Hétvége

2014.08.29. 18:00

Sebestyén Péter még föl sem érte az asztalt, de már jól bánt a citerával

Lehetett volna belőle ördöngös csatár, de amikor döntenie kellett, a muzsikát választotta. Ma sikeres csellóművész és zenetanár. Írországban él.

Ölbei Lívia

Szabadidejében focizik, ír szteppet jár, esetleg vadkacsára vagy agyaggalambra vadászik. Ebben is, abban is kulcsszerepet játszik a koncentráció és a ritmusérzék. Aki derűre és kedvességre vágyik, föltétlenül igyon meg Péterrel egy kávét. Mondjuk Szombathely Fő terén.

Mert a nyarakat itthon tölti, illetve ilyenkor Kemenesmagasiba, a szülői házba jön haza a nagy európai (vagy tengerentúli) koncertkörutakról: Tegnap érkeztem meg Spanyolországból, koncerteztünk Franciaországban is. Sikeres turné volt, úgy néz ki, jövőre megyünk vissza, sőt: Kínába és Brazíliába is meghívást kaptunk; ilyen lehetőség nem mindennap adódik.

Sebestyén Péterrel a szombathelyi Fő téren sok más mellett arról, hogy a csellózáshoz és a focihoz is jó ritmusérzékre van szükség; hogy minden tanítvány sajátos lélek; és hogy a csellóhoz örömben, bánatban is lehet fordulni.

A Concerto Málaga egy most már igazán nemzetközi vonós kamarazenekar: Itt minden hang nagyon fontos, számomra most különösen az volt, mert én vezettem a csellószólamot; beugróként élveztem nagyon. Pesten a Szent István Szimfonikus Zenekarban most már Zuglói Filharmónia , akadémistaként voltam anno a csellószólam vezetője két-három évig, és most jólesett megtapasztalni, hogy az a rutin nem tűnt el. Az én eredeti helyemre, második csellistának egy magyar ismerősömet hívtam ki segíteni, ő most Hollandiában él. Úgyhogy a Concerto Málaga jelenleg igazi nemzetközi zenekar: a brácsa-szólamvezető olasz, a bőgős lett származású, a többiek az alapítók spanyolok-malagaiak. 2008-ban játszottam velük először, akkor mentem ki Írországba is. A zenekar éppen kisegítő csellistát keresett, és mert a szólamvezető szintén Limerickben végzett, fölhívták az én akkori tanáromat, a különben szintén magyar Szűcs Ferencet aki évekig a BBC Filharmónia szólamvezetője volt , hogy tud-e épkézláb csellistát ajánlani. Ferenc rám gondolt. Ez volt kedden, szerdán elküldték a repülőjegyet, csütörtökön a kottákat, pénteken repültem, szombaton próbáltunk, vasárnap koncert. Így kezdődött. Az utóbbi hat évben a születésnapomat augusztus 10-ét Malagán töltöttem, mindig nagy partit csaptak nekem a kollégáim.

Aki arra fogadna, hogy Péter életében a citera volt az első hangszer, sokat nyerhetne: édesapja, Sebestyén Zoltán tanár úr évtizedek óta vezeti sikerrel a híres kemenesmagasi citerakört, úgyhogy Péter belenőtt a citerázásba: Mindennapos volt nálunk a citeraszó, én meg mindenáron próbáltam fölmászni az asztalra, hogy elérjem a hangszert. Három-négy évesen már pengetgettem, 1988-ban ötéves voltam akkor léptem színpadra először a zenekarral. Nagy élmény volt. Máig szívesen játszom citerán, ha úgy adódik.

Nyári turnén a Concerto Málaga a képen jobbról a második Sebestyén Péter, aki az idén szólamvezetőként vívta ki a neves karmester, José Cerebrier elismerését

Így aztán nem volt kérdés, hogy az általános iskolával párhuzamosan megkezdődik számára a zeneiskolába járás is. Ez volt az első kikukkantás Magasiból: a szülők meg-ígérték, hogy minden zeneiskolai órához jár két gombóc fagyi ez volt az első motiváció. Pétert egyébként se kellett nógatni. Amikor az előkészítő év végén hangszerválasztásra került sor hegedű vagy cselló , a sokszínű csellóhoz húzta a szíve. (Ez a hangszer igazi társ tud lenni, a repülőgépen például mindig mellette utazik, szigorúan az ablaknál.) És bár versenyeken is sikerrel vette az akadályokat, nyolcadikban mégis nagy dilemma volt, hogy a focit aztán édesapja nyomdokain a testnevelési főiskolát válassza-e, vagy a zene mellett kötelezze el magát. További gólkirályi trófeákat célozzon-e meg csatárként akinek elemi szükséglete a finom ritmusérzék, Péter például imád kötényt adni , vagy célozza meg inkább a Zeneakadémiát. A szüleivel sokat beszélgetett erről, aztán döntött: a zene lesz a fő csapásirány. A szombathelyi és a székesfehérvári zeneművészeti szakközépiskolába is fölvették, ő végül Székesfehérvárt választotta; egy nagyszerű japán mester miatt. A tan-évet bevezető nyári kurzuson azonban történt valami: Péter arra kérte a szüleit, hogy vigyék haza ( szegények, mit érezhettek ). Nem is a kihívástól ijedt meg, hanem inkább az elszakadástól. Beiratkozott a celli gimnáziumba, focizott aztán október közepe táján hiányozni kezdett a gyakorlás. A körülötte lévő felnőttek türelmének, belátásának köszönheti, hogy késő ősszel mégis megkezdte tanulmányait a székesfehérvári zeneművészeti szakközépiskolában: Megnyugtató, hogy az ember, ha kacskaringók után is, végül csak visszakerül abba a folyóba, ahova igazán való. Harmadéves voltam Fehérváron, amikor kedves tanáromnak, Tecujának családi okok miatt haza kellett mennie Japánba. Akkor kerültem az ő javaslatára a budapesti Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskolába. Fantasztikus volt.

Ötödév után aztán egyenes út vezetett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol Csurgay Istvánnál tanult: A tanár úr eljött múlt év decemberében a celli koncertre, ahogy első csellótanárom, Orosz Sanyi bácsi is. Nagyon örültem. Sanyi bácsi azt mondta, könnyek szöktek a szemébe. Tíz-tizenöt-húsz év múlva biztos én is így leszek a mai tanítványaimmal. Szeretek tanítani. Minden gyermek sajátos lélek, mindegyikhez másképpen kell fordulni. Nagyon büszke vagyok a sikereikre. Egy 16 éves tanítványom a múlt évben országos versenyen első díjat nyert, egy 11 éves tanítvány a saját korosztályában harmadik lett. (Azon a bizonyos celli adventi koncerten pedig, ahogy arról beszámoltunk, Buti Zsanett szintén hajdani celli zeneiskolai növendék kísérte Pétert zongorán. Azt remélik-reméljük, hogy lesz ennek folytatása. Ha nem év végén, akkor húsvétkor.)

De most irány Írország. Péter már zeneakadémistaként tanított, és a diploma után pont teljes állást ajánlottak neki a zuglói zeneiskolában, amikor éppen itt, Szombathelyen Mérei Tamás csellókurzusán a tudomására jutott a limericki lehetőség. Gyorsan kellett döntenie, és mert régóta motoszkált benne, hogy szívesen kipróbálná magát külföldön is, belevágott. (Csak előbb részt vett egy gyors angol nyelvtanfolyamon.) Az egyéves egyetemi ösztöndíjból kettő lett, a végén a legmagasabb szintű diplomával. Ma négy zeneiskolában tanít. Elégedett: Ha Írországról van szó, nem érzem, hogy külföldre megyek. Magyar zenésztársakkal bérel lakást (kelendőek Írországban a magyar zenészek), sok barátra, ismerősre tett szert. Új írországi hobbija a koronglövészet. De a vadászat is családi örökség: Tegnap, amint hazaértem, kimentem vadkacsára. Elhibáztam egyet. (Nevet a szeme.)

Ez idő szerint Péter újra Limerickben van, zeneiskolai tanévnyitóra készül, Rimszkij-Korszakov Dongójával. ( Zsongott a ház Magasiban, amikor gyakoroltam. )

Hogy miképpen képzeli el a jövőjét? Ha tíz év múlva újra itt kávézunk a szombathelyi Fő téren, legyen az, hogy itthonról jövök, és éppen citerázni tanítom a kisfiamat: úgy, ahogy anno engem kezdett el tanítani édesapám játszani ezen a csodás hangszeren. De hogy aztán mit hoz az élet...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!