Hétvége

2016.08.26. 17:51

Pupillán tükröződő tenger: nem több a végtelen

Lehet, hogy ez a karnevál igazi arca: Erdélyi Max Zsolt lángoló festményei a szombathelyi Pistons falain. A MaX-ArT-hoz vezető út kiáltó némasággal és szavakkal van kikövezve.

Ölbei Lívia

Erdélyi Zsolttal két éve a celldömölki romtemplomnál találkoztunk, belemenekülve az éjszakába. A lángoló nagyméretű vásznak közül néhány akkor az Árpád-kori templom feketéllő romjaira feszítve, El Kazovszkijnak ajánlva adott új értelmet néhány órára - vagy egy örökkévalóságra - a térnek. Nem kellett messzire mennie: ott él, karnyújtásnyira a templomtól, közel is a városhoz, távol is a várostól. Viszont naponta Szombathelyre jár, viszi a vonat a munkahelyére. Kerámiát fest. Munkaidőn kívül pedig nagy vásznakat tölt meg a celli műteremben mindannyiunk közös, a mindennapokban inkább titkolni, minél mélyebbre gyömöszölni vágyott álmaival. Erdélyi Zsolt, Erdélyi Zs. Max, MaX-ArT, vagy amit akartok. A közlés minimuma, a képzelet maximuma. Húszévesen kezdett festeni, első alkotása: sárga szék a levegőben. Vannak intenzívebb - és kevésbé intenzív korszakai. Most a szombathelyi Pistons puha barlangjában láthatók a festményei. Amikor valami elkészül, akkor jó. Akkor nyugi van. Most például.

A kiállítás képeihez Láng Kitti „Léleköltésén” át vezet az út; akad, aki nem mer rálépni a padlóra applikált verssorokra. Ha Max nem fest, akkor ír (ahhoz csak klaviatúra kell). Például ezt: „(...) pupillán tükröződő tenger: nem több a végtelen.” Ha az ember kiül a Pistons elé, az átellenben végtelenbe futó ablakszemek alatt felejtett kirakat, volt idő, amikor festéket árultak itt. A portál most már csak a hiány jele: „(...) őrült hiányod tátong (...) / hát... dögölj meg / aztán gyere vissza!” Benn Max-képek a falakon.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!