Petőfi érzelmi bravúrjai Kemenesalján

„Pénzét a hitetlen emberek csalása, házát a Dunának habjai vitték el". A költő évekkel később, ebbe a mondatba sűrítve foglalta össze édesapja szomorú sorsát. Paradox, de az újabb kutatások szerint, ennek az elszegényedésnek (is) „köszönhetők" Kemenesalja Petőfi relikviái. Salkovics Mihály a költő anyai nagybátyja egy 2 ezer forintos kölcsönt nem fizetett vissza Petrovics Istvánnak. Ez, és más kezesség vállalások okozták azután a „jó öreg kocsmáros" eladósodását. Petőfi életrajzírói valószínűsítik, hogy Salkovics a bűneit akarta enyhíteni azzal, hogy a selmeci iskolából elszökött rokon fiú sorsát a kezébe vette és elküldte bátyjához Salkovics Péterhez.

Táblák és legendák: Petőfi Sándorról mesél ez az ostffyasszonyfai ház Fotó: Unger Tamás

Petőfi Veszprémen-Tapolcán-Kiscellen át 1839. május 6-án gyalog érkezett házitanítónak Ostffyasszonyfára, a földmérő elemi iskolás gyermeke mellé. A nyár folyamán azután a kúriában barátkozott össze a rokonságba tartozó Orlay Petrich Somával és egy csöngei földbirtokos fiával, Csáfordi Tóth Józseffel. Együtt járták a környéket, a rábai fürdőzések emlékét a Ragyogói-hídon ma emléktábla őrzi. A kúria falai között születtek azután a csöngei fiú húgához, Rózához írt szerelmes versek és ennek a szerelemnek hozadéka a talán legismertebb kemenesaljai Petőfi-emlék. A csöngei evangélikus templom karzatán olvasható a „Spes confisa Deo nunquam confusa recedit" mondat. A 16 éves kamasznak tulajdonított bevésés emocionális bravúr. A Szent Pálnak rómaiakhoz írt leveléből való, „Az Istenbe vetett reménység sosem szégyenít meg" idézet, fennkölt magasságokba emeli a beteljesületlen szerelmes vágyakozást. Lehet, hogy ez csak legenda, de azt biztosan tudjuk, hogy nyolc év múltán, „Szeptember végén" ő írta meg a világirodalom legszebb szerelmes versét.