Sok idő a kutyabőr nyomára bukkanni

Számtalanszor tapasztaltam, hogy ha a szülők születési adatait kérik, sokan bajban vannak. Márpedig ilyenkor elég kínos felhívni az ősöket azzal, hogy mondják már meg pontosan, mikor is születtek. A nagyszülők esetében sokan a nevekkel sincsenek maradéktalanul tisztában. A dédi adatait pedig saját szüleink sem mindig tudják. Aki véget szeretne vetni ennek az áldatlan állapotnak, és pontot szeretne tenni a családi legendárium körüli vitáknak a nemesi felmenőkről, annak kutatnia kell a családfáját.

Németh Gábor a mikrofilmolvasó berendezést mutatja. Fotó: Budai Dávid

Míg a háborúhoz a pénz az a három dolog, ami feltétlenül kell, addig a családfakutatáshoz nagyon sok időre lesz szükségünk. Első lépésként minden adatot gyűjtsünk össze rokonainktól, ami a születések, házasságkötések, halálozások idejére és helyére vonatkozik, és barátkozzunk meg gondolatban a mikrofilmleolvasóval, mert e nélkül nem fogunk családtörténetet kutatni. Ha ezzel megvagyunk, választanunk kell: vagy minden ágat kutatunk három-négy generációig, vagy csak egyet, amíg el nem vesznek a nyomok. Ne legyünk maximalisták, inkább gondoljunk a kettő hatványaira, két szülőnk van, négy nagyszülőnk, nyolc dédszülőnk és így tovább. Könnyű belátni, hogy ha tíz generációt megyünk vissza az időben, akkor már 1024 ősünk nyomát kellene felkutatnunk, nem beszélve a mellékágakról.

Miután eldöntöttük, melyik utat választjuk, keressük fel a Vas Megyei Levéltárat. Egy előzetes bejelentkezést követően mindenben segíteni fognak, azaz csak abban, ami kutatható. Az anyakönyvbe bejegyzett adatok akkor kutathatók, ha az érintett halálozási évét követő harminc év letelt, ha a halálozás éve nem ismert, akkor az érintett születésétől számított száz év után válik kutathatóvá. Ha sem a születés, sem a halálozás időpontja nem ismert, a bejegyzés keletkezésétől számított hetvenöt év után bárki számára hozzáférhetőek az adatok.

Vas megyében már az 1700-as évektől kezdve kutathatunk, sőt azok a szerencsések, akiknek az ősei Burgenlandból, Szombathelyről vagy Kőszegről származnak, akár az 1600-as évekig is vissza tudják keresni rokonaikat, sőt a Szelestey család története egészen a 13. századig nyúlik vissza. Ahogyan haladunk vissza az időben, egyre több nehézséggel fogjuk szembe találni magunkat, állami anyakönyvek ugyanis csak 1895-től vannak, ezt megelőzően csak a felekezeti anyakönyvekre hagyatkozhatunk, amelyek jóval kevesebb adatot tartalmaznak. 1720 előtt pedig már csupán a nemesi oklevelekben, jobbágyösszeírásokban bízhatunk. Akinek nem sikerül ekkorra a kutyabőrre bukkannia, az jó eséllyel kezdheti keretbe foglalni a megrajzolt családfát. Nehézséget okoz majd, hogy az idők során sok település neve megváltozott, nem beszélve a vezeték és keresztnév változásokról, ha ilyen esetben elakadunk, csüggedésre semmi ok, a levéltárban tudják a helyes választ.

Az eddigi felsorolt nehézségek azonban inkább csak kényelmetlenségeknek tűnnek a másik főellenséghez viszonyítva. Az idő mellett ugyanis van még egy kerékkötője a családfakutatásnak, ez pedig a tér. Ha valaki egyszer elveszíti a születési helyét az őseinek, abban a levéltár sem tud segíteni. Ahhoz, hogy Acsádtól Zsédenyig végignézzük, vajon hol született a dédi, az sokszor évek alatt valósítható csak meg. Amennyiben pedig nem Vas megyében született egy ősünk, akár fel is adhatnánk, csakhogy az internet pár éve a családfakutatásban is legyőzte a tér problémáját.

A mormon egyház (az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza) lefényképezte a levéltárakban fellelhető dokumentumokat és digitalizálta azokat, aminek jó részét feltöltötték a www.familysearch.org oldalra. Németh Gábortól, a szombathelyi közösség vezetőjétől megtudtam, fontos tudnunk, honnan származunk és kik az őseink. Az egyház szabadon hozzáférhetővé tette az adatokat mindenki számára, sőt személyesen is segítséget nyújtanak a keresésben. Lehetőség van a mikrofilmek olvasására, sőt a még nem digitalizált mikrofilmekhez is hozzá lehet férni. Németh Gábor elmondta: akik családfakutatással foglalkoznak, azok előbb-utóbb eljutnak hozzájuk. Az internetes oldallal kapcsolatban megjegyezte, hasonlóan lehet keresni, mint a facebook-on, egy név és egy évszám megadásával az oldal kilistázza a találatokat. Németh Gábor négy generációnál tart saját kutatásában, ahol cseh felmenőkre bukkant.

Saját családfánk elkészítéséhez tehát az ágyban fekve, laptoppal a kézben is nekivághatunk. Számoljunk le azzal, hogy nem tudjuk, mikor születettek a szüleink, vágjunk inkább fel azzal, hogy az ükapánk születési dátumával is tisztában vagyunk, és ha nem is bukkanunk menő családi címerre, a családfánkra mindig büszkén tekinthetünk.