Sorozatgyilkos került a polcra

Alig pár év telt el Magyarország történetének legbrutálisabb gyilkosságsorozata óta, most mégis egy újabb borzalmas üggyel néz szembe az Országos Rendőr-főkapitányság. Egy fiatal nőt különös kegyetlenséggel gyilkoltak meg a saját otthonában. A holttest jobb lábát levágták, a kiérkező nyomozócsapat pedig tehetetlenül áll az eset előtt.

Az ügy megfejtése önön múlik. Gondolkodjon, és talán rájön, ki a gyilkos. Ha jól figyelt, talán az indíték is meglesz, azonban vigyázzon, a megfejtés keveseknek sikerül! Szántó Dániel azon kevesek közé tartozik, akiknek összejött. Igaz, annyi előnye volt, hogy jól ismerte szereplőit, hiszen ő alkotta őket. A fiatal, szombathelyi születésű íróval ízekre szedtük saját könyvét, és a legizgalmasabb részletekről lebbentjük fel a fátylat.

Amikor Szántó Dániel a könyvét írta, vagy háromszáz darab, hat különböző színű öntapadós cetlivel tapétázta ki a szobája falát Fotó: Szendi Péter

Még mielőtt bekukkantanánk a kulisszák mögé és a sorok közé vetnénk magunkat, elmondjuk, miért ír krimit egy közgazdász. Szántó Dániel ugyanis végzettsége szerint az. Amikor elvégezte Szombathelyen a Kanizsai Dorottya Gimnáziumot, majd a Budapesti Gazdasági Főiskolát, finoman szólva még jele sem volt a könyvírásnak, igaz, ekkoriban Dani már tudta, hogy írni fog valamit, csak éppen azt nem, hogy mikor, azt pedig főleg nem, hogy mit.

Ahelyett azonban, hogy ezen rágódott volna, multiknál helyezkedett el, és hol a fogyasztókkal tartotta a kapcsolatot, hol a termékek promócióival foglalkozott, és persze rengeteget olvasott - az utóbbi időkben már szinte csak skandináv krimit. És ahogyan mindenki érzett már hasonlót, Dani is egyre inkább úgy volt vele, ilyet akár ő is tudna írni. Közben barátaival megalkottak egy telefonos fejlesztést, meg úgy mellékesen összehoztak egy céget, és ekkor már tudta, eljött a pillanat: revansot vesz a kétkedőkön, és megírja a könyvét.

A valóságban persze nem voltak kétkedők, hiszen sokáig senki sem tudta, hogy összeállt egy sorozatgyilkossági ügy a fiatalember fejében. Hogy ez miként történt, maga sem tudja, az azonban biztos, hogy el kezdte írni a cselekmény forgatókönyvét. Egy krimi esetében ez ugyanis elengedhetetlen, mivel a krimik több szálon futnak, és butaság volna azt hinni, hogy csak az olvasót lehet lépre vinni - ez az íróval is megeshet, ha nem figyel.

Ki kell tehát szűrni a logikai buktatókat, tökéletesen ki kell simítani a karakterek szálait, hogy aztán újra összebogozhassa őket, és amikor a szemfüles olvasó azt hiszi, tud mindent, megcsavarni az egész sztorit még egyszer. Nagyjából ilyen egy jó krimi. Dani azonban hangsúlyozza: muszáj, hogy legyen megoldás, ezért ha az olvasó figyel a részletekre, rájöhet a megfejtésre. Amikor a könyvét írta, vagy háromszáz darab, hat különböző színű öntapadós cetlivel tapétázta ki a szobája falát.

A karakterek sorsa itt változott és itt dőlt el, az alatt az egy év alatt, amíg a könyv megírása tartott. És ha valaki azt hiszi, ezzel a dolog neheze le is van tudva, az bizony téved. Ha az író nem a fióknak írta művét, akkor egy pszichopata gyilkos hidegvérére van szüksége, míg eljut odáig, hogy a kezében tarthatja gyermekét, a könyvét.

A közgazdász végzettség ezúttal is jól jött. A kézirat küldözgetése és a kiadókeresgélés után jöhetett a borítóterv, a reklámhadjárat megszervezése, és végül az író-olvasó találkozókra való járkálás. Egy első könyves írónak mindezt magának kell megszerveznie, ami nem könnyű feladat. Ennél talán csak a könyvtoplistákra nehezebb felkerülni.

Daninak azonban a hírek szerint ez is sikerült. Sőt - mint kiderült - fanatikus krimirajongók és véres tollú bloggerek is olvasták a művet, de mint Dani elmesélte, negatív kritika nem érte a könyvét. És ez jó. Az igaz kritikus persze maga az olvasó, mégpedig az, aki éppen a kezében tartja a könyvet, és a létező magyar helyszínek között kalandozva végigizgulja a csaknem négyszáz oldalt.

A cselekmény fikció, de csak annyira, hogy a leírtak nem történtek meg, azonban ez nem jelenti azt, hogy elképzelhetetlen, hogy egyszer megtörténik. A realisztikus sztorihoz persze realisztikus karakterek járnak, úgy, mint például a nyomozó vagy az újságíró. Mint megtudom, a karaktereket részben ismerősökből gyúrta, de nem felismerhetőek. Teljes jogú, önálló szereplőkké váltak a könyv lapjain.

Erre volt is idejük, hiszen Dani velük és történetükkel legalább napi négy órában foglalkozott. Mostanra azonban már elengedte a kezüket, élik önálló életüket, köszönik szépen, jól vannak. Persze nem mindegyik. Valaki gondoskodik róla, hogy így legyen. Van egy gyilkos. De vajon ki az? Figyeljen a részletekre!

A fiatal közgazdász bár írt könyvet, nem tartja magát írónak. Még. Lesz ugyanis folytatás. Szántó Dani fejében már jobbára össze is állt az új sztori cselekménye. Nemsokára újra apró, színes cetlik lepik el a falat, és az izgalom rövidesen újra a polcokra költözik.