Öröktüzek és szimmetriák

Dr. Fresli Mihály PhD, a SEK szláv intézeti orosz tanszékének egyetemi docense nemrégiben a Campus Hungary program révén jutott el az Oroszországgal délen szomszédos SZU-utódállamba, Kazahsztánba; amelynek végtelen sztyeppéit befújja, átfújja a Szibériából érkező szél. (Kazahsztán hallatán a szovjet idők űrbázisa, Bajkonur lehet ismerős – a név ironikusan a Csinibaba-filmben is föltűnik.) És ha már Fresli Mihály arra járt, a „véletlennek köszönhetően” benézett egy kicsit (utazás közben, a várakozás 12 órájában, gyorsan beszerzett vízummal) Azerbajdzsánba, a kaukázusi régióban a „tüzek földjére” (sztrana ognyej), a kazahsztáni fővárosban megtapasztalt mínusz 2 Celsius-fok előtt a plusz 28 fokos szubtrópusi kellemességbe.

A kulcsszó: a földgáz, az olaj. Azerbajdzsánban úgy nőnek az olajfúró tornyok, mint nálunk a gomba eső után. Baku közelében van a Yanar Dag, az 500 éve szó szerint kisebb-nagyobb tüzekkel „lángoló hegy”, ahol „fölbugyog az olaj, mint a talajvíz”. Ezeket az öröktüzeket a zuhogó eső sem oltja el. A Kaszpi-tenger is inkább olajszagú, mint sós, de „a látvány mindenért kárpótol”. És mert Fresli Mihály legfőbb szakterülete a kulturológia (ahogy a fotókkal illusztrált tanszéki előadáson fogalmazott: „kulturász vagyok”), szakértő szemmel pásztázta ezeket az országokat, ahova személyes ismerősök, kapcsolatok nélkül azért nem nagyon érdemes útra kelni. Azt mondja, kizárólag kellemes csalódások érték.

Kazah egyetemisták a Savaria Egyetemi Központ prospektusával. Hátul balra: dr. Fresli Mihály a szombathelyi orosz tanszékről (FOTÓ: KOSZTANAJI EGYETEM)

Az azeri főváros, Baku például olyan tiszta, mintha „rendszeresen porszívóznák”, lakói rendkívül barátságosak – ahogy Kazahsztánban is csupa kedves, segítőkész emberrel hozta össze őt a sors. Az orosz nyelv persze mindkét országban használatos, Kazahsztánban hivatalos nyelvként is funkcionál. És ha már a hőmérséklet-különbségek: Kazahsztán közepén a nemzetközi építészcsapat által kitalált és megvalósított (Nagy Péter annak idején kb. így tervezte meg Szentpétervárt) vadonatúj főváros, Asztana tökéletes szimmetriában elrendezett épületeiről azért hiányzik a vakolat, mert az óriási hőingás úgyis hamar tönkretenné.

Az új főváros a 2017-es expó megrendezésére készül. Az azeri fővárosban (Baku) és a kazahsztáni fővárosban (Asztana) tett villámlátogatás mellett Fresli Mihály „munkacélpontja” egy észak-kazahsztáni város, Kosztanaj, illetve egy dél-kazahsztáni város, Karaganda volt a Campus-programban. Közben a mintegy 13 órás vonatozás a tengerérzetet keltő síkságon, ahol a nekünk túlságos magas hófogók jelzik, hogy errefelé miféle havazások fordulnak elő. (Nem véletlen az sem, hogy az oroszban sokkal több szó létezik a havazások, hóviharok megnevezésére, mint például a magyarban.) A táj egyhangúságát csak az töri meg, ha időről időre „fölbukkan egy ló”. A kazakok egyébként megeszik a nagy becsben tartott lovat, és ez az ősi rítusokra visszavezethető gesztus számukra csak erősíti a lókultuszt: mert „azzal, hogy megeszünk valamit, a részünkké válik”. 

Fresli Mihály a karagandai egyetemen a magyar agrártámogatási rendszerről tartott előadást, mint mondta, az egyetemisták rendkívüli figyelme mellett. Egyébként is azt tapasztalta, hogy Kazahsztánban nagyobb általános tisztelet övezi a tanárokat a felsőoktatásban, mint nálunk. Kosztanajban (közel Oroszországhoz: 20 kilométernyire van a határ), a város bámulatosan korszerűen fölszerelt tanárképző főiskoláján rendezték meg azt a nemzetközi konferenciát, amelyre a szombathelyi orosz tanszék docense szintén előadóként volt hivatalos. A kapcsolafelvétel megtörtént, folytatás várható.