Mesélő házak: Lírai hajlék húzódik meg a virágzó fák mögött Felsőpatyon

Pedig a múlt században jelentősen átalakított épület a 19. század elején a „líra hajléka" volt. „Egy csendes kalibám itt, hol a szép Rába / A virágos rétek partjait locsolja, / Tőled, szent természet érzése, hiába, / Szívemet semmi tárgy másfelé nem vonja." Így kezdődik Dukai Takách Judit „Az én lakhelyem" című költeménye: a felsőpatyi kúriából. A 23 éves költőnő Göndöcz Ferenc földbirtokos hitveseként 1818-ban Dukáról költözött ide. A „magyar Szapphó", rokonságára nézve Berzsenyi Dániel unokahúga az ébredező reformkor irodalomkedvelői előtt ekkor már ismert volt. Verseit Malvina néven „Erdélyi Múzeum" és az „Auróra" című folyóiratok közölték, lírájáról a szigorú Kazinczy is rajongással nyilatkozott.

Dukai Takách Judit a szép Rába partjára jött feleségnek Fotó: Unger Tamás

Festetics György meghívására vett részt a Keszthelyi Helikon ünnepségeken, számos díjat nyert. Költői pályája azonban - ahogy Vadász Norbert fogalmaz - házasságkötésével háttérbe szorult. „Kis kertemnek híves árnyú fái alól, Gyönyörködve nézem mint nőnek a plánták; Százszor jobbízűet eszem én azokból, / Mert tudom, hogy önnön kezeim munkálták. / Óh, mily édes akkor nyugalma lelkemnek, / Ha tisztemből semmit elmúlni nem hagyok; / Kellemes körében kis házinépemnek / Érzem, hogy feleség s édesanya vagyok", írja mindennapjairól. Idejét négy gyermekének nevelése, töltötte ki.

Férjének 12 évi házasság után, 1830-ban bekövetkezett halála az ő feladatává tette a felsőpatyi birtok kezelését. Kétévi özvegységet követően Patthy István ügyvéd felesége lett, Ágfalvára költözött, de a felsőpatyi szép napok emlékét verse máig őrzi: „Így élek itt s íme időmet így töltöm, Kies Paty, tebenned zengem el énekem; Amit az esztendő ád, rendre elköltöm, Kevés, de elég az, s minek is több nekem!"