Mayer Sándor rendkívüli életútja

Az életútra bátran mondhatjuk azt, hogy nem mindennapi. 1882-ben Oroszországban, a Balti-tengerhez közeli Pszkovban született. Ez a település a középkorban a Hanza-városok közé tartozott. A XIX. század végén még többnemzetiségű és többkultúrájú város volt. Mayer Sándor és szülei az evangélikus vallású, „balti németnek” mondott közösséghez tartoztak. A szentpétervári Művészeti Akadémián szobrászatot tanult, majd később maga is ott tanított.

Az első világháború kitörésekor már nem számított fiatal embernek, felesége és gyermeke volt. Ennek ellenére behívták katonának. Fogságba esésével véget ért élete első korszaka, mint hadifogoly hadnagy került Vasvörösvárra, a mai Rotenturm an der Pinkára, Burgenlandba. Szállása az Erdődy-kastély épületében volt. Az 1917-es októberi forradalom után a polgári Oroszország megszűnt létezni.

Abban, hogy Mayer Magyarországon ragadt, a politikai változások mellett szerepe volt annak is, hogy fogsága alatt első felesége elhagyta.

Életútja következő, legtermékenyebb szakasza Szombathelyhez köti. Nagy erőfeszítések árán sikerült megkapaszkodnia.

A nyugat-magyarországi felkelés emlékművének egy részlete Szombathelyen,a Hősök temetőjében Fotó: Orbán Róbert

Két fontos támogatója is akadt. Az egyik az Erdődy család, amely ahhoz segíti hozzá, hogy magyar állampolgárságot kapjon. A honosítási esküt 1925-ben tette le.

A másik Mikes János püspök, akitől rendszeresen kapott kisebb nagyobb megbízásokat. Egyik első szombathelyi munkája a püspök édesanyja síremlékének elkészítése volt. Mayer Szombathelyen újra családot alapított, de sokáig vadházasságban élt.

A Szovjetunióban maradt hozzátartozói közül fivérével levelezett, a hivatalos váláshoz szükséges papírokat nehezen tudta beszerezni.

Képzett és kitűnő portrészobrász volt, de önálló munkákhoz a kezdeti időkben ritkán sikerült hozzájutnia. Más lehetőség híján egy ideig a Hudetz-műhelyben dolgozott kőfaragóként. Jól érezhető a rivalizálás is. A szűk piacra nehéz volt egy jöttmentnek bejutnia. Rumi Rajki részben az ő jelenlétének tulajdonította, hogy nehezen sikerült Szombathelyen megbízásokat kapnia.

„Az a muszka” – csak így emlegette, s leszedett róla apait, anyait.

Neve a különféle forrásokban, iratokon Mayer, Meyer, Meier alakban is előfordul.

Mészkővel, bronzzal, fával egyaránt dolgozott Mayer Sándor. Az általa alkotott világháborús emlékművek többsége az akkor már olcsónak számító műkőből készült.

A témát a megrendelő adta, a művészen múlt, hogy a nem túl széles mozgásteret miként sikerül kihasználnia.

Mayer művészetének orosz gyökerei, a szentpétervári iskolázottság  több művén is utolérhetők. Az oroszos témákat különösen kedveli. Ilyen például a répceszentgyörgyi hősi emlékmű, az egyik legismertebb orosz ikonábrázolás elevenedik itt meg, válik plasztikussá, élettel telivé. Műteremháza 1932-ben épült fel az egykori Tisza István utcában, ami ma Bartók Béla körút. Az épület ma is megvan: az utcáról is jól látható az a teraszszobor, amelyet még Mayer készített.

A szombathelyi közéletben nem vett részt, de jelent meg olyan újságcikk, amelyben arról nyilatkozott, hogy tartja a kapcsolatot az orosz emigrációval, és reméli, hogy az oroszországi kommunista rendszert hamarosan elsöprik.

Munkáiról átfogó összesítés soha nem készült.

Nagyjából harminc azoknak a műveknek a száma, amelyek egyértelműen azonosíthatók, de legalább ugyanennyi szobor és emlékmű van, ami vélhetően az ő alkotása.

Szombathelyen ő készítette például Gayer Gyula szobrát, a nyugat-magyarországi felkelés emlékművét, a Felső-Kereskedelmi Iskola hősi emlékművét a mai Horváth Boldizsár Szakközépiskolában.

A második világháború végével az ő életének második szakasza is véget ért. Egy kicsit talán bízott abban, hogy tehetségére az új rendszernek is szüksége lesz. 1946 elején felkérést kapott a budapesti, Béke téri szovjet hősi emlékmű megtervezésére. A feladatot elvégezte, de egyre fogyott körülötte a levegő.

1947-ben feleségével Nagymákfára húzódtak vissza, ahol éveken át szinte illegalitásban éltek. Itt a szobrászi munkát egy-egy fából készült használati tárgy vagy tálas megfaragása jelentette.

1956-ban Ausztráliába vándorolt ki. Három Szombathelyen született gyermeke közül kettő akkor már ott lakott, és ott éltek az unokák is.

Időskorában, távol Szombathelytől, távol Európától már nem foglalkozott szobrászattal. Alkalmanként festegetett, de inkább csak magának. E képeken fel-feltűnnek a régi élet helyszínei is.