Hétvége

2011.01.08. 13:07

Kislány a paradicsomban: Tatay Sándor író lánya emlékezik

Milyen volt fürödni a fényben, amit a Balaton tükre megsokszoroz, elmerülni a természetben, nézni a páratlan kilátást a Badacsony tetejéről - ezekre is emlékszik Tatay Ágota, Tatay Sándor író (Ház a sziklák alatt, Puskák és galambok) lánya.

Merklin Tímea

Tatay Sándor akkor a Rodostó turistaházban lakott a családjával, a vendégei a 20. század irodalmának meghatározó alakjai voltak. Az író lányát kérdeztük azokról az időkről.

- Hogy emlékszik vissza a gyerekként Badacsonyban töltött évekre, amikor önellátó életet kellett élni?

- Nehezen találok olyan szavakat, amelyek érzékeltethetnék azokat az éveket, amelyeket a Rodostó turistaházban, két hetes koromtól öt éves koromig töltöttem. Azt mondják, hogy az embernek három éves korától vannak csak visszaidézhető emlékei, de én biztos vagyok benne, hogy nekem jóval korábbi élményeim is vannak erről a paradicsomról . Mokka kutyánkról, aki már a bölcsőben is őrzött, hogy el ne vigyen a róka, mert hát nem voltam nehezebb egy hízott libánál. Aztán a baromfiudvarból a fejemet kilyukasztó Gyuri kakas, a sánta őzike és a Zsuzsi malac is élénken élnek emlékezetemben. A Badacsony különlegességét bárki megtapasztalhatja, ha csak egy kirándulás erejéig megfordul ott. Ehhez képest éveket élni ott, elmerülni a természetben, látni a páratlan kilátást, Szigliget álmosan elnyújtózó hegyvonulatát, a Szentgyörgyhegyet és fürödni abban az angyali fényben amit a Balaton tükre megsokszoroz, egy életet meghatározó élmény. Mindehhez még hozzájött egy szeretetteljes családi légkör, tavasztól őszig kiegészülve sok-sok vendéggel, akikről csak jóval később tudtam meg, hogy nagyrészt a 20. század irodalmi és művészeti életének meghatározó személyiségei voltak. Az ötvenes évek elején járunk, a legvadabb Rákosi korszak idején. Számomra ez a mély gyökereket eresztő kora gyermekkor az élet viharaiban mindig stabil alapot jelent. Sok embernek jó lenne egy ilyen mélygyökerű, képzeletbeli fa, amibe megkapaszkodhat. Ami az önellátó élet nehézségeit illeti, az mind a szüleim vállára nehezedett. Keménységét, zordságát, de humorát is megírta Édesapám regényeiben, novelláiban, így a Vulkán című kisregényében is.


- A nagy szegénységben hogy lehetett barátságokra szert tenni, szeretetteljes kapcsolatokat kialakítani, egymást segíteni a nyomorúságban?

- Gyermekkoromban én sohasem éreztem a minden bizonnyal meglévő szegénységet. Ez nyilván szüleimnek köszönhető. Nem utolsó sorban Édesanyámnak - aki nemestördemici lány volt-, és különös érzéke és tehetsége volta semmiből csodát varázsolni. Azután ott élt még a hegyen egyetlen élő nagyszülőm, anyai nagyanyám is, aki féltő szeretettel követte egyetlen lányunokája mindennapjait. A hegyi emberek egymásrautaltsága talán még nagyobb, mint a falubelieké. A Badacsony szoknyáján lakóknak komoly zarándoklatot jelentett eljutni a legközelebbi boltba. Ott amúgy sem sok mindenhez lehetett hozzájutni. Így aztán maradtak az egymásnál elérhető alapanyagok, mint Samuéknél a tej, Kisséknél a cseresznye és Tomboréknál, Édesapámmal közös kedvencünk a sóskaleveshez való friss sóska.

- Milyen emlékei vannak a hegyről? Szánkózás, szőlészkedés, munkák a bor, a ház körül?

- Szüleim 1947-ben vásátoltak egy kis szőlőt, pincével és présházzal, a hegy szívében, ahogy ott mondják. Még abban az évben építettek is rá egy hajlékot, amit tehetségükhöz mérten bővítgettek, mígnem 1978-ban nyerte el mai állapotát. Jánosy István, méltatlanul elfeledett, kiváló költőnk meg is énekelte. ...furcsa egy ház édesapád háza, hol szobája nő, hol meg egy tornáca... . Ez a ház lett a rodostói évek után az életünk helyszíne. Pontosabban nem is a ház, hanem ami körülveszi. A szőlő, az erdő és a Balaton. Ezekben az években már nekem is bele kellett nőni a hegyi élet munkáiba. Kezdetben csak játékosan, de később már fáradtságosan is. Mert hazudik, aki a permetlé hordást vagy a szőlőkötözést, a sarlózást a tűző napon, vagy a szüretelést nem tartja nehéz munkának. A szőlő megkéri az árát.

A rengeteg gyönyörű emlék közül nehéz választani, de talán a káposztaeltevés a legemlékezetesebb. A télre eltett savanyúkáposztát rétegenként szorosan be kell döngölni a káposztáshordóba. Édesapám lábára húzta a kalucsniját, engem a nyakába ültetett, így tapostuk körbe-körbe a káposztát. Édesanyám sózta, fűszerezte, még birsalma is került bele, mi pedig nyomtattunk rendületlenül, csaknem kidőlt a hordó oldala.

- Mit tud édesapja Répcelakon töltött egy évéről?


- Amit én erről tudok, azt Édesapám mind megírta sokkal jobban, mint ahogy én elmondhatnám. Például a Zsákszúrcsap című írásában, ami a Lődörgések kora című önéletrajzi ihletésű novellafüzérében található. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy otthon mi nem tartottuk számon a répcelaki rokonokat. Napi beszédtéma volt Lenke néni legendás alakja, akire még a mai répcelekiak is emlékeznek. Az sem elhanyagolható, hogy Édesapám Répcelakon határozta el: író lesz.

- Mi a valóságos magva annak, amit édesapja a Kőszeg helyszínű Léleklátó című novellában leírt?

- Amennyiben követném a családi hagyományokat, akkor azt mondanám, hogy ami a Léleklátó című novellában benne van, az sajnos mind igaz. A sajnost meg kell magyaráznom, ugyanis a kőszegi jósda meglehetősen rövid tündöklése a család felháborodásán bukott el. Én ugyan megengedőbb lettem volna, és hosszabb kibontakozást engedtem volna ennek a nem mindennapi vállalkozásnak, de ez már nem változtat azon, hogy Kőszeg valószínűleg hosszú időre hivatalos jósda nélkül maradt. Nem tudom ma van-e ilyen ott? A válasz természetesen az, hogy a jósda valóban működött, sőt ezt az akkori rendőrhatósági engedély eredeti példányával is tudom igazolni.

- Az Eszter és a fajdkakas című regény egy csöngei látogatás emléke. Hogy emlékszik édesapja Weöres Sándorral való kapcsolatára?

- Édesapám hagyatékában több levelet őrzünk Weöres Sándortól. Az első személyes találkozásuk is több levélváltás után, Pécsett történt, mégpedig úgy, hogy Sanyi bácsi késő ejszaka Csöngéről Pécsre érkezve csak az utca nevére emlékezett, ahol Édesapám akkor diákoskodott, de a házszámot elfelejtette. Így nemes egyszerűséggel végigkiabálta az éjszakai utcát Édesapám nevével. Sikerrel járt. Ettől kezdve egész eletre szóló barárság szövődött köztük, ami szakmai levelezésükben is fellelhető. A részletek szintén megtalálhatóak Édesapám írásaiban. Az Eszter és a fajdkakas című regénynek a megírását minden mizonnyal a csöngei látogatások inspirálták, természetesen az írói fantázia nagy szabadságával. Sanyi bácsi sokszor volt nálunk vendég, az írásokból is tudom, hogy egyszer még négykezes színdarabot is terveztek, de ebből nem lett semmi. Sajnos ezt nem olvashatom tőlük, de beszélgetéseik emlékét ma is őrzöm. Sándor senkivel össze nem téveszthető hangja ma is a fülembe cseng.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!