Ötven dolgos év egy munkahelyen

Nem mondja, nem is mutatja, mégis úgy érzem, hogy jobban örülne, ha nem lábatlankodnánk körülötte. Illés János nem szószátyár, csendben teszi a dolgát, én pedig próbálok olvasni a gondolataiban. Szerintem éppen azon morfondírozhat, hogy ugyan, mi érdekes van abban, ha valaki nem vándorol egyik munkahelyről a másikra, hanem megmarad a fenekén ott, ahol megbecsülik. Márpedig a chernelházadamonyai Répcevölgye 2001 Kft. állattenyésztőjeként dolgozó Jánost megbecsülik. Olyannyira, hogy a munkaadói, Bodorics Pál és felesége, Piroska kitüntetésre is felterjesztették: János a nemrég Szombathelyen megrendezett megyei szövetkezeti napon a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) emlékérmét vehette át.

Illés János a chernelházadamonyai Hortobágyon, a megetetett szarvasmarhák között
Fotók: Nagy Jácint

Mondjuk, az a nap nem volt egyszerű. Szerették volna, hogy a kitüntetés meglepetésként érje Jánost, ezért megkérték a sógorát, hogy valamilyen ürüggyel csalja be Szombathelyre a férfit. A kitalált történet szerint az adóhivatalba készültek, egy pályázat dokumentációja miatt, ahol tanúként lett volna szükség Jánosra és az aláírására. Ő pedig annak rendje és módja szerint elkérezkedett a munkahelyéről, igaz, azt már egy kicsit túlzásnak tartotta, amikor otthon, indulás előtt a felesége, Zsuzsa – akit persze beavattak a részletekbe – erősködött, hogy kössön nyakkendőt. Szombathelyre érve meg a sógorával „hadakozott”, mivel az az adóhivatallal ellenkező irányba ment. Aztán amikor az Arborétum Sportlétesítmény kapujában meglátta a főnökeit, már sejtett valamit... Jólesett, persze, hogy jólesett neki az elismerés, meg a kollégák gratulációja, az élet viszont megy tovább, a mintegy 2 ezer hektár földön dologidő van, és a marhák sem laknak jól a csillogó éremmel. Szóval a Tompaládonyban élő János azóta is ugyanúgy fél ötkor kel reggelente, megeteti az otthoni állatokat, a tyúkokat és a három disznót, megöntözi a kertet, majd csomagol magának reggelit, általában kolbászt, sonkát vagy szalonnát zöldpaprikával – persze mindegyik házi és saját –, kenyérrel, aztán fél hétkor megjön Gyula, a cég agronómusa, aki reggel szállítja a chernelházadamonyai telephelyre – vagy ahogy a helyiek hívják, Kukucsába –, illetve délután haza a környező falvakban élő dolgozókat. Hét órakor munkaelosztás, aztán irány a Hortobágy! Persze ezen a Hortobágyon nincs sem kilenclyukú híd, sem gémeskút, vannak viszont szarvasmarhák, vagy négyszáz. János dolga az etetés, a karámban lévő marháknak előbb darát ad, a szabadon legelészőknek pedig szétbontja a hatalmas szénabálát. Naponta egyszer etet, persze azon kívül más dolga is van: ottjártunkkor a bői telepen folytatja a munkát, a „gyíklesőt” veszi kézbe, azzal kaszálja a füvet.

Beindult a „gyíkleső”: a fűnyírás is János feladatai közé tartozik

János 1968 júniusában kezdett el dolgozni a mai cég elődjének számító Répcevölgye téeszben. Majdnem szakács lett – a határőrségnél, katonaként a konyhán dolgozott –, de a szülei aggódtak, hogy mi lesz a földdel és az állatokkal. Dolgozott a téesz építőipari részlegében, volt elletős, tehenész, húsmarhagondozó. A cég ügyvezetője, Bodorics Pál azt mondja, bármilyen feladatot bíztak rá, azt mindig pontosan és lelkiismeretesen elvégezte. Bajban is lesznek, ha jövőre, ötven év munkaviszony után nyugdíjba megy.

A kitüntetett állattenyésztő a munkaadóival: Bodorics Pállal, Piroskával és Balázzsal

Jánosból nem könnyű kihúzni a szót, de azt nem hallgatja el, hogy ezen a munkahelyen megbecsülik a dolgozókat: a munkaidő 7-től 15.30-ig tart, munkaruhát, kávét, ásványvizet kapnak, karácsonykor és húsvétkor pedig ajándékcsomagot. Három olyan munkatársa is van, akiknek már a gyermekeik is itt keresik meg a kenyérrevalót. És az is természetes, hogy a munkából a főnök, Pál, a felesége, Piroska, az agráregyetemet végzett fiuk, Balázs is kiveszi a részét, ahogy minden bizonnyal az állattenyésztőnek tanuló, egyetemista Anett is ki fogja majd. Ahogy János mondja, olyan ez a cég, mint egy nagy család. Így már most tudja: nem lesz könnyű a nyugdíjba menetel.