden áldott nap hajnalban kel, körbejárja a gazdaságot, és amikor mi még a másik oldalunkra fordulunk, ő már az etetőkocsin ül. Etetnek, szalmáznak, trágyáznak, de a betakarítást sem  bízza  idegenekre: vagy ő, vagy  a fia ül a kombájnban. De  ő  választja ki az állatokat is, ha kell, Tokorcsig, Kötcséig  vagy éppen Soltvadkertig megy értük. És ha dolog van, akkor bizony az sem számít, hogy vasárnapra vagy éppen karácsonyra virradt. – Úgy vagyunk, mint a sárvári utcaseprő. Soha nem végzünk, mindig csak abbahagyjuk – mondja, és nem tagadja: büszke arra, amit elért.

A raktárban hegyekben áll a betakarított őszi búza. A gazda elégedett az idei terméssel Fotó: Szendi Péter

És bár szerinte is igaz a mondás, hogy a parasztembert még a szél is becsapja, hiszen ha jobbról várja, balról jön, ha újrakezdhetné, akkor is ezt csinálná. Ma már csak mosolyog azon, hogy az 1980-as években még kempinget álmodott a birtokra, és örül, hogy nem sátrak állnak az istállók helyén. Tervei is vannak: nem bánná, ha 400-450 hektárra gyarapíthatná a termőterületet, és egy kisebb vágóhíd is elkelne a gazdaságban, már csak azért is, hogy ha netalántán – ahogy az néhány évvel ezelőtt is megesett – „padlón lesz” a sertés felvásárlási ára, akkor ne kelljen bagóért eladnia a húst – inkább feldolgozzák majd. Igaz, a vágóhíd gazdaságos üzemeltetéséhez több – legalább 900 – sertés kellene, de erre az eshetőségre is felkészültek: a közelben nemrég megvásároltak egy bezárt állattartó telepet.Persze a legokosabb, leg-előrelátóbb gazda is hiába tervez, ha az időjárás közbeszól, és odalesz a termés, vagy ahogy csütörtökön, a tároló teteje. Sándor szerint teljesen felesleges ezen idegeskedni. – Mert mit tehet az ember? Morog egyet, aztán megy tovább – mondja.