Összefogtak a csákányiak - Háromkerekű kerékpárt kapott ajándékba Martin, az autista fiú

- Háromkerekű kerékpárt szerettek volna Martin szülei. Egy speciális járgányt a fiuknak. Arra gondoltam, összegyűjtöm az árát - mesélte el Farkas Béla, Csákánydoroszló alpolgármestere.

Azt mondta, több jó példát is látott, hogy az emberek megmozdulnak egy-egy felhívásra. Gondolkodott ezen és arra jutott, hogy Csákánydoroszlóban is lenne kinek gyűjteni. Így kezdődött.

S mit tesz az ember, ha pénzt akar gyűjteni?

Manapság készít egy szívhez szóló posztot a közösségi oldalakon, aztán az terjed, mint egy vírus. Nem mondom, hogy nem hatásos, de (nem véletlenül) vannak fenntartásai az embernek az ismeretlen, online kérésekkel szemben.

Farkas Béla mást tett.

Szó szerint a saját személyét adta az ötletéhez, nem sajnált időt és energiát, hogy pénzt szerezzen a biciklire.

Egész egyszerűen fogott egy cipősdobozt. Nem volt baj, ha rózsaszín, hiszen lánykacipő volt benne.

Bájos, de éppen a „magic” felirat szerepel rajta rózsaszín, csillogó betűkkel.

Varázslat kezdődött?

A következő lépés, hogy doboz tetejére óvatosan egy rést kell vágni. Nem hivalkodó méretű lyukat, csak olyat, amin keresztül befér az apró. Aztán fel kell keresni sok-sok embert. Mert a sok kicsi sokra megy.

- Amikor a gyűjtést elhatároztam, akkor éppen nem volt tömegrendezvény, amelyen kitehettem volna a dobozt. Úgyhogy arra gondoltam, kimegyek a focimeccsre, és ott szólítom meg a szurkolókat.

A Csákánydoroszló-Szakonyfalu és Csákánydoroszló-Alsóberki meccseken voltam - mesélte Farkas Béla. Az egyébként testnevelő tanárként dolgozó alpolgármester szórólapokat nyomtatott, és lefotózta Martint, amint kipróbálja a vágyott kerékpárt. Akkor került elő az említett cipősdoboz. Arra ragasztotta Martin fotóját, meg egyet a tájékoztató szórólapból.

Annyit írt rá, hogy Martinnak kerékpárra van szüksége, aki tud, segítsen. Mert ez ilyen egyszerű.

- A szakonyi és az alsóberki szurkolók is adtak pénzt, nekik külön szeretném megköszönni, hiszen tulajdonképpen semmi közük se Csákánydoroszlóhoz, se Martinhoz - mondta a polgármester. Az első meccs után 6 ezer forint volt a dobozban. Kételkedett akkor még az alpolgármester, de legalábbis arra gondolt, több meccset kell megnéznie a dobozzal, mint gondolta. Az eszébe sem jutott, hogy nem jön össze.

előbb-utóbb a pénz. A második meccs után már csak nagyon kevés hiányzott a bicikli árából - ezért az óriási köszönet minden drukkernek. Sokan látták a felhívást a helyi újságban, onnantól kezdve pedig volt, hogy megállították az utcán, hogy adjanak a biciklire 1-2 ezer forintot. Ezért is külön köszönet jár a csákányiaknak - hangsúlyozta Farkas Béla, és Martin édesapja is. Kolosits Pétert mindenki ismeri a faluban, a tekézőből.

Sürgős volt a pénz, hiszen a kerékpár már megvolt.

- Próbaidőre kaptuk a biciklit, az eladó mondta, hogy ha beválik, akkor kifizetjük, ha nem, akkor vigyük vissza - mesélte az alpolgármester. Nem egyértelmű Martin esetében a kerékpározás, a sport, még csak a nagy séták sem.

Nehezen szokja meg az új dolgokat, máshogy működik a mozgáskoordinációja, és máshogy működik ő maga is.
Martin különleges.

- Már egy hónapja van nálunk a bicikli, volt, hogy az utca végéig elmentünk - mondta el Kolosits Péter.

Mutatták a szülők, hogy két oldalról „vezetik” Martint, amikor ráül a kerékpárra. Próbálja hajtani, a kontrafékkel még csak ismerkedik, de élvezi nagyon a járgányt.

A biciklin a csengője tetszik neki a legjobban. Ritmusosan csilingelteti a kis szerkezetet - ezt tette akkor is, amikor meglátogattuk. Nem akaródzott megmutatni, hogyan is kell hajtani a bicajt. Ahogy a szülei mondták, nem volt jó napja. Felkavarta az „idegenek” látogatása a plusz átöltözéssel, és azzal, hogy kértük, üljön a kerékpárra.

Amíg Martin rávette magát a biciklizésre, addig Farkas Béla jó hírrel érkezett: megvan a jármű ára. Elégedett mosoly és újabb köszönetek - így fogadták a szülők a jó hírt.

A barátságos kutyával, lábhoz dörgölőző macskával és immár a háromkerekű, speciális biciklivel tarkított udvaron óvatosan kérdeztem, hogy mi lehet a következő cél? Mire van szüksége Martinnak? Hiszen maradt néhány száz forint a mostani gyűjtésből. Farkas Béla pedig szívesen folytatja, amit elkezdett.

Kolosits Péter mintha nem is értené a kérdést. Látom, egyértelmű: nem szokott ő kérni. De azt is látom, hogy Martin milyen jól érzi magát az udvari hintában. Onnan figyeli a kerékpárt is, amíg a csengőhöz, aztán a kormányhoz, majd az üléshez lép.

Azt is látom, hogy a hinta már sokat kibírt. Lehet, hogy jó lenne egy másik a családnak. Megint csak egy fél mosoly a válasz a felvetésemre. Nem szoktak ők kérni.