Őszi szarvaskendi intarziák

A Sibrik-kastély, vagy inkább kúria eredetije a középkorban épült, jelenlegi formáját a 19. században, a klasszicista építészet szabályai szerint nyerte el. A nagy múltú, családfáját a 13. századig visszavezető Sibrik család 1911-ben vált meg tőle. (Történetét Vizi László egykori körmendi könyvtárigazgató kutatta föl.)

A kúria sorsában ott van a történelem. Működött benne apácazárda, 1945 után iskolává alakították. És bár a rendszerváltás után ismét fölajánlották az épületet a domonkosoknak, a rend nem élt a lehetőséggel. Az iskola 2006-ban, az óvoda 2008-ban zárt be; de a tanítás nyomai még láthatók. Minderről már dr. Major Katalinnal, Szarvaskend polgármesterével váltunk szót. Szarvaskend mindössze 200 lelket számláló település, de ahhoz, hogy az iskolát - A mi iskolánkat - végül föl kellett számolni, biztosan hozzájárult az egyébként üdvözlendő szabad iskolaválasztás is. A Sibrik-kúria - amely nagyobbrészt a szarvaskendi önkormányzat, kisebbrészt két szomszédos település tulajdona - most különös kettős életet él: egyrészt 2013 óta itt működik a közös önkormányzati hivatal kirendeltsége, másrészt az iskola osztályai mintha csak átmenetileg lennének üresek. Ott vannak a padok, a tábla alatt az öreg szivacs munkára kész. Az embernek dúdolni támad kedve Udvaros Dorottyával azt a régi-szép Dés-Bereményi-dalt, hogy: Abban a régi iskolában / A padsorok közt elémbe állt valaki. / Éppen a táblánál álltam, / Súlyos a kréta, oly nehéz tartani! (...) Lassacskán jöttem rá, ez mind iskola.

A kérdésre, hogy nem lehetne-e itt mondjuk iskolamúzeumot kialakítani, esetleg művésztelepként, vagy más hasonló funkcióval igazán élővé tenni az épületet - amelyet ráadásul szép park vesz körül -, Major Katalin elmondja, hogy egy rendbetett osztályterem máris van, ide tulajdonképpen bármikor benézhet a látogató. Mindenképpen szeretnék hasznosítani a kúriát, ahol kincsekre is leltek a hivatal beköltözését megelőző felújítás során. Kiderült például, hogy akad, ahol a sok évtizedes műanyag padló alatt intarziás parketta rejtőzik: romlásában is szép (tessék megnézni!), persze arra szintén ráférne a fölújítás. Van most az épületben egy olyan terem is, ahol helytörténeti anyagot halmoztak föl; jó volna mielőbb helytörténeti kiállításként a nyilvánosság elé tárni.

Addig is: aki Szarvaskenden jár, nézzen be a Sibrik-kúriába. És ha egy napfényes szeptemberi délutánon leül a parkban, vigye magával Mikes Kelemen leveleit, rodostói magányából, amely csak nőtt, amikor a Rákóczi fejedelem mellől egészen Rodostóig szintén nem tágító Sibrik Miklós meghalt az emigrációban. Mikes természetesen beszámolt Édes nénjének jó Sibrik apánk haláláról is.

A szarvaskendi Sibrik-kastély parkjában talán a tenger mormolását is meghallani, ha jól figyelünk. Susognak a lombok, bújócskát játszik a fény.