Hétvége

2014.10.24. 14:05

Pacskovszky Zsolt tabut tör a Szabadesésben: könyves vasárnap, amikor valóság és fikció összeér

Pacskovszky Zsolt valamikor a 80-as években, celli gimnazistaként elhatározta, hogy abc-rendben haladva végigolvassa a városi könyvtár gyűjteményét. Három szerzőt „A”-val, hármat „B”-vel, és így tovább. A „W”-vel gondjai voltak, de az biztos, hogy így ismerkedett meg például Camus-vel. Most íróként tért vissza, új, tabutörő „Cell-regényével”.

Ölbei Lívia

És ha valaki netán a mai gimnazisták – esetleg szakképző iskolások – közül elhatározza, hogy végigolvassa a celli KMKK Kresznerics könyvtárának gyűjteményét, a „P"-nél nyilván több Pacskovszky-kötetet is talál. A Záróra című novelláskötetet 1995-ből, vagy talán az Intim című levélregényt 1998-ból, aztán a Moribond című „regényfilmet" 1998-ból. A gyerekrészlegre kell menni a kiskamaszokat újabban szinte váratlanul mindenfelé lázba hozó Kishugóért, aki várhatóan egy hosszú sorozat hőse lesz az Álomrendőrség alkalmazásában. És akkor a fordításokról még nem beszéltünk: az elmúlt években Pacskovszky Zsolt – az ELTE-n és brüsszeli ösztöndíjasként folytatott tanulmányai után – rengeteg könyvet ültetett át franciáról magyar nyelvre. Timothée de Fombelle Ágrólszakadt Tóbiás-sorozatának első kötetéért (A számkivetett) például két jelentős díjat is kapott. Tulajdonképpen a műfordítás vezette el a gyerek- és ifjúsági irodalomhoz, amelynek aztán, úgy tűnik, rendkívül sikeres művelőjévé is vált.

Pacskovszky Zsolt író, műfordító 1968-ban született Celldömölkön. Itt, a Berzsenyi gimnáziumban érettségizett, aztán francia szakon végzett az ELTE-n, ösztöndíjjal tanult Brüsszelben. A könyves vasárnapon tabutörő (nem egyszerűen ifjúsági) regényével, a Szabadeséssel tért vissza szülővárosába: abba a könyvtárba, ahol megismerkedett – mások mellett – Camus-vel. Fotó: Ölbei Lívia

A könyvtári heteket záró könyves vasárnapon az első Kishugó-könyvhöz hasonlóan a Móra Könyvkiadónál megjelent Szabadesés című regényével kapott meghívást szülővárosába, a Kresznerics könyvtárba. A Szabadesés a kiadó fiataloknak szánt Tabu-sorozatában látott napvilágot. Innen nézve a Pacskovszky-regény a szexualitásba és majdnem-tragédiába forduló tanár-diák viszonyt dolgozza föl; de mint minden jó irodalom, túl is nő a tematika adta kereteken. A Tabu-sorozatban vagy azon kívül: a Szabadesés érzékeny, pontos – jó könyv. Ráadásul úgy ad okot a talányos, már-már mesebeli reményre, hogy nem tesz engedményt a didaxisnak.

Amikor Németh Tibor, a Kresznerics könyvtár vezetője arra kéri a szerzőt, hogy olvasson föl a Szabadesésből, Zsolt megkérdezi, hogy a 17 éves főhős, Bence és a kisvárosi miliőbe berobbanó Holló Anna tanárnő kapcsolatának „pikáns részleteire" vagyunk-e kíváncsiak – vagy kezdje egyszerűen az elején. Ez utóbbira szavazunk. Talán azért, mert lám, mégiscsak tartunk egy kicsit a tabutöréstől. Vagy inkább azért, mert mindaz, ami így elhangzik, legalább olyan lélegzetelállító, mint Bence elcsábításának pillanatai: „(...) Viharos szél csapkod idefenn. November van, délelőtt, pocsolyaszínű felhők rohannak az égen, és ők a 'Kilences' tetején állnak. (...) Amikor az anyja eltűnik a kultúrház mögött, tekintete átsiklik az áruház melletti parkosított terecske, a Szentháromság tér kopasz fáin, és a túlsó oldalon állapodik meg. A Platán presszón, amit a helyiek csak Füstösnek neveznek. (...) Mit keres itt? Hirtelen nem érti. A városkát bámulja. Valaha fontos vasúti csomópont volt. Ma már nem az, de a vonatok még járnak. Egyszer majd felül az egyikre, és elhúzza a csíkot örökre. (...)"

A celldömölkieknek egyértelmű, hogy a Szabadesés itt, Kemenesalja szívében játszódik. Ha most kinéznénk a Kresznerics könyvtár ablakán (benn a kultúrházban), látnánk jobbra a „Kilencest", látnánk szemben a Szentháromság teret. Közben talán még egyes szereplők modelljeit is megnevezhetnénk (na jó, a 80-as évekből). Celldömölk neve nem hangzik el a regényben; minek. (Agota Kristof se nevezi meg Kőszeget A Nagy Füzetben.) Pacskovszky Zsolt a nevezetes, sokértelmű kisváros-toposzt írja tovább a Szabadesésben. A Kosztolányi-utalásokkal magasra teszi a mércét, és az ugrást nem véti el. Celldömölk innen nézve: modell.

Hát nemcsak Kőszegnek, Szabadkának, hanem Celldömölknek is van már igazi regénye: a város beleíródott a Szabadesésbe, és remélhetőleg a Szabadesés is beleíródik a városba, a város életébe. Menjünk csak föl a „Kilences" tetejére, nézzünk rá a városra és önmagunkra. Az ugrást nem véthetjük el.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!