2015.05.08. 10:59
Nézte a felkelő napot
Kámán Istvánt sem kell bemutatni a Vas Népe olvasóinak: Mindennapi tüzelőnket add meg nekünk ma címmel saját kiadásban megjelent riportkötetének darabjai közül több is a Vas Népe hasábjain látott napvilágot sok évvel ezelőtt.
A versírást sem ma kezdte, de most, hogy a szombathelyi munkaügyi központból nyugdíjba vonult, első dolga volt – megint csak magánkiadásban – megjelentetni a Tánc a téren című verseskötetet, amelyben a legkorábbi költemények a 70-es évekből valók. A Kámán István-verseken érződik az irodalmi iskolázottság, szerzőjük a szombathelyi főiskolán végzett magyar-történelem szakon (még a „hőskorban").
Mai szerzőnk: Kámán István
Nem mondja magát költőnek, de időről időre jólesik egy-egy ritmus, dallam nyomába eredni, és hagyni, hogy vers szülessen belőle. A csillagjegye Mérleg, vagyis sok minden érdekli, sok mindenhez van affinitása, de nagyon mélyen semmiben nem merül el. Készített agyagszobrokat a toronyi kápolna betleheméhez, hangszereken játszik, szívesen énekel. Korán kelő, már gyerekkorában is az volt: nézte a felkelő napot. Mostanában prózaíráson gondolkodik: már bele is kezdett a saját élettörténete feldolgozásába. Mert „a nagy dolgokat följegyzik a történelemben, a kicsiket kevésbé".
József Attila
neved nem áruvédjegy.
Jól megférsz szívünkben.
Éljük egykedvűen
meg nem álmodott világodat,
ha itt lennél közöttünk,
komoly-nehéz mosollyal,
volnál-e régi énednél boldogabb?
Nagy szívedben elfértek
a világ-szegények rongyai,
a halálba hajszoltad magad,
s mi elvettük tőled a hidegben
egyetlen, kopott kabátodat.
Éjszakai műszak
Odakint az éjszaka
kibontotta csillaghaját,
csupa sejtelem.
Álmos szemek
sűrűn szövött képei
mélán cikáznak,
halk percegésű
fénycsövek alatt.
Izzadt légben lejtő
masinák monotóniája
összeköti sorsunk:
Lásd, egyre feslik
a percek halmaza,
éjszaka van,
fekete-olajos éjszaka.